Ez lehet a megoldás az ellenzék nagy kérdésére?

Ungár Péter lapunknak adott interjújában arra a kérdésre, hogy túl sok párt van-e az ellenzéki térfélen, igennel válaszolt, majd így osztotta fel a struktúrát: „A hány párt kérdést úgy kell lefedni, hogy hány világnézet jelenik meg az ellenzéki oldalon – három ilyen van. Van egy baloldali világnézet, ezt viszi a DK, fenntartják a '90-es évek felzárkózási retorikáját és az MSZP–SZDSZ-kormányok gondolatát. Van egy liberális világnézet, ami a szabadpiac és a korlátlan verseny híve, ez a Momentumé. És van egy zöld világnézet, ezt képviseli az LMP, és lehet, ki tud alakítani maga körül egy zöld erőteret, amihez mások is csatlakozhatnak”.

Kovács János úgy vélekedett az LMP társelnöke által vázolt felosztásról, hogy az ellenzéki térfélen a régóta tartó töredezettség és a további pártaprózódás mellett megindult egy tisztulási folyamat is, „amelynek eredményeként a releváns támogatottsággal rendelkező formációk erősíthetik vagy konszolidálhatják a pozíciójukat, míg a leszállóágban lévő, tartósan bejutási küszöbérték alatt mért pártok folyamatosan kiszorulhatnak a versenyből, illetve a későbbi alkudozási folyamatból”.

A politikai elemző kiemelte, ebben a helyzetben minden szereplő – különösen a kisebbek – önigazolást keres, ennek részeként erősíteni igyekszik az önmeghatározását, közösségi identitását, jelezve, hogy akár önálló szereplőként, akár egy lehetséges, későbbi együttműködés tagjaként van helye.

Mivel nincsenek vegytiszta ideológiai profilú pártok, az efféle címkék pedig inkább hívószavak, irányjelzők az arra fogékony választóknak, ráadásul maguk a választópolgárok, egy-egy párt szavazói is világnézetileg plurálisabbak, így nehéz volna felülről „kimérni”, hogy hány ellenzéki pártra van szükség a reprezentativitás igénye szerint. Ezt a kérdést végső soron a szavazók döntik el, és nem is feltétlenül az ideológiai következetesség szempontjai mentén: sokkal többet számít a populáris narratíva léte, a vezérszerepek, a megfelelő tétadás, a választói attitűdök kellő ismerete és persze a szervezeti erőforrások

– mutatott rá Kovács János.

Az elemző arra is felhívta a figyelmünket, hogy a DK és a Momentum vegyes ideológiai profilú pártok, „elég csak a baloldalinak titulált DK neoliberális gazdaságfilozófiához való viszonyára, vagy a progresszív-centrista önmeghatározású Momentum esetében Donáth Anna „szociáldemokráciájára” gondolnunk. De a zöld gondolatiság is „házasítható” piacpártibb, illetve piacellenesebb, nemzetek feletti cselekvést szorgalmazó, illetve hangsúlyosan lokalista felfogással is”.

És a többiek?

Ungár Péter felsorolásából hiányzott az MSZP és a Jobbik. Az elemző a kutatásokban a küszöb alatti pártokra vonatkozó kérdésünkre kifejtette, hogy a közvélemény-kutatások pillanatképek, a mintavételi időszakra jellemző statikus adatok, ráadásul gyakran nem is pontosak, „persze intézetről intézetre, mérésről mérésre haladva trendeket azért láthatunk”.

Trendszerűnek mondható az MSZP támogatottságának, ellenzéken belüli súlyának ciklusról ciklusra történő gyengülése, ahogy a Jobbik talajvesztése is. A szocialistáknál a megújulásra való képesség hiánya szembetűnő, míg a Jobbiknál a túl rövid időszak alatti, túl gyakori irányváltások. Mindkettő hitelességi problémákat okoz. Idő előtt egyetlen politikai pártot, szereplőt sem érdemes temetni, még ha nem is látunk mögöttük felhajtóerőt

– húzta alá Kovács János.

Ungár Péter lapunknak arról is beszélt, hogy közös LMP-Párbeszéd zöld EP-lista lehet, de nem egyesül a két párt. A politikus azt is elmondta, „a következő évben az a feladatunk, azt kell jól elmondani és képviselni, hogy a zöldpolitika nem csak a természetvédelemről szól. Szól az otthonápolásról, arról, hogy mi számít munkának, ahogy arról is, hogy a fogyasztói társadalom nem eredményez jó életet az emberek többségének. Vannak olyan értékek, amelyeket nem lehet pénzért megvásárolni, ilyen akár egy bükkös, akár az, hogy valaki gondozza a demens édesanyját”.

Az elemző szerint a

a zöld gondolatiság iránt akkor is nagy a nyitottság – különösen a fiatalabb generációkban, a magasabb végzettségűek és az urbánusabb szavazók körében –, ha a magyar társadalomban nem is ment végbe egy posztmateriális „csendes forradalom”. Ugyanakkor éppen emiatt a zöld értékeket szinte mindegyik releváns párt a zászlajára tűzi (akár komolyan gondolja ezeket, akár nem), és a választói keresleti oldaláról is főleg termékkapcsolásként jelennek meg a zöldpolitikai szempontok, nem pedig elsődleges igazodási pontként.

„Egy válságokkal terhes, bizonytalanabb időszakban a választók problémaspektruma is átrendeződik: még nagyobb szerepet kaphatnak a biztonság és a materiális szükségletek” – folytatta az elemző, hozzátéve: „ha belegondolunk, ez természetes: háború, gazdasági nehézségek és energiaellátási problémák mellett Európa-szerte kisebb hangsúllyal jelennek meg a fenntarthatóság kihívásai”.

Azt pedig okkal feltételezhetjük, hogy az EP-választás fő tétjét nem a programviták, az európai pártcsaládok és politikai eszmerendszerek mentén érzékelik majd a választók, hanem a belpolitikai folyamatok és erőviszonyok által meghatározott módon. Az elemző a jövőbe tekintve elképzelhetőnek tartja, hogy a nyugat-európai trendekhez hasonlóan felfejlődik a karakteres zöldpolitika iránti társadalmi igény, és ha ez így lesz, lényegessé válik, hogy „ki az autentikus zöld párt”.

Tisztázhatja a képet az EP-választás, de...

Kovács János úgy gondolja,

az európai parlamenti választás több szempontból is tiszta vizet önthet a pohárba. Arányos választási rendszerben, önállóan (vagy szélesebb közös lista nélkül) mérethetik meg magukat az egyes pártok, amivel „beárazzák” magukat mind a szélesebb nyilvánosság előtt, mind az ellenzéki pártok versenyében. Ennek hosszabb távon komoly jelentősége lesz az érdekérvényesítés szempontjából.

Ugyanakkor azt is megjegyezte az elemző, árnyalhatja a képet a 2024-es önkormányzati választás, ami az EP-választással egy napon lesz, és ott erősebb koordinációra lehet számítani az ellenzéki pártoktól, „ráadásul a kis pártok megfelelő jelöltállítási és tárgyalási stratégiával támogatottságukhoz képest erősebb pozíciókhoz juthatnak”.

(Borítókép: Index)