Ma már nem számít „pofátlannak” a végkielégítés

végkielégítés
2023.07.02. 19:31
Emlékeznek a „pofátlan” végkielégítésekre? 2009 nyarán nagy közfelháborodást keltett, hogy a gazdasági válság kellős közepén néhány rosszul működő cégnél – például a BKV-nál vagy a MÁV-nál – százmilliós végkielégítéseket tettek zsebre a távozó vezetők, mégpedig közpénzből. Az elmúlt években a „pofátlan” jelző lekopott a végkielégítésről, amelynek szabályait a munkaszerződés, illetve törvény rendezi.

Még a 2010-es választási kampányban tett ígéretet a Fidesz, hogy megszünteti a „pofátlan” végkielégítéseket. A második Orbán-kormány az első gazdasági intézkedéscsomagja keretében hirdette meg, hogy a kétmillió forintnál nagyobb végkielégítésekre 98 százalékos büntetőadót vetnek ki. A törvény visszamenőleges hatállyal vonatkozott a többmilliós végkielégítésekre, amit az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek talált.

Az első megsemmisítés után azonban a parlamenti többség újra elfogadta a jogszabályt, illetve az Alkotmánybíróság jogköreit is korlátozta. A törvényt aztán többször is módosították: 2005 helyett csak 2010-re visszamenőleg alkalmazták, a nem vezető közalkalmazottak esetében 3,5 millió forintra emelték a küszöböt, illetve a 98 százalékos adó mértékét 75 százalékra csökkentették. Pár évvel később pedig az egész jogszabályt visszavonták.

Mikor jár, és mikor nem?

Ma már elmondhatjuk, hogy a végkielégítés nem számít „pofátlannak”. Szabályait a 2012-es Munka törvénykönyve tartalmazza. Az alábbi három megszűnési, illetve megszüntetési ok után járhat végkielégítés:

  1. munkáltató felmondása, amennyiben az nem azonnali hatállyal történik,
  2. munkáltató jogutód nélküli megszűnése (például végelszámolás vagy felszámolás esetén),
  3. ha a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem a Munka törvénykönyve, hanem például a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozik.

Ha a munkáltató mond fel, először is tisztázni kell, jár-e egyáltalán nekünk végkielégítés, illetve mennyi a felmondási idő. Ezeket a kérdéseket a munkaszerződés rendezi, vagy ha nem, akkor a törvényt kell alkalmazni. A végkielégítés a munkáltatónál eltöltött idő után jár, legkorábban három év után kaphatunk egyhavi munkabért, és minél többet dolgoztunk az adott cégnél, annál jobban emelkedik az összeg.

Továbbá az is követelmény, hogy a felmondás közlésekor vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a munkaviszony legalább három éve fennálljon. Ha az adott munkáltatónál töltött munkaviszonyunk időtartama nem éri el a három évet, nem vagyunk jogosultak végkielégítésre. És nem utolsósorban ha a munkavállaló közli a munkáltatóval a rendes felmondást, úgy a munkavállaló elesik a végkielégítéstől.

A végkielégítés mértéke:

  • legalább 3 év esetén egyhavi,
  • legalább 5 év esetén kéthavi,
  • legalább 10 év esetén háromhavi,
  • legalább 15 év esetén négyhavi,
  • legalább 20 év esetén öthavi,
  • legalább 25 év esetén hathavi távolléti díj összege.

Miből tevődik össze a távolléti díj? Nos, a díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, az utolsó hat naptári hónapra kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani.

Végkielégítés „védett korban”

Farkas András, a nyugdíjguru szerint a végkielégítés mértéke 9 (6 + 3) hónapra emelkedhet azoknál a munkavállalóknál, akiknek a nyugdíjkorhatáruk betöltéséig kevesebb mint öt év van hátra. Vagyis a plusz háromhavi távolléti díj akkor jár, ha a munkaviszony a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül, azaz már „védett korban” szűnik meg a munkáltató felmondása miatt.

Az Újváry és társai ügyvédi társulás megjegyzi, hogy hiába áll(t) fenn a munkaviszonyunk a törvény által megkövetelt időtartamig, ha a felmondás közlésekor nyugdíjasnak minősülünk. Ez esetben ugyanis nem vagyunk jogosultak végkielégítésre. Amennyiben a végkielégítésre egyébként jogosultak lennénk, de a munkáltató közös megegyezés megkötését szorgalmazza, úgy mindenképpen ragaszkodjunk hozzá, hogy a végkielégítés számszerűsített mértékét a közös megegyezés tartalmazza.

Összefoglalva tehát nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha

  • a felmondás közlésének időpontjában nyugdíjasnak minősül,
  • a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül,
  • a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, vagy
  • a felmondás indoka a munkavállaló nem egészségi okkal összefüggő képessége.

Közalkalmazottak, kormánytisztviselők

A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szabályai szerint illeti meg végkielégítés a közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszonya felmentés következtében szűnik meg. Ilyen esetben a végkielégítés maximális mértéke a közalkalmazotti jogviszonyban töltött legalább húsz év idő után nyolchavi távolléti díjnak megfelelő összeg. A végkielégítés maximális mértéke négyhavi távolléti díj összegével emelkedik, vagyis 12 havi távolléti díj összegét érheti el, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg. 

Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a közalkalmazottat, ha valamilyen jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült.

A nyugdíjguru arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a szabályok vonatkoznak a kormányzati igazgatásról szóló törvény hatálya alá tartozó kormánytisztviselőkre és a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény hatálya alá tartozó, közszolgálati jogviszonyban álló személyekre.

Ha nem fizet a munkáltató

Abban az esetben, ha munkáltató a végkielégítés feltételeinek fennállása ellenére nem fizet, a munkavállaló a következőket teheti:

  1. Lehetősége van mind szóban, mind írásban felszólítani a munkáltatót a fizetésre.
  2. Ha a végkielégítés kifizetése ennek ellenére elmarad, jogosult fizetési meghagyással élni.
  3. Ha a munkáltató ellentmondással él, a munkavállaló peres úton érvényesítheti követelését.

A végkielégítés iránti igény három év alatt évül el.

(Borítókép: Index)