Itt nincs nyusziünnep nagypénteken

Még háromszázötvenen sem lakják e Nógrád megyei, apró települést, mégis mindenki ismeri a nevét. Hollókő ugyanis mára szorosan összeforrt húsvét ünnepével, pontosabban az ahhoz kapcsolódó népszokásokkal. A különbségtétel azért is fontos, hogy a húsvéti kikapcsolódást keresőknek véletlenül se okozzon csalódást. A falu lakossága ugyanis alapvetően katolikus, így nem különösebben pártolják, ha már nagypénteken, Krisztus kereszthalálának napján az ide látogatók festett tojásos, nyuszis vásári forgatagot szeretnének látni. Ezzel együtt nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni az igényeket, így szolid kirakodóvásárra azért idén is számíthatnak a turisták.

A templommal szemközt álló polgármesteri hivatal az itteni miliőbe illeszkedően maga is műemléki épület, alacsony építésű bejárata előtt fejet hajtva lépünk be, ahol már Szabó Csaba polgármester fogad bennünket. 

A hagyományokra való emlékezés a jelenre is kihat. Ezt alátámasztja a település vezetője is, amikor arról beszél, hogy a máig erős gyökerekkel rendelkező palóc hagyományok szerint nem volt szokás húsvétkor máshová elutazni, így a hollókőiek is otthon, saját népszokásaik szerint ünnepeltek. A nyolcvanas évek elején aztán azt vették észre, hogy egyre többen látogatnak a városokból hozzájuk. Amikor már több százan jöttek-mentek a kis utcákon, a gyerekeket népviseletbe öltöztették a szüleik, hogy a turisták lássanak is valamit, ha már ide utaztak. Nem Hollókő „találta fel” a húsvéti turizmust, inkább csak reagált rá. Ebből lett mára az országszerte híressé vált hétfői hollókői locsolkodás, hálás témává téve a forgatócsoportok számára az ünnep utolsó napját.

Az ófalui részre jellemző, fehérre meszelt műemlék házakban ugyan csak harmincan élnek, ám a település lakói már évek óta ide hozzák a húsvéti nagyrendezvényt. Ez, persze, kellően nagy felfordulással jár ahhoz, hogy az év többi napjára ne is akarjanak másik, hatvanezres tömeget vonzó, nagyszabású eseményt a faluba. Az érdeklődés intenzitását érzékeltetve Szabó Csaba megjegyzi, hogy találkozott itt már koreaiakkal, bangladesiekkel, Indiából érkező turistákkal is.

A világörökségi státusz hozadéka

Amikor az évszázadokon át nagy szegénységben élő itteniek 1987-ben arról értesültek, hogy Hollókő elnyerte a világörökségi település címet, nagy reményekkel néztek a jövőbe, noha nem tudták pontosan, hogy mihez is kezdjenek a hirtelen jött ismertséggel. Valójában a műemlékvédelem munkatársai döntöttek arról, hogy az egységes arculatot megtartva megmentik Hollókő épített örökségét a következő generációk számára. A hollókőieknek azonban ettől még nem lett könnyebb az életük, nem érkezett több pénz, nem lett több munkahely, ezért a hetvenes, nyolcvanas évek fiataljait a szüleik máshová küldték tanulni, boldogulni. Akkoriban még 700 feletti lélekszámban éltek itt, mára már csak fele ennyien. A munkalehetőség mellett a másik nagy probléma az ivóvíz hiánya volt, lajtoskocsikkal hozták a vizet hetente kétszer a faluba, érthető, ha ez a gyerekes családoknak nem volt vonzó perspektíva.

Közben az állagmegóvás miatt az állam fillérekért megvásárolta az ófalui házak többségét, ezek egy része aztán az önkormányzathoz került, és a helyhatóság maga is vásárolt épületeket.

Egy ófalui, 100 négyzetméter körüli ház piaci értéke 40-50 millió, nemrég azonban 90 millió felett is adtak el egyet. A korábbi tulajdonosok, visszatekintve, keserű szájízzel jegyzik meg, hogy nekik senki nem mondta, hogy milyen fejlődés várható az elkövetkező években. 2012-ben született meg a világörökségi törvény, azóta Hollókő kap valamennyi pénzt. A világörökségi cím elnyerése után azonban évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy világossá váljon, Hollókő nevének ismertsége önmagában nem viszi előre a települést, az itt élőnek saját kezükbe kell venni az események irányítását.

Szabó Csaba egészen az 1700-as évekig tudja visszavezetni családja hollókői eredetét. Igazi lokálpatrióta, aki már közel 25 éve vezeti polgármesterként a falut. Egyik legfontosabb feladatának azt érzi, hogy Hollókő ne egy skanzen legyen. Az önkormányzat éppen azért tart fenn mára már közművesített, jó állapotú házakat az ófalui részen, hogy itt is lakhassanak hollókőiek, a falu élő település maradjon.

Emellett az önkormányzat világörökséget kezelő kft.-je szálláshelyként is üzemeltet egyes épületeket, és – ráérezve a turizmusban rejlő lehetőségekre – a településmarketinget is ez a cég végzi.

