Videót tett közzé Suhajda Szilárd, mielőtt a csúcsra indult

Suhajda Szilárd szerdán tűnt el, miközben csúcstámadást hajtott végre a Mount Everesten oxigénpalack és segítők nélkül. Hosszas keresés után végül csütörtök este érkezett a hír, miszerint egy másik expedíció tagjai megtalálták őt a Hillary-lépcsőnél, 8780 méteres magasságban, de nem tudtak segíteni rajta (hogy miért, arról itt írtunk bővebben).

A hegymászóval a Bizalmi Kör Vezetői Klubnak még az indulás előtt sikerült egy rövid interjút készítenie.  Egyrészt arról beszélt, hogy a Mount Everest megmászása ma egész más élményt jelent, mint 30 vagy 50 évvel ezelőtt. 

„A 90-es évek végén kezdődött a kereskedelmi expedíciózás, ami ma ott tart, hogy lényegében mindenkinek »csúcsgaranciát« kínálnak, akkor is, ha a mászónak semmilyen előképzettsége nincsen! 300-500 ezer dollárokért VIP-csomagokra fizethetnek be, és még egy profi, magashegyi stábot is kapnak maguk mellé, akik filmre veszik, hogy sok-sok oxigénnel és serpa mászók segítségével felér az ember a Föld legmagasabb pontjára [...], és semmi más dolga nem marad a kliensnek, mint talpon maradni és a végén a jeges oxigénmaszk mögül belemosolyogni a kamerába!”  – fogalmazott Suhajda Szilárd, majd hozzátette azt is: 

Palack nélkül és önállóan feljutni az Everest csúcsára viszont ugyanolyan nehéz, mint 45 évvel ezelőtt volt – ahogy a világhírű Reindhold Messner is fogalmazott [...] Megfelelő stratégiával még ma is sikerül egyedül találni magam a hegyen! És bizony erre törekszem: arra az élményre, amit a kezdetekkor kerestem! Amikor könyveket bújva álmodoztam a távoli, legendás himalájai csúcsokról!

„A hegymászás számomra az önmegvalósítás csodálatos lehetősége. Egy élhetetlen világba lépsz be, ahol éppúgy lelsz mennyei szépségre, mint pokoli sötét erőkre és sziklakemény, fagytól zord, üres sötétségre. Egyszerre vesz körül a Minden és a Semmi. A teljesség és az üresség. És mindazon csoda, ami a szemed elé tárul, minden nehéz lélegzet, minden újabb lépés közelebb visz saját magad teljesebb megismeréséhez [...]. Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz” – fogalmazott a Bizalmi Körnek nyilatkozva Suhajda Szilárd.

Ezt mondta a halálról

Az interjúban arról is kérdezték a hegymászót, hogy egy korábbi naplójában azt írta, nehezen kezeli a gyászt. Válaszában arra is kitért, hogy miként áll hozzá a halálhoz, az attól való félelemhez.

„Azt gondolom, ugyanúgy más a viszonyom ezzel a témával, mint egy átlagemberhez képest a hideggel vagy a kényelmetlenséggel. Többször szembesültem tragédiákkal, magával a halállal is: ami »megkönnyíti« az ilyen helyzeteket, az lehet, ha 8000 méter fölött kerül sor egy ilyen találkozásra. Ott, az oxigénhiány és kimerültség miatt, egészen máshogy – vagy nem is – fogja fel egyértelműen az ember, hogy mit lát: úgy értem, tudatosul benned, de nem kavar fel, nem rendít meg – és tudom, hogy ez nagyon bizarrul hangzik! A legnagyobb magasságok élményét inkább utólag dolgozza fel a mászó: legyen az akár a csúcssiker élménye, akár egy holttest látványa. Akkor viszont igazán torokszorító és nehéz tud lenni” – fogalmazott, majd hozzáfűzte:

Nincs bennem zsigeri félelem. Egészséges félelemérzet viszont annál inkább. És ez fontos is, kell is hogy legyen! Segít ébernek lenni. Ugyanakkor mindig döntés- és cselekvésképesnek kell lennem: az állandó félelem megbénítana. A halál állandó lehetőségének tudata szintén nem segítene.

„Ezt tudat alatt magával viszi az ember, segít felelősnek lenni, de nem gondolkozol rajta folyamatosan. Viszont az is igaz, hogy az élmények hatására megacélosodik a lelked. Mindenféle értelemben megváltozik az ingerküszöböd. Megtanulsz nagyon objektív és analitikus lenni, és nem közömbösen, mégis hidegvérrel kezelni a legnehezebb pillanatokat is: pont azért, hogy ne blokkolj le, hogy tudj dönteni és cselekedni! A lelki feldolgozás egy későbbi folyamat lesz”  – vázolta Suhajda Szilárd.

Végül azt is elmondta, hogy a fentiekhez képest sokkal jobban fél attól, amikor a hétköznapokban lát szenvedni, összetörni embereket. 

Sokkal tanácstalanabb tudok lenni, mint egy hegyi tragédia során. Mások szomorúságától és gyászától jobban megrendülök, mint a halál látványától nyolcezer méteren

– mondta. 

„Ez lehet karrierem csúcsa”

Suhajda Szilárd a Bizalmi Kör Vezetői Klubnak még egy videót is küldött órákkal az előtt, hogy elindult volna a Mount Everest négyes táborába, 7950 méteres magasságba, a „rajtvonalra”. A felvételen azt mondta: a forgatókönyv és a stratégia most nagyon hasonló a korábbi mászásokhoz képest, de ez a legnagyobb feladat, és ez teszi mássá ezt az expedíciót.

„Az egyik kedves barátom azt mondta: karrierem csúcsa előtt állok. Való igaz, ez lehet karrierem csúcsa. Minden erőmmel azon vagyok, hogy sikerüljön elérni a legmagasabb pontot, és minden erőmmel azon vagyok, hogy visszatérjek onnan épségben. A legnagyobb feladat, és egyben talán, mondhatom azt, hogy a legnagyobb kockázat is olyan értelemben, hogy nem jártam még ilyen magasságban. A K2-höz is egy új dimenziót jelent ez a plusz 237 méter.”

Nem tudom, hogy mi fog odafent történni, annyit megígérhetek, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, abban pedig nagyon bízom, hogy mint eddig, most is józan, megfontolt és helyes döntéseket tudok majd hozni odafent, még oxigénszegény állapotban is. Izgatott vagyok, félek, de várom is, nagyon várom

– mondta.

A hegymászóról írt összes cikkünket  itt tudja elérni.

(Borítókép: Suhajda Szilárd. Fotó: Kyocera Everest Expedíció 2023)