Mi vezetett a Kádár-korszak bukásához?

A történész is megerősítette, hogy 1988-ra már érezhetők voltak a nemzetközi változások, amelyek előbb-utóbb nálunk is éreztették hatásukat. Kádárt leváltották, és létrehoztak neki egy súlytalan, korábban nem is létező posztot, ő lett a teljhatalmú főtitkárból az MSZMP elnöke. Ennek a pozíciónak gyakorlatilag nem volt semmi funkciója a pártvezetésen belül.

Balogh Gábor szerint azt kell feltételezni, hogy Kádár már egy saját maga kreálta világban élt akkoriban, nem vett tudomást a súlyos gazdasági-társadalmi problémákról. Sőt, az 1988. áprilisi tévéintejújában maga a pártvezető mondja ki, hogy

Magyarországon politikai és társadalmi értelemben nincs válság!

Mindez akkor hangzik el, amikor szinte már csődhelyzetben az ország, és az IMF-hez is azért csatlakoztunk korábban, hogy az onnan felvett hitelekből valahogyan túléljünk. 

A szálakat Budapesten igazából Moszkvából mozgatták 

A történész szerint a párton belüli elégedetlen hangok önmagukban nem lettek volna elegendők, hogy Kádár lemondjon. A magyar politikát még mindig Moszkvából irányították. 1988 elején találkozott Budapesten Kádár János Vlagyimir Krjucskovval. Őt maga Gorbacsov, az akkori szovjet kommunista párt vezetője küldte a magyar fővárosba, azért, mert Krjucskov már az 1956-os forradalom leverésekor is a budapesti szovjet nagykövetségen dolgozott, személyesen is jól ismerte Kádárt, és hosszú ideje dolgozott a szovjet titkosszolgálatnál, a KGB-nél, amelynek 1988 októberében lett a vezetője.

Ilyen színfalak mögötti előzmények után tették Kádár számára világossá, hogy lejárt az ideje. Pontosabban voltak már előjelek korábban is. Nem véletlen, hogy szovjet nyomásra – ekkor már a korábbi, matuzsálemi korú szovjet vezetőkhöz képest a fiatal Mihail Gorbacsov állt a Szovjetunió élén –, egy évvel a KGB-s vezető látogatása előtt leváltották a régi vágású Lázár Györgyöt a miniszterelnöki posztról, és helyére a párt egyik üdvöskéje, Grósz Károly került. 

A magyar gazdaság lejtmenete

A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy bár Kádár nevéhez kötődik 1956 után a konszolidáció, ennek komoly ára volt. Már közvetlenül a forradalom leverését követő években olyan gyengén teljesített a hazai gazdaság, hogy Romániától és Szovjetuniótól kapott, zömében áruhitelekkel sikerült csak az előre evickélés. A hatvanas években már vannak szemmel látható hiteleink, köztük nyugatiak is. 

A Kádár-rendszer annyit elért a Rákosi-időszakhoz képest, hogy legalább az alapvető élelmiszerekhez hozzá lehetett már jutni, nem volt olyan riasztó a hiány, mint az ötvenes években. 

Miért mondta el Kádár János az utolsó beszédét?

A történész feltette a kérdést, hogy vajon tényleg Kádár maga akarta halála előtt két hónappal a pártvezetés előtt elmondani ezt a több mint egyórás beszédet? Balogh Gábor utalt arra, hogy Németh Miklós, a rendszerváltás idején miniszterelnök, visszaemlékezéseiben azt valószínűsíti, hogy ez az utód, Grósz Károly szervezése volt.

Szerinte Grósz ezzel azt akarta elérni, hogy Kádár János vállalja az 1956-os bűnökért teljes egészében a felelősséget, és levegye ezt a sötét árnyat a pártról. A beszéd maga egy idős, meghasonlott, demenciával küszködő ember csapkodó gondolatiságát közvetítette a megdöbbent hallgatóság felé, ám semmiképpen nem sikerült elérni azt, amit Grósz Károly szeretett volna ezzel elérni. Persze tegyük hozzá, már ha valóban az ő ötlete volt, hogy Kádár János álljon ki, és beszéljen még egyszer utoljára a párt plénuma előtt.

Ezekről volt még szó a beszélgetésben:

• Miért nem kedvelte Mihail Gorbacsov Kádárt? Mi volt az a rossz megjegyzés, amelyet nem kellett volna az új szovjet vezetőtől megkérdeznie?
• Miért volt olyan gyakori a kommunista vezetők „megpuccsolása” a Szovjetunióban?
• Miért támogatták Kádár utódját már jóval korábban a szovjetek?
• Miért fogadott el minden utasítást, követelést Moszkvától Kádár János?
• Mikor kezdett el felfúvódni a magyar adósság a rendszerváltás előtt, és vált szinte kezelhetetlenné a nyolcvanas évek közepére?
• Igaz volt, hogy kizárólag a szuezi válság miatt nem jöttek segíteni az amerikaiak 1956-ban?
• Miért hirdették fennhangon a szovjetek, hogy a hetvenes évek bizony a Szovjetunió évtizede volt?

(Borítókép: Balogh Gábor. Fotó: Zöld Fanni / Index)