Bemutatkozott a honvédség új vezetője, ilyen haderőt szeretne

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter javaslatára Novák Katalin köztársasági elnök felmentette beosztásából Ruszin-Szendi Romulusz altábornagyot, a Honvéd Vezérkar főnökét. A feladat ellátására a honvédelmi miniszter Böröndi Gábor altábornagyot, a Magyar Honvédség brüsszeli NATO és EU Katonai Képviselő Hivatalának vezetőjét javasolja – írtuk csütörtöki cikkünkben.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf azzal kezdte a meghallgatást, hogy a kormány a háborús helyzet elhúzódására számít, Magyarország a béke álláspontján van, és azonnali tűzszünetet akar, de jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ez katonai és diplomáciai eszközökkel nem kényszeríthető ki.

A honvédelmi miniszter hangsúlyozta: a magyar haderő feladata, hogy alkalmazkodjon ehhez a helyzethez, minden tudásukkal egy harcképesebb, megváltozott kultúrájú, jól felszerelt, eltökélt, komoly haderőt építsenek. Szalay-Bobrovniczky Kristóf arra a következtésre jutott, hogy a megfelelő embernek mindig a megfelelő időben a megfelelő helyen kell lennie.

A tárcavezető úgy gondolja, Böröndi Gábor lesz ennek az időszaknak a megfelelő vezérkari főnöke, Ruszin-Szendi Romuluszról pedig úgy fogalmazott, hogy kiváló katona, kiváló ember, aki a feladatát precízen és pontosan végezte.

„A tartós, elhúzódó háború következtében a magyar haderőnek hadműveleti szintű tudásra és szakértelme van szüksége” – húzta alá Szalay-Bobrovniczky Kristóf, hozzátéve: Böröndi Gábor háttere, tudása, tapasztalata, a belföldi haderőre és a NATO-ra vonatkozó ismeretek tekintetében is alkalmassá teszi a feladatra.

Szalay-Bobrovniczky Kristófnak az az elvárása, hogy a honvédség ne csupán egy új eszközökkel felszerelt haderő legyen, hanem mélyreható szervezeti kultúraváltozáson is essen át, amely folyamatnak csak a kezdete volt, amit fiatalításként ismer a közvélemény.

A Szalay-Bobrovniczky Kristóffal készült interjúnkat itt olvashatja.

Washingtonban is tanult

Böröndi Gábor azzal kezdte: megtiszteltetés számára a felkérés, és megköszönte Ruszin-Szendi Romulusz munkáját is. Életútjáról többek között elmondta, hogy katonacsaládból származik, honvédkollégiumban tanult, ami meghatározó élmény volt, ebből jött az a gondolat, hogy Debrecenben is létrehozzanak egy honvédiskolát.

Elvégezte a katonai főiskolát, katonai szolgálatát ’92-ben kezdte Lentiben, a délszláv válság idején, a készenléti alegységekben tevékeny részt vállalt, ez megmutatta neki, hogy működik egy magas készültségben lévő hadsereg, megértette, hogy a kiképzés, felkészítés az alapja mindennek, „kiképzett, felkészített katona nélkül a legjobb felszerelés, a legjobb technika sem működik”.

Később dolgozott a minisztériumban is, majd 2003-ban első magyar katonaként kezdett szolgálni Afganisztánban. Látta, hogy másfél év után hova jutott Afganisztán, és akkor találkozott először a nyugati katonai kultúrával is.

Láttam azt, amikor emberek halnak meg, láttam, amikor harcba vezetik őket.

Böröndi Gábor azt vallja, hogy a missziókon keresztül tudják megmérni, hol tartanak, a misszió fontos mérföldkő a katonák pályafutásában.

Böröndi Gábor Debrecenben szolgált parancsnokhelyettesként, amit nagy kihívásnak, kiemelkedő felelősségnek nevezett. Katonai pályafutása csúcsaként jellemezte, amikor átvette a dandárparancsnokságot a legfiatalabb tábornokként. Katonáit arra inspirálta, hogy a NATO-követelményeknek feleljenek meg, részt vettek a határbiztosításban és árvízvédelmi munkálatokban is, „tudom, hogy a magyar katona felkészült, elkötelezett és motivált”.

Vezető volt a honvédség szárazföldi haderőneménél, majd lehetőséget kapott arra, hogy az Egyesült Államokban folytassa a tanulmányait, elvégezte Washingtonban a Nemzetvédelmi Egyetemet, második magyarként felkerült a fényképe a hírességek falára. Böröndi Gábor hangsúlyozta: minden, amit vezetőként elér, a katonái elkötelezettségén múlik.

A Magyar Honvédséget vezetni megtisztelő, ugyanakkor óriási felelősség. Csapatmunka, a beosztott katonák, parancsnokok támogatása, hitvallása, elkötelezettsége nélkül nem lehetséges.

Az amerikai tanulmányok után visszatért Magyarországra, vezetői pozíciókat töltött be, aztán áthelyezték Brüsszelbe, ahol a honvédséget képviselte a NATO-nál.

Böröndi Gábor kiemelte:

az én feladatom, ha bizalmat kapok, egy olyan hadsereg felépítése, amely rendelkezésre áll és képes hazai, valamint szövetségi környezetben megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek.

Itt kitért arra is, hogy van egy félreértés Magyarországon. Leszögezte, hogy a honvédség nemzeti hadsereg, amely felkészített, kiképzett, felszerelt és jó tagja a NATO-nak. A cél, hogy magyar katonai hagyományokon alapuló, erős hadműveleti haderőt hozzanak létre. A GDP-arányos 2 százalékos költési vállalást hamarosan elérik, légvédelmi képességeket alakítanak ki, és a nehézdandár létrehozásán is dolgoznak.

