Deutsch Tamás: Ma Ukrajnáról kérdést feltenni olyan, mint a király asztalánál szellenteni

Deutsch Tamás az Indexnek arról is beszélt, hogy

• mi az üzenete annak, hogy Varga Judit vezeti a Fidesz EP-listáját;
• jövőre számítanak-e politikai átrendeződésre az EP-ben;
• lesz-e egy nagy konzervatív frakció az EP-ben;
• vállalna-e miniszteri posztot az Orbán-kormányban;
• a Fidesz tervezi-e Szájer Józsefet újra játékba hozni;
• mit gondol Karácsony Gergely főpolgármesterről;
• lesz-e NATO-főtitkár Ursula von der Leyenből.

A jövő évi európai parlamenti választásokon Varga Judit vezeti majd a Fidesz EP-listáját. Mi az üzenete az ő személyének? Budapest egy amazont küld Brüsszelbe?

Szerintem Varga Judit személye nemcsak egy jó, de egy erős üzenet is. Hiszen Judit egészen kiváló felkészültségű szakértőből lett rátermett szakpolitikussá, majd kitűnő általános politikussá. Ráadásul évekig európai ügyekért felelős sikeres miniszter volt. Ki más harcoljon Brüsszelben az első frontvonalban, ha nem ő?

Többször elhangzott Varga Judit neve a Schadl–Völner-perben. A bíróság tanúként is meg fogja hallgatni a volt miniszter asszonyt. Egyes ellenzéki vélemények szerint ezért kell őt a belpolitikai lökdösődésből az Európai Parlamentbe menekíteni.

Az, hogy mindenféle szellemesnek szánt vagy egyenesen szellemtelen teóriák és konteók jelennek meg a személyével kapcsolatban nem mást jelent, mint hogy egy igen fontos politikusról van szó. Kellemesen kacagva szoktam figyelni a magyar közélet azon toposzait, amelyekben ugyanarról a kérdésről egyszerre megkérdőjelezhetetlen bizonyossággal állítanak valamit, meg annak a szöges ellenkezőjét is, ráadásul sokszor ugyanazok az emberek teszik mindezt. Jelen esetben páros napokon azt fejtegetik, hogy milyen késhegyre menő a verseny, a belső küzdelem a pártokban az európai parlamenti helyekért. Páratlan napokon pedig arról elmélkednek, hogy az EP tulajdonképpen egy politikai elfekvő, aki odakerül, azt félrerakták, háttérbe szorult. De ha ez így van, akkor miért is versengenek a politikusok ezért a háttérbe szorításért?

Konzervatív „big picture”

Jelenleg baloldali és liberális többség van az EP-ben. Jövőre számítanak politikai átrendeződésre az Európai Unióban?

Európában már most egy erős jobboldali átrendeződés zajlik. Olaszországban, Svédországban és Finnországban is a baloldal vesztett, a jobboldal nyert. Spanyolország kapcsán – még Woody Allen klasszikus mondására is figyelemmel, miszerint „kutya nehéz dolog jósolni, különösen a jövőre vonatkozólag” – pedig kijelenthető, hogy ott is óriási esély van egy jobboldali fordulatra.

Az európai politikát azonban Németország és Franciaország határozza meg.

Németországban a tartományi választásokon a szociáldemokraták és koalíciós partnereik, valamint a CDU/CSU is folyamatosan gyengül. A szélsőségesnek kikiáltott AfD-ről azt mondták korábban, hogy soha nem éri majd el a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékot. Nos, ciklusok óta tartományi és szövetségi parlamenti párt, és most már 20 százalék feletti az AfD támogatottsága. De jobboldali fordulat zajlik Franciaországban is: Macron liberális pártja az egyszerű többséget is elveszítette a legutóbbi parlamenti választáson.

Még ha ezek nem is egyívású jobboldali pártok, de jövőre egy erős konzervatív előretörés lehet az európai parlamenti választásokon.

Az európai konzervatív pártoknak akár meglehet az egyszerű többsége is az EP-ben?

Adott esetben egy jobboldali többséget vagy ahhoz közeli állapotot sem tartok kizártnak. Biztos, hogy jelentős gyengülés lesz a liberálisoknál, és kevesebb mandátuma lesz a szocialistáknak és a zöldeknek is. Az ECR, az ID, az EPP a ma még független jobboldali képviselőkkel együtt – fontos kérdésekben a Renew Europe frakció egy részének a támogatásával – akár többséget is alkothat. Ez a „big picture”, amihez persze hozzá kell tennünk a magunk teljesítményét. A minimális célunk, hogy a Fidesz a jelenlegi 13 mandátumát biztosan megőrizze.

Frakciók és éceszgéberek az EU-ban

Amikor a Fidesz kilépett az Európai Néppárt (EPP) frakciójából, kérdés volt, hogy melyik képviselőcsoportba ülnek át. Végül függetlenek maradtak. Folynak tárgyalások arról, hogy melyik frakcióban foglalnak majd helyet?

