Az akkugyár megbolygatta Iváncsa életét, de a gólyák is komoly izgalmakat okoznak

Budapesttől mindössze ötven kilométerre, az M6-os autópálya mellett található a Fejér vármegyei település, Iváncsa. A nagyjából háromezer lelkes községbe belépve az út mellett egy muskátlival kirakott tábla köszönt minket, jobbra tőle a temető látható, míg balra az épülő akkumulátorgyár.  

A gyárhoz bekötő úton egymást érik a munkásokat szállító kisbuszok, folyik a munka, mintha mi sem történt volna. Szerda reggel három munkásautó zárta el a parkolóhoz vezető utat, miután sztrájkba kezdtek, amiért többhavi fizetésüket nem utalta ki nekik a magyar alvállalkozó. 

Mekkora hacacáré volt, még a TEK is kijött!

– csattant fel egy közelben dolgozó férfi, aki nevetve mesélte el, hogy mi történt szerdán. Látta a tömegesen parkoló kocsikat, amelyekkel a tulajdonosaik nem tudtak munkába menni, így inkább az út szélén hagyták őket. Hallott ő is a mérgezéses történetről, úgy tudja, valamitől nagyon „behülyültek” a munkások.

A Szabad Európa információi szerint a villanyszerelők megfelelő felszerelés nélkül dolgozhattak, akkor érintkezhettek a veszélyes anyaggal, amitől többen rosszul lettek.

A helybeliek között más és más információk terjednek a héten történtekről. Egy ott dolgozó azt mondta lapunknak, hogy volt egy kisebb gond, de nem akkora, mint amiről szó volt a hírekben:

A kazánnál dolgoztak, amikor elkezdtek tüsszögni és köhögni, valamilyen fojtó érzésük támadt szerelés közben. Kiderült, hogy egy cső valahogyan megrepedhetett, és annak a tartalmát lélegezték be. Az volt a szerencséjük, hogy gyorsan jelezték, és úgy tudom, nem is lett nagyobb bajuk, még mentőt sem kellett hívni hozzájuk.

Ő nem találkozott TEK-esekkel, de rendőröket valóban láttak. Szerinte a sztrájkkal egy időben ugyanis baleset történt az M6-os autópályán, és a forgalmat Iváncsa irányába terelték a hatóságok. A település központjában dolgozók csak azt vették észre, hogy néha elzúg mellettük egy-egy autócsoport, amikkel végül leálltak a határban, és gyalog közlekedtek tovább az emberek, de problémát ez senkinek nem okozott.

A településen megoszlanak a vélemények a határban épülő projektről. Sérelmezik, hogy senki nem kérdezte meg őket arról, akarják-e a beruházást. Abban többen is egyetértettek, hogy a gyár nekik nem probléma, de az akkumulátorokkal már vannak fenntartásaik.

Névvel és arccal senki nem akart nyilatkozni az Indexnek. Elmondásuk szerint a településen már szinte mindenki valamilyen módon a gyárnak dolgozik, és sokan költöztek ide az ország más településeiről is a munka miatt.

Focizó koreaiak és a rákszirom

Az aprócska településen nagy számban jelentek meg külföldi vendégmunkások, amin először meghökkentek az ott élők, de állítják: soha nem volt velük semmi probléma. A csapatokban vonuló koreai és mongol munkások leginkább a szabadban ücsörögnek, beszélgetnek, vagy az otthon élő szeretteikkel csetelnek videóhívásokkal. 

A rendezvényeinken alig páran jelennek meg, azok is csak ritkán. Nem bírják ezek a magyar virtust! Néha eljárnak focizni a műfüves pályára, de nem zavarnak sok vizet.

A helyi asszonyok nevetve mesélik, hogy a nyelvismerettel nincs gond, mert a koreaiak ritkán állnak le bárkivel is beszélgetni. A gyárban viszont igyekeznek némileg kommunikálni a helybeli munkásokkal, ilyenkor kiderül, hogy ha teljesen nem is, de részben értik a magyar nyelvet. Problémásnak inkább az ország keleti feléből érkező munkavállalókat nevezik, akik miatt úgy tudják, többször is volt kint a rendőrség lopás miatt. 

A községben különösebb helyismeret nélkül szokatlan lehet, hogy a kisbolt, a templom és a kocsma mellett három koreai étterem is működik a településen. Az étkezdék közül azonban csak egyet nyitottak meg a magyarok számára is, hogy ők is megismerhessék a gasztronómiájukat.

Imádjuk! A csípőset annyira nem, de biztosan ezért olyan vékonyak. A rántott húsuk ehetetlen, mert nem használnak sót. De az a rákszirom, ha ettek már finomat!

Így lelkendeznek a helyiek, amikor az éttermekről kérdeztük őket. A helyiek számára is nyitott vendéglátó-helyiség sajnos betegség miatt zárva volt ottjártunkkor. A bejárati ajtón koreaiul és magyarul is kirakták a menüt, amelyet átlagosan 2600 forintért meg is lehet kóstolni.

Minden vágyuk egy webkamera

Az iváncsaiak nagyon büszkék arra, hogy gólyák fészkelnek náluk, sőt, még négy kicsit is nevelnek. Az asszonyok is lelkesen mondják, hogy igazi öröm számukra, hogy megmaradtak az állatok. Korábban egy kéményre fészkeltek, amelyet valaki begyújtott, így elpusztultak a madarak. Most viszont a település főutcáján, az egyik koreai étteremmel szemben lévő villanypóznán fészkelnek.

Olyan édesek azok a kicsik! Nagyon kíváncsiak vagyunk rájuk, és kérleljük is a polgármester urat, hogy rakjon fel hozzájuk egy webkamerát, hogy csodálhassuk őket, de egyelőre hiába.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)