Egy más korban betiltanák Lánczi András új könyvét

Politikai megváltás – Lehetséges-e racionális politika? címmel jelent meg Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus, politikatudós és egyetemi tanár új könyve a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK) gondozásában. Lánczi András tagja az alapítvány kuratóriumának, akárcsak Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója. Az intézet szervezte azt a kerekasztal-beszélgetést, amelynek keretében bemutatták a filozófus új könyvét a Terror Házában.

A politikai megváltás a modern világ titka. Az emberi ész már mindent magára vállalt: Isten és a Természet helyébe lépett. E folyamat végén a politikai filozófia örök kérdéseit a pillanatnyi politikai küzdelmeknek alárendelt ideológiák szorították ki

– olvasható Lánczi András könyvének hátoldalán.

Bevezetőjében bővebben azt írta: a könyv célja annak bemutatása, hogy a fizikai természet modern legyőzésének programja elősegítette a modern társadalmi szerződés megfogalmazását is, ám ezzel a természet és a vallás helyett a politikát tettük megváltóvá. „Ezzel a lépéssel a természet helyett a társadalmi szerződés lett az emberi szükségletek és vágyak kielégítésének az elvi forrása és állítólagos garantálója” – fogalmazott Lánczi András, aki szerint, mivel az ember megváltásra szoruló lény, a vallás helyett a politika vált e szükséglet kielégítésének fő ágensévé.

Ezzel viszont számtalan egyéb következménnyel kell megküzdeni: a politika magába olvasztotta az emberi élet minden lényeges funkcióját a gyereknemzéstől egészen az ember haláláig. Az egyén szempontjából minden politikai, ki van szolgáltatva az államnak, csak az államon múlik, hogy miként kezeli a megnövekedett kötelességeket. Valamikor a család volt az emberi együttélés legfőbb színtere, ma már gyakran nincs is olyan funkció, amit a család – a szülők – látnának el. Minden az állam kötelezettsége lett, vagy azzá lehet

– írta Lánczi András.

Az erős ember pesszimizmusa

G. Fodor Gábornak, a kerekasztal-beszélgetés moderátorának és egyik részvevőjének az jutott eszébe a könyvről (Weöres Sándor XX. századi freskó című verse nyomán), hogy az emberek nem értik, mi történik velük, nem látnak az éjszakában, de van, aki lát, illetve aki megforgatja magát a szurokban, meggyújtja magát, és eleven fáklyaként világít a többieknek, hogy ők is lássanak. A XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója szerint Lánczi műve egy pesszimista hangvételű könyv, de rögtön fel is tette a kérdést, hogy jól olvasta-e: tényleg egy pesszimista hangvételű könyv lett?

A filozófus azt válaszolta: amikor írta, nem érezte, hogy így lenne, vagy legalábbis a szándéka biztosan nem volt pesszimista. A könyv írásáról kijelentette: „Végig úgy éreztem, hogy örömmel teszem, jólesik.”

Lánczi András szerint a politikai filozófiát felváltó ideológia valójában tönkretette, „kinyírta” a filozófiát. Gyakran hallja, hogy az egyetemeken is arról beszélnek: nincs szükség filozófiára. Lánczi úgy véli, hogy valójában a kultúránk alappilléreivel van baj, „mert milyen dolog az, hogy a filozófiára nincsen szükség”. Azt is kifejtette, hogy az európai kultúra nem tudja, hogy mi a célja, és ez a célnélküliség a problematikus, ugyanakkor a fontos kérdésekkel állandóan foglalkozni kell, mert „különben tényleg belefulladunk a vízbe”. Arról is beszélt, hogy a filozófia „úton levés”, állandó mélyítése, tudatosítása a problémáknak, ha ez nincs meg, akkor megszűnik a filozófia, ezt azonban a technológia korában nehezen értik meg.

Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója azt mondta Lánczi András könyvéről, hogy „az erősek pesszimizmusa”, illetve „egy erős ember pesszimizmusa”. Szíve szerint azt mondaná, hogy ez egy nagyon radikális könyv, majd hozzátette, hogy egy „nagyon fundamentális könyv”.

Hozzátette: ha egy olyan korban, civilizációban élnénk, amelyben a papíralapú könyveknek van jelentősége, van veszélye – mint ahogy Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényében –, „akkor ezt a könyvet betiltanák”, mert olyan megalapozásra, a közösségi élet olyan újraalapítására tesz kísérletet, amely egy „veszélyes kísérlet”.

„A politika mindent maga alá gyűr”

G. Fodor Gábor felidézte egy korábbi beszélgetését Lánczi Andrással, aki azt mondta neki:

Aki felteszi az első kérdéseket, az magányossá válik, és amikor ilyen magányos emberek beszélgetnek, abban ölt testet a szabadság.