Az Európai Konzervatívok és Reformerekkel (ECR), a lengyel Jog és Igazságosság Pártja, az olasz Meloni-féle Fratelli d’Italia, a spanyol VOX által meghatározott frakcióval, illetve az Identitás és Demokrácia frakciójával (ID), az olasz Lega és a francia Rassemblement National frakciójával is folyamatos a kapcsolatunk. Mindannyiukkal erős és jó a viszonyunk.

Milyen volt függetlennek lenni?

Szélesítette, bővítette a mozgásterünket, hogy kiléptünk az Európai Néppártból. Ott már sokkal többe került a leves, mint a hús.

ahol – miközben a versenytársakkal küzdesz a piacon – a kollégáidtól sokkal durvább támadásokat kapsz, mint az ellenfeleidtől. Szépen lassan már úgy éreztük magunkat, mint a Kádár-korszakban, ahol a folyamatos öncenzúra teljesen szétzilálta a rendszerkritikus értelmiséget. Több energiát kellett arra fordítanunk, hogy a Néppárt balra tolódott fővonalától eltérő saját álláspontunkat hogyan tudjuk a frakción belül legalább részsikerekkel képviselni, mintsem arra, hogy mi is legyen a saját álláspontunk. A kilépéssel viszont megnőtt a mozgásterünk, de persze egy frakcióhoz tartozni mindig nagyobb politikai erőt jelent.

Korábban szó volt arról, hogy lesz egy – a jobboldali pártokat tömörítő – közös frakció. Napirenden van még a kérdés?

Az új frakció létrehozatala folyamatosan napirenden van, de nem mi vagyunk ebben az éceszgéberek. Ha nem tartozol a top 5 nagy uniós országhoz, tehát nem vagy német, francia, olasz, spanyol vagy lengyel, és összetéveszted velük a súlycsoportodat, hát a fal adja a másikat. A választások után a várható jó eredménynek és a mi belépésünknek köszönhetően az ECR lehet a harmadik legnagyobb frakció az EP-ben. De ha az ECR és az ID egy közös frakciót alakít, és ehhez csatlakoznak még a függetlenek közül és a Néppártból is, akkor a második legnagyobb frakció pozíciójának az elérése sem lehetetlen. Ennek 50 százalék alatti az esélye, de mégsem lehetetlen. Ha bekövetkezik, na az cezúra lesz az EP életében.

„Ültem már ezen az óriáskeréken”

Gondolt arra, hogy visszatérjen a belpolitikába? Vállal egy miniszteri pozíciót, és beül egy kényelmes bársonyszékbe. 

Miniszterséget soha nem magától vállal az ember, hanem a miniszterelnök kéri fel erre a feladatra. Voltam már miniszter, ültem már ezen a nagyszerű óriáskeréken, és rendkívül megtisztelő volt.

Ha már az óriáskereket említette, Szájer József visszatér-e a politikába? Néppárti politikusok nagy koponyának és kitűnő szakembernek tartották őt. Tervezik-e újra pályára küldeni?

Józsi helyzetét leginkább egy olyan sportolóéhoz lehet hasonlítani, akinek volt egy súlyos sérülése, de már újra teljes értékű edzésmunkát végezhet. Hogy pontosan mi lehetne a feladata, mi lenne a kontribúciója – hogy ilyen okoskodó kifejezést használjak –, azt nem tudom, de szeretném, ha újra a pályára lépne.

A választók elfelejtették volna a Szájer-ügyet? A konzervatív közösséget nem a brüsszeli egészségügyi korlátozások megszegése döbbentette meg, hanem az a sajátos parti, ahonnét az ereszcsatornán menekült az exképviselő.

Szájer József az, aki. Józsi soha nem tagadta a szexuális irányultságát, de valóban nem tett a nagy nyilvánosság előtt manapság oly divatos bejelentést, coming outot. De miért is elvárás, miért lenne kötelező bármilyen szexuális irányultságú közszereplőnek nyilvános önvallomást tennie a szexuális irányultságáról? Szerintem ez magánügy.

Karácsony Gergely a minap azt nyilatkozta: felkészült arra, hogy a következő évben nagyon kemény kampány lesz, ami próbára teszi a mögötte álló koalíciót, és az ősz hajszálai számát is érdemben fogja befolyásolni. Durva lesz a kampány? 

Vajon hogyan tudnak az önmaguk szellemi képességeit illetően kizárólag csak szuperlatívuszokban gondolkodó emberek ennyire üres, fájdalmas és fos általánosságokat összehordani?! Karácsony Gergely egyébként valójában nem is főpolgármester, hanem egy hiperaktív politikai influenszer. Egy 506 millióért hirdetett Facebook-profil.

A Fidesz számára mégiscsak nagyvadnak számít Karácsony Gergely, hiszen