Tényleg meg akarták szüntetni az Alkotmánybíróságot?

Mint arról korábban beszámoltunk, a köztársasági elnök hivatalának otthont adó Sándor-palotával szemben újjáépülő József főhercegi palotába költözik az Alkotmánybíróság. Azóta a fejlesztés elérte szerkezetkész állapotát, ezzel együtt az épület legmagasabb pontját is, amelyet – a hagyományok szerint – bokrétaünnep megtartásával hozott nyilvánosságra a beruházó. A költözés célja, hogy egy méltó, az osztrák, a szlovák és a cseh társintézményekéhez hasonló helyszínen működjön tovább az Alaptörvényt védő legfőbb testület.

Akadályelhárítás

Nem volt mindig ilyen fényes az Alkotmánybíróság jövője. A 2010-es parlamenti választások előtt pár hónappal, 2009. november 19-én a Figyelő hetilap Akadályelhárítás címen arról írt, hogy „a Fidesz egyik munkacsoportja mérlegeli annak lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság a jövőben a Legfelsőbb Bíróság egyik kollégiumaként működjön”. A cikk emlékeztetett, hogy a rendszerváltozás utáni kormányok „legfőbb mumusa” az Alkotmánybíróság, hiszen 

A hetilap szakmai forrásai szerint az elképzelés önmagában nem keltett volna idegességet, mivel az angolszász jogrendszerben, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is a legfelsőbb bíróság kebelén belül működik az alkotmányosság fölött őrködő grémium. Egy szkeptikus kommentár ellenben megjegyezte: „Ismerjük azonban a Fidesz elszántságát. Nagy bátorsággal kíván hozzányúlni a rendszerváltáskor letett alapokhoz a parlament összetételétől kezdve az önkormányzati rendszer átalakításán át a választójogi rendszer reformjáig.” Egy másik, szintén névtelenséget kérő jogi szakértő ennél is konkrétabb volt: „Félő, hogy a mongol alkotmánybírósághoz hasonló testületként funkcionálna, azaz csupán egy tanácsadó, javaslattevő szerv lenne, amely szűkített jogkörrel, megcsonkolt létszámmal járna el, s nem rendelkezne törvénymegsemmisítő vagy előzetes normakontrollt gyakorló jogosítvánnyal sem.”

Az újságíró szerette volna az információt megerősíttetni Répássy Róbert akkori frakcióvezető-helyettessel, a párt jogi-igazgatási szakértőjével, de

Ugyanígy elzárkóztak a nyilatkozattól az Alkotmánybíróságon, ahol azt is hangsúlyozták, hogy tudomásuk szerint nincs határozott döntés a Fideszen belül arról, hogy szűnjön meg az önálló Alkotmánybíróság.

Hírlapi kacsa

A cikk, amely egyébként négy nappal az Alkotmánybíróság fennállásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi tudományos konferencia előtt látott napvilágot, nem maradt megválaszolatlanul. Szijjártó Péter, a Fidesz elnöki stábjának akkori vezetője közleményében hírlapi kacsának nevezte, hogy a Legfelsőbb Bíróságba olvasztanák az Alkotmánybíróságot. Mint írta: 

Akár volt ilyen tervezet a Fidesz közjogi munkacsoportjában, akár nem, az Alkotmánybíróság beolvasztása a Legfelsőbb Bíróságba ezzel lekerült a napirendről. A második Orbán-kormány azonban nem sokkal a 2010-es országgyűlési választások kétharmados megnyerése után mégis nyílt konfliktusba került az Alkotmánybírósággal.

„Pofátlan végkielégítések”

Nevezetesen a „pofátlan végkielégítések” ügye vágta ki a biztosítékot. Amikor 2010. október 26-án az Alkotmánybíróság visszamenőlegesen megsemmisítette a 2010. január 1-je után a közszférában kifizetett nagyobb összegű végkielégítésekre kivetett 98 százalékos különadóról szóló törvényi rendelkezést, pár órán belül válaszul megjelent az Országgyűlés honlapján az a kormányzati törvényjavaslat, amely egyes alapjogok sérelmére szűkítette az alkotmánybírák normakontroll-funkcióját a közpénzügyek területén. A szabályozást a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény is átvette.

Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)–e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg.

Actio popularis

Az Alaptörvény és az új alkotmánybírósági törvény alapjaiban rajzolta át az Alkotmánybíróság feladatkörét. A hatáskörök módosításakor az egyik legvitatottabb kérdés az absztrakt utólagos normakontrollt kezdeményezők körének kialakítása volt. A bíróság fennállása óta, 1990-től élt az actio popularis, azaz bárki kérhette egy jogszabály alkotmányosságának vizsgálatát. A Sólyom László vezette testület korábbi helyettes elnöke, Lábady Tamás is élesen bírálta ezt a korlátlan jogkört, mondván, 

A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény jelentősen átszabta a szabályozást, attól kezdve ilyen normakontrollt már csak „a kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede vagy az alapvető jogok biztosa” kezdeményezhetett. Ez a sor később kiegészült a Kúria elnökével és a legfőbb ügyésszel.

2012-től a korábbi kollektív jogvédelem helyett az egyéni jogvédelem részesült előnyben, amivel egyértelműen a bírói hatalom felé mozdult el az Alkotmánybíróság. Az actio popularis korábbi kedvezményezettjei a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével vigasztalódhattak.

Alkotmányjogi panaszok

Ha a statisztikát nézzük, azt láthatjuk, hogy az alkotmányjogi panasz fényes győzelmet aratott. 2022-ben összesen 595 új ügy – köztük 565 alkotmányjogi panasz, 23 bírói kezdeményezés, hat utólagos normakontroll és egy egyéb ügy – került előadó alkotmánybíróhoz. Vagyis az új ügyek 95 százaléka alkotmányjogi panasz! Tavaly az Alkotmánybíróság 32 bírói döntést és kilenc jogszabályt semmisített meg, míg öt esetben alkotmányos követelményt és három alkalommal mulasztást állapított meg.

Az actio popularis megszüntetése után

Nos, 2012 óta a parlamenti képviselők egynegyede 48 utólagos normakontrollt kezdeményezett, és eddig 40 ügyben született döntés. Nyolc indítvány még döntésre vár, legrégebben, 2019. február 8-a óta a közigazgatási bíróságokról szóló törvénnyel és 2020. február 25-e óta az országgyűlési fegyelmi jogkörrel kapcsolatos beadvány.

Mércék és dogmák

Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke szerint az alkotmánybíráskodás sem időtől és tértől független. A kö­rülmények változásával lépést kell tartania. Ugyanazon mércéket, amelyeket stabil vagy legalábbis annak vélt körülmények között a testület kidolgozott és a jogalkotóval szemben alkalmazott, a jelentősen megváltozott történelmi körülmények között változatlanul alkalmazni nem lehet. Szerinte ez bizonyos mércék dogmává merevedését eredményezné, a törvényhozás, a kormányzás, sőt a jogállam működését bénítaná meg, ami lehetetlenné tenné a válság kezelését. Ezzel magyarázható az alapvető jogok tartalmának és feltételrendszerének átalakítása az Alaptörvényben, mint ahogy a hatáskör jelentős átalakítása, az egyéni alapjogvédelem irányába való átterelése is.

Hasonlóképp vélekedik a változásokról Sulyok Tamás jelenlegi elnök, aki szerint 2010-ben indult az az alkotmányozási folyamat, amelynek eredményeként 2012-től új hatáskört kapott az Alkotmánybíróság; lényegében a német alkotmánybíróság mértékadó hatásköreivel gazdagodott. Legfontosabb változásként 2012 után előtérbe került az individuális jogvédelem, miközben megmaradt a hagyományos utólagos normakontroll is egy szűkebb indítványozói körrel.

Valamennyi bírói döntéssel szemben hozzá fordulhatnak a felek, ami azt jelenti, hogy közvetve a közigazgatás felett is alkotmányos kontroll érvényesül.

(Borítókép: Határozathirdetés az Alkotmánybíróság székházában 2014. március 17-én. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)