Miért sztárolja az amerikai jobboldal Orbán Viktort?

Az ELTE tanára bevezetésként azért arra is felhívta a figyelmet, hogy melyek azok a területek – elsősorban a katonai szövetségnek köszönhetően –, ahol vitathatatlanul jó a két ország együttműködése. Ennek eredményeként az amerikaiak most is hozzáférhetnek két katonai bázishoz nálunk, és teljesítjük azt az előírást is, hogy a tagállamok NATO-hozzájárulásának el kell érnie a GDP 2 százalékát. De említhetjük azt az erőn túli felajánlást, amit az iraki és afganisztáni háborút követő békemissziókkal vállaltunk.

Magyarics Tamás utalt arra is, hogy az amerikai befektetések nagyon jelentősek nálunk, és amerikai vállalatok több mint százezer magyarnak biztosítanak munkát. Ugyanakkor a szakértő úgy véli, hogy a politikai kapcsolatok elhidegülése nagyban összefügg a két ország belpolitikájával.

Szó volt a beszélgetésben Trump jövőjéről is, azt latolgattuk, hogy előny vagy hátrány ez a mostani vizsgálat számára. Magyarics Tamás azt mondta, Trump számára ez a vizsgálat kevésbé veszélyes.

„Sokkal nagyobb gondot jelentene, ha az amerikai igazságügyi minisztérium eljárást indítana ellene a január 6-i események kapcsán. Ugyanis az amerikai alkotmány kimondja: aki politikai felkelésre buzdításban vett részt, az kizárható a politikai életből.”

Miért kedveli az amerikai jobboldal Orbán Viktort?

Magyarics ezt azzal magyarázza, hogy Orbán Viktor olyan kérdéseket feszeget, amelyek Amerikában nem mindig és nem mindenhol „divatosak”. A magyar kormányfő a nemzeti érdek elsőbbségéről beszél, a határvédelem fontosságát hangsúlyozza, a tradicionális zsidó-keresztény hagyományokat emlegeti fel, a család fontosságát emeli ki. Viszont a főáramú, mainstream amerikai média ezeket a témákat nem igazán karolja fel. Tehát éppen azért kedvelik Amerikában a magyar kormányfőt, mert beszédtémái éppenséggel nem kedveltek, viszont sokan gondolkodnak ezekről úgy, mint ő. „Tegyük hozzá, az amerikai választók többsége még mindig jobbközép, konzervatív beállítottságú.”

Magyarics Tamás szerint nem használt a kapcsolatoknak, hogy kiderült, tavaly egy, a demokratákhoz köthető szervezete juttatott finanszírozást a magyar ellenzéknek a választások előtt.

A beszélgetésben kitértünk arra is, hogy miként lehetne normalizálni az amerikai–magyar viszonyt. A szakértő meglátása szerint a két félnek előbb-utóbb le kellene ülnie tárgyalni külügyminiszteri szinten, amit hosszabb idő után követne a felső vezetők közötti négyszemközti megbeszélés, azonban ez valóban időigényes folyamat.

A kérdésre, hogy hol van Magyarország most az amerikai külpolitika radarján, Magyarics Tamás azt mondta, a korábbi időszakhoz képest mi lesüllyedtünk, és előrébb sorolódott Románia vagy éppen Lengyelország. Míg a balkáni válság idején fontosak voltunk az Egyesült Államoknak, hiszen itt volt a taszári bázis, és átengedtük az amerikai légierőt, utána a szerepünk leértékelődött.

A  mostani ukrán válság miatt Lengyelország szerepe felértékelődött, fontos Románia is a fekete-tengeri kikötők miatt. Finnország is felértékelődött, viszont manapság a mi helyi értékünk nem olyan magas

– említette a szakértő.

Milyenek a gazdasági kapcsolatok?

A gazdasági kérdésekről szólva Magyarics Tamás hangsúlyozta: a magyar jelenlét az amerikai gazdaságban elhanyagolható. A nemrégiben elfogadott és az e-autók vásárlását szabályozó törvény kapcsán az látszik, hogy ez idővel akár a hazai e-autógyártásra is kihathat, bár ennek hosszú távú hatásaira azért szerencsére még várni kell.

A beszélgetés során még szó volt arról is:

• Beavatkozásnak tekinthető-e a magyar belügyekbe, ahogyan az amerikai nagykövet megnyilvánul?
• Meddig tarthat a magyar–amerikai diplomáciai kapcsolatokban ez a mostani negatív spirál?
• Hogyan lehetne megnyugtatóan rendezni a kapcsolatokat?
• Mennyire fontos most az amerikaiaknak a magyar–kínai és a magyar–orosz viszony?
• Egyáltalán: hogyan gondolkodott rólunk az elmúlt 30 évben az amerikai külpolitika?
• Mennyiben volt politikai döntés amerikai részről velünk szemben a kettős adóztatásról szóló egyezmény felmondása?

(Borítókép: Magyarics Tamás. Fotó: Kaszás Tamás / Index)