A Rákóczi-szabadságharcban robbantották fel a várat, azóta nem volt rajta semmilyen tető, meg kellett védenünk a pince feletti részeit – magyarázza, hogy a hollókői vár esetében miként volt szintézisbe hozható a szükséges állagmegóvás és a benne rejlő turisztikai attrakció kiaknázása. Idén már be is rendezik, a falak között középkori tematikájú kiállítás nyílhat. A faluban két éttermet is működtetnek, az ide betérők klasszikus palóc ízekkel ismerkedhetnek meg. Palóc főzőiskolát is indítanának, hogy kitörjenek a szezonális szolgáltatások keretei közül.

Nincs mire várni, a saját lábunkra kell állnunk

– húzza alá Szabó Csaba.

Hotellakók és beköltözők

A polgármester szerint Hollókő fejlesztése során a külső befektetői szándék is a kezükre játszott:  2016-ban megnyitott Hollókő oldalában a Hotel Castellum. A wellnessrészleggel is rendelkező négycsillagos szálloda a második a megyében (az első Bánk, a megye nyugati oldalán) ami egyrészt munkahelyet jelent a hollókőieknek, másrészt egy másfajta vendégkört vonz a településhez. Jelenlétük azért is kedvező, mert a melegebb hónapokon kívül eddig senki nem jött erre, a helyi látnivalók, múzeumok nem is nyitottak ki. Ez változott meg azzal, hogy a hotel négy évszakos nyitvatartásával itt tartja a látogatókat. Hollókő látnivalóival most már szezonon kívül is bárki megismerkedhet, aki „lemerészkedik” a hegyoldalban lévő szállodából a faluba. Ezt ösztönzik az állandóan látogatható sajtbolttal, a kalácsos pékséggel is.

A településnek mára sikerült saját lakosságát megtartania, amit az is jelez, hogy míg 1998-ban csak öt óvodás volt, addig ma már tizenhat; alsó tagozatba akkor heten jártak, most tizennyolcan. 

Az önkormányzat nemcsak házakat kínál fel ehhez az érdeklődőknek, de igyekszik az itt letelepülési szándékkal érkezőknek munkát is biztosítani. Ki lehet próbálni, milyen az élet Hollókőn – mondja a polgármester, kiemelve, hogy az eddig érkező, 14 beköltöző családból 13 itt is maradt (közülük több innen diákként elszármazott most visszatérő).

Fent, a szállodában ötven, lent, a falu turizmusához kötődően másik ötven hollókői dolgozik, ami a teljes lélekszám tükrében nem rossz arány. Régebben sok munkanélküli volt, de aki most nem önhibájából munkaképtelen, az itt is képes boldogulni. Persze Hollókő lakossága is elöregedő,  már nyolcvanan is elérték a hetvenéves életkort – őket mindig megszámolják karácsonykor.

Ildikóval a falu főutcáján elegyedünk beszélgetésbe, s alig telik el 10 perc, máris megértjük, hogy milyen erőforrásokra támaszkodhat a település. Ildikó ugyanis tele van tervekkel. Budapesti lányként ismerkedett meg a későbbi férjével, aki  a kilencvenes évek elején vásárolt házat Hollókőn. Nem volt kérdés, hogy ha összeházasodnak, itt fognak élni is. Éveken át ingáztak a főváros és Hollókő között, de 2005-től állandó lakosoknak számítanak. A lakóházukkal szemközt közben felépítették a Fazekasházat, ahol megvásárolhatók az épület mögötti műhelyben az Ildikó által agyagból készített bögrék, kisplasztikák, különböző emléktárgyak. 

Hét éve egy autentikus vendégházat is működtetnek, az udvarban szauna üzemel, a húsvéti időszakra már évekre előre betelt minden helyük, de utána is folyamatos a foglalás, mert nagyon sok a visszatérő vendég. Úgy látja,

sokkal intenzívebb és színesebb életet élek itt, mint Budapesten. A fővárosban akkora bérházak is vannak, amiben annyian élnek, mint Hollókőn összesen. A különbség annyi, hogy itt már ismerem is a helyieket.

Jelenleg az önkormányzattól is bérelnek egy épületet, ebben rendezték be az „Oskolamester házát” ami egyszerre idézi a háború utáni évek osztálytermének hangulatát padokkal, kalamárissal, íróvesszővel, és biztosít helyet különböző kézműves gyermekprogramoknak.

Hollókő fejlődésének legjelentősebb akadálya a rendkívül rossz közlekedés. Bár lenne igény külső munkaerőre, délelőtt 10 óra körül jön az első busz, és hat órát sem tud dolgozni az, aki az utolsó járatot még el akarja érni. Ide autóval érdemes jönni, de napi ingázásra ez csak korlátozottan opció.

A húsvéti ünnepkörrel kezdődik a turisztikai szezon Hollókőn, és egészen a késő őszi hónapokig tart. Télre nagyjából eltűnnek a turisták, de a faluban az élet nem áll meg. A helyiek ekkortól saját belső ünnepeik felé fordulnak, melyek épp olyan színesek és tradicionálisak, mint a húsvét; csakhogy ez a kívülállók számára nem látható. Hogy ebbe is bepillantást nyerhessünk, ahhoz itt kellene élni.

(Borítókép: Hollókő. Fotó: Karip Tímea / Index)