Figyelem, ismét emberekre támadhatnak az agresszív tollasok a városokban

Támadnak a varjak. Áprilisban és májusban ezek a madarak mintha jelentős mértékben megszaporodtak volna, a települések belső részein lévő fákon is fészket raknak, állandó károgásukkal pedig akaratlanul is magukra irányítják a figyelmet. Jó páran vannak, akiket irritál a közelségük, s az is igaz, hogy csőrükkel a kidobott szemetet olykor szétcincálják. A varjak költési, illetve a fiókák kirepülési időszakában akár támadóan is felléphetnek az emberrel szemben, ha úgy érzékelik, hogy az veszélyt jelenthet az utódaikra. 

Számos tévhit terjeng a varjakról, ezért megkérdeztük Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjétől, hogy mi igaz a túlszaporulatról, ezeknek a madaraknak a veszélyességéről és arról, hogy mit gondol a városi emberek madarakhoz fűződő viszonyáról.

Az ember áll a rossz oldalon

Az ugyan igaz, hogy a vetési varjak populációja az utóbbi években növekedésnek indult, ezt azonban annak fényében kell értékelni, hogy a múlt században állományuk 93 százalékát kiirtották Magyarországon. Az ezredfordulóra össze is omlott az állomány, a 250 ezres egyedszámból 23 ezer maradt, és napjainkban is csak 30 ezer pár él hazánkban.

Miután a madarakat védetté nyilvánították, elkezdtek nagyobb számban megjelenni a településeken. Erre reagáltak egyes önkormányzatok azzal az önsorsrontó intézkedéssel, hogy levágták a fészekkolóniák alól a faágakat. Ezzel azonban épp a kolóniák terjeszkedését okozzák, mivel az így elüldözött varjak a távolabbi környék fáira költöznek át, viszont a következő tavasszal, amikor újra kisarjadnak a csonkolások helyén az új ágak, visszatér az állomány egy része az elhagyott fára, és oda ismét fészket rak. Ugyanakkor az új helyre átköltözött varjúpárok közül sok helyben marad, és így az eredeti egy kolóniából rögtön több lesz, több egyed indul növekedésnek.

Dombóváron például minden évben egy csomó közpénzt költenek el arra, hogy levágják a fészkek ágait, de a százhatvan fészkes telep alig két hét alatt újjáépül.

Nem lehet kiirtani minden állatot azért, mert mi kényelmes életet akarunk élni. Szétszedik a szemetet, igen. Ezzel kapcsolatban javaslom, hogy örüljenek annak, hogy nincsenek mosómedvéink meg majmaink. A szemétnek a zárható fedelű szemétkonténerben van a helye. Az utcai szemetesekre gyűrű alakú tetőt lehet szerelni (amint azt a FŐKERT Budapesten megtette), a közepén hulladékbedobó lyukkal, hogy a varjak ne tudják kinyitni

– húzta alá Orbán Zoltán, hozzátéve, ez a guberálás, a folyamatos települési jelenlét leginkább a dolmányos varjúra jellemző. A vetési varjak az év nagy részét a településeken kívül töltik. Január végén, február elején kezdenek visszatérni a fészkekhez, és költési időszak, azaz május végéig, június elejéig maradnak. A fiókák kirepülésével aztán több mint fél évre megint eltűnnek, a gyepekre, szántóföldekre költöznek. Fészkenként 3-5 fióka kel ki, ezek tavasz végére válnak röpképessé, addig viszont a pár (kolónia esetén akár több madár is) minden erejével védelmezi őket. Ez érhető tetten az ember közeledtét vészjelző károgásban vagy (dolmányos varjúnál) akár a támadásban is.

Komoly következményekkel kell szembenéznie annak, aki önhatalmúlag akarja megoldani lakókörnyezetében a varjúkérdést, ugyanis aki légpuskával vagy más eszközzel lelövi a madarakat, az állatkínzást követ el, és orvvadászattal is meggyanúsítható. 200 ezer forintos értékhatárig természetvédelmi szabálysértést, efelett törvénysértést követ el, miközben semmit nem ér el néhány példány elüldözésével, elpusztításával, mert a többi marad.

Azért van az emberiség nagy bajban, mert azt hisszük, hogy a természet úgy működik, ahogy azt mi szeretnénk, vagy ahogy azt – legtöbbször kényelmünk miatt – elvárjuk

– magyarázza Orbán Zoltán. Az efféle önkényes elkövetők azok, akik leverik a fecskefészkeket, vagy lelövik a gólyákat. 

A varjaknak csak a PR-ja rossz

Talán Alfred Hitchcock ikonikus alkotása miatt égett bele a köztudatba, hogy e nagy, fekete madár káros és veszélyes, miközben ennek épp az ellenkezője igaz. Nemhogy nem jelentenek a többi madárnál nagyobb egészségügyi kockázatot, de az ornitológus szakember szavai szerint a mezőgazdasági terményeink megtermelhetőségét is részben nekik köszönhetjük, mivel rengeteg kártevőt, férget, ízeltlábút, puhatestűt hajtanak fel és fogyasztanak el.

Nem azért, mert ne lennének jelen, hanem azért, mert a velük való együttélést el lehet és el is kell tudni fogadnunk. A dolmányos varjú, a szarka és a szajkó is fészekragadozó, így segítenek a parlagi- vagy épp a nagy ütemben városiasodó örvösgalamb-állomány szabályozásában is. 

Míg az épületekre fészkelő galambok ellen tüskesorral lehet védekezni, a fákon fészkelő vagy pihenő varjak esetében nincs olyan legális eszköz, amivel hatékonyan távol tarthatóak a településektől. Az állomány robbanásszerű növekedése azonban nem is a varjakra jellemző, hanem a vadon élő örvös galambokra, melyek Szeged mellett már érzékeny mezőgazdasági károkat is okoztak azzal, hogy kiették az elvetett napraforgómagokat a földből.

Az MME szóvivője szerint ideje hozzászoknunk ahhoz, hogy a varjak és más madarak települési jelenléte pont olyan természeti jelenség, mint a gravitáció vagy a napfelkelte.

(Borítókép: Varga György / MTI)