Egy magyar kutatócsoport a vörösiszap kezelésére dolgoz ki új megoldást
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
-
300 milliárd forintért takaríthatja a kórházakat egy cég a következő négy évben - Havazás várható Magyarország egy részén
- Bejelentett egy szivárgást a gázműveknek, a kocsijára terhelték a költségeket
- Teljesen kiégett egy hajó a Tiszán
- Sokan azt hitték, médiahack, de igaz: örökre bezárja kapuit a MikulásGyár
A timföldgyártás egy veszélyes mellékterméke, a vörösiszap kezelésére dolgoznak ki új megoldást a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Sipos Pál professzor vezette kutatócsoportjának munkatársai – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága az MTI-t.
A közlemény szerint a projektet vezető Emirates Global Aluminium éjjel-nappal működő gyára évente 2 millió tonna timföldet termel. Ez körülbelül ugyanennyi vörösiszap képződésével jár, és a dubaji csak egy a világon működő számos timföldgyár közül.
A Földön évente mintegy 160–170 millió tonna timföldet termelnek, az évek során felhalmozódott vörösiszap mennyisége mára több milliárd tonnára becsülhető.
Nehezen tárolható
A vörösiszap felfogható betontárolókban, ám ez bár olcsó, de veszélyes tárolási mód: egy ilyen tározó meghibásodása okozta az ajkai vörösiszapömlést is.
A korszerűbb, de drágább megoldás során a vörösiszapot szűrés után kiszárítják, ezután homokkal fedik, hogy megvédjék a széltől. E lehetőség veszélye a felporzás, amikor a száraz, lúgos kémhatású port elviszi a szél.
Cél, hogy az anyag ártalmatlan legyen
Ahhoz, hogy a vörösiszapban található értékes komponensek elérhetővé váljanak, a massza lúgos kémhatását semlegesíteni kell megfelelő mennyiségű sav hozzáadásával.
A vörösiszap összetevőinek döntő hányada ballaszt, nem reagál a savakkal, van azonban az alkotóelemeinek egy olyan csoportja, amely vízzel érintkezve lúgos kémhatást eredményez.
A szegedi kutatók célja az volt, hogy meghatározzák, mennyi savat és milyen ütemben kell az adott összetételű vörösiszaphoz adagolni a semleges kémhatás eléréséhez.
A semlegesítés kritikus része az időzítés, ha túl gyorsan adagolják a savat, akkor az iszap lassan visszacsúszik a lúgos kémhatásba. Ezt a „visszapattanási reakciót” régóta ismerik a kutatók, de megnyugtató magyarázatot nem tudtak rá adni, így kivédeni sem voltak képesek azt. A szegedi szakemberek úgy vélik, a savval reagáló komponensek közül sikerült megtalálnunk azt az egyet, amelyik ezért a furcsa jelenségért felelős.
A SZTE kutatócsoportjának részvételével két éve zajló projekt célja lehetővé tenni a vörösiszap felhasználását másodlagos nyersanyagként.
A kutatók a vizsgálatok folytatásához a napokban kaptak további három évre támogatást.
Az alumíniumipari együttműködés során a kutatócsoport több tudományos eredményt is szolgáltatott partnere számára, továbbá számos tudományos publikáció, valamint két doktori értekezés készül a témában – áll a közleményben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