Min szeretne változtatni?

Az altábornagy kifejtette, hogy Magyarország és a környező országok átléptek a nulladik fázisba, ami a háborút megelőző állapot. Világossá tette, hogy harcászati kiképzést kell adni a katonáknak először alacsonyabb, majd magasabb kötelékben, ehhez kell a jól képzett tiszti, altiszti kar. A gondolkodásmódot akarják megváltoztatni, „az így szoktuk meg és a nem így szeretnénk nem létezik többé”.

Böröndi Gábor a missziókat kiemelten fontosnak tartja, amelyek bár veszélyesek, de az ő kulcsszava a kiképzett, felkészített magyar katona. Az orosz–ukrán háborúból is folyamatosan tanulnak, a NATO-ban látta, hogy milyen tapasztalatokat szűrnek le például a hadászati hírszerzés és felderítés területén, „legalább 2-3 ezer kilométerre előre kell látni”. A nehézdandár pedig olyan eszközökkel kerül felszerelésre, ami biztosítja a technikai fölényt, emellett fontos a vezetés rendszerének tesztelése, kiépítése is.

Böröndi Gábor szintén a háború tapasztalataira vonatkozóan kifejtette: olyan logisztikát kell megszervezni, amely képes ellátni a harcoló csapatokat. A tartalékos állományról elmondta, kiemelten fontos az önkéntes rendszer, akik helyben élnek, jobban tudják, hogyan kell megvédeni a területet, nekik az a dolguk, hogy felkészítsék őket erre. Az altábornagy a szittya gondolkodásmódról és a hazafias nevelésről is beszélt. A magyar katonai oktatásba vissza szeretné hozni a nukleáris elrettentést, „meg kell érteni, hogy mit jelent ez a fogalom”.

Az ellenzéknek voltak kérdései

Novák Előd sajnálja, hogy a kormány „a jelek szerint folytatja a titkosítás politikáját, és nem tudhatjuk meg, hogy miért váltják le Ruszin-Szendi Romuluszt, holott 2026-ig terjedő időszakra nevezték ki”. A Mi Hazánk képviselője gratulált Böröndi Gábornak, „kiváló katona hírében áll”, azt viszont nem tartja imponálónak, hogy Washingtonban tanult.

Az sem imponáló, hogy kiemelten fontosnak nevezte a missziókat, magyarul amerikai megszállásokban való részvételünket.

Novák Előd a fiatalításról megjegyezte, hogy ez a világtörténelemben az első olyan létszámbővítés, amit kirúgásokkal kezdenek. A koronavírus-oltások kötelezőségéről is érdeklődött, ahogy az ukrán egészségügyi katonák kiképzéséről is.

Kósa Lajos, a bizottság elnöke jelezte, hogy

Novák Előd kérdésében egy csomó olyan csúsztatás volt, ami nevetséges.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf cáfolta a Ruszin Szendi-Romulusz leváltásáról szóló sajtótalálgatásokat, arról van szó, amit mondott, harcászati szintről hadműveleti szintre lépnek, „nincs titkolózás”, a haza érdekét tartják szem előtt a titkosításokkal, nem a parlament elől akarnak bármit eltitkolni.

A miniszter tisztázta azt is: a fiatalítás a szemléletváltásról szól, az egyenruhás munkavállaló személetből mozdulnak el, ebben a folyamatban elkerülhetetlen a generációváltás, amihez méltányos csomagot állítottak össze.

Böröndi Gábor megköszönte Novák Előd katonai szolgálatát. Kiemelte, hogy van magyar és külföldi katonai végzettsége is,

a haza védelme annyira fontos, hogy tanulni másoktól nem baj.

Annak a híve, hogy lássanak minél többet, ami jó, azt próbálják adaptálni, ami rossz, azt engedjék el. Nemzeti hadsereget építenek, ami képes együttműködni másokkal, „a történelem arra tanít minket, hogy szövetségben, másokkal együtt kell működni”.

Böröndi Gábor példaként Hunyadi Jánost említette, „nem mondhatjuk, hogy nem volt hazafi, de a seregében mindenféle nemzetiségű katona volt, és Milánóban volt zsoldosvezér”. Elárulta azt is, hogy a Balkánon több mint négyszáz fővel vesznek részt a misszióban, mert Magyarország védelme nem a határnál kezdődik, „ahhoz, hogy lássuk, hogy milyen veszélyek fenyegetnek minket, jóval messzebb kell tekintenünk”.

Harangozó Tamás arról beszélt, hogy ezt a bizottságot a háború kitörése óta csak egyszer tájékoztatták például a háború állásáról. A szocialista képviselő többek között arra volt kíváncsi, hogy befejezték-e a fiatalítást, amit vérengzésnek nevezett. A szolgálati nyugdíj visszahozásáról is érdeklődött.

Önök a haderőt nyilvánvalóan egy szociális intézménynek fogták fel, de ezt egy versenyhelyzeten alapuló, a harcképességet célzó, komoly haderőként fogjuk fel

– mutatott rá Szalay-Bobrovniczky Kristóf.

A jobbikos Lukács László György mások mellett a beszerzésekről érdeklődött. A honvédelmi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország a legnagyobb fegyverrendszerek gyártóival kötött szövetséget, amely nem kizárólag az eszközbeszerzésekről szól, hanem a hazai gyártásról, a védelmi ipar építéséről is.

A bizottság végül támogatta Böröndi Gábor kinevezését nyolc igen és egy tartózkodás mellett, utóbbi Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom képviselője volt.

(Borítókép: Szalay-Bobrovniczky Kristóf és Böröndi Gábor. Fotó: Illyés Tibor / MTI)