G. Fodor szerint, ha valaki elkezdi olvasni Lánczi új könyvét, amely az első kérdésekről szól, akkor megérzi azt a bizonyos szabadságot.

A politológus egy „majdnem tökéletes, professzionális könyvnek” tartja a filozófus munkáját, de azt is megjegyezte, hogy egy politikaellenes mű a szó modern értelmében. Ezt G. Fodor Gábor úgy magyarázta: arról a veszélyről van benne szó, hogy

a politika mindent maga alá gyűr, és begyűrte maga alá a gondolkodást, a filozófiát is.

De aztán azt is felvetette, hogy ha a politikai filozófia halott, vajon halott-e a politikai filozófus is. Lánczi András szerint természetesen vannak 8-tól délután 4 óráig politikai filozófusok, van ilyen állás az egyetemeken, továbbá a technológia ma már lehetővé teszi, hogy ki lehet nyomtatni bármit, és meg is lehet jelentetni. Az ókorban azonban egy filozófusnak vagy volt tanítványa, vagy nem. Ha volt, akár több is, akkor saját kézzel lemásolták a mesterük munkáját, és ha ennek híre ment, hogy érdemes elolvasni, akkor mások is lemásolták.

Lánczi András arról is beszélt, hogy a filozófus nem akar odamenni, bekopogni az államtitkár ajtaján, és megmondani a megoldást, hogy „ide figyelj, itt van”. Egy szellemi környezetet kell kialakítani, amelyből „a legkülönfélébb módokon csorognak elő az ötletek”, a döntéshez vezető gondolatok; ez egy bonyolult folyamat. A modernség azonban, amely ideológiát csinált a filozófiából, a közvetlen hatásban hisz.

Az ideológus tulajdonképpen politikus akar lenni, de nem az, viszont szívesen megmondja, hogy mit csináljon a politikus

– mutatott rá Lánczi András. Hozzátette: az ideológus nem vállal felelősséget, nagyon okosnak képzeli magát, a politikust az különbözteti meg, hogy a politika cselekvés, felelősség és döntés.

„Veszélyes lények vagyunk”

Lánczi András azt is elárulta, hogy könyvének van egy folytatása, amit angol nyelven írt, ősszel kell leadnia. Ezzel kapcsolatban azt mondta: az európai moralitás legfőbb kérdése az egyén helyzetének az európai kultúrában való megváltozása. Kifejtette: azzal, hogy az egyént „telerakjuk jogokkal, azzal kiemeljük, izoláljuk, és ezzel egyben egy olyan egót hozunk létre, aki számára önmaga a legfontosabb, vagyis folyamatosan az egyén kiterjesztése zajlik”.

Az angol nyelvű könyv utolsó fejezetének az a címe, hogy „az ember megfékezését kell célul kitűznünk”. Lánczi András szerint tisztában kell lenni azzal, hogy

Lánczi szerint azt hisszük, hogy „Istent lebontottuk”, de nem tudjuk, az pedig egy döntő kérdés, hogy mit gondolunk a természetről. Azt mondta: ha ebben eltévedünk, akkor tényleg képesek vagyunk felszámolni, megszüntetni önmagunkat.

Békés Márton szerint abban az értelemben politikaellenes Lánczi András könyve, hogy az ellen beszél, az ellen vonultat fel széles filozófiai frontvonalat, hogy az életünkben minden politikai legyen. A könyv fő problémafelvetésének azt tartja, hogy miután az ember kiürítette az égboltot, Isten nélküli kozmológiát alakított ki, és a természetet is meghaladta a technológia segítségével, minden problémát politikai, sőt hatalmi kérdéssé tett. Ezeknek a megoldására többnyire az államhatalom segítségével keres eszközöket. Ennek következménye a totalitárius rezsimek létrejötte, és az általuk elkövetett tömeggyilkosságok, a 21. században – különösen az identitáspolitika révén – puha, bársonyos, posztmodern totalitárius kísértések formájában jelenik meg ez az eszközkeresés.

A kerekasztal-beszélgetés végén G. Fodor Gábor azt a kérdést tette fel, hogy „mi Lánczi András ezoterikus tanítása”, „mi lehet az az egy gondolat, ami Lánczi Andrást nyomasztja”. A filozófus azt válaszolta, hogy a titkos tanításai a verseiben vannak, de azok még nem jelentek meg.

Lánczi Andrással nemrégiben az Index is beszélgetett, lapunknak többek között kijelentette: a magyar miniszterelnök mélyen érti a politikai filozófia kérdéseit és válaszait; ha pedig nem lenne politikus, akkor is biztosan lenne filozófia az életében.

(Borítókép: Lánczi András, Békés Márton és G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója társaságában Politikai megváltás – Lehetséges-e racionális politika? című kötetének bemutatóján a Terror Háza Múzeumban 2023. május 8-án. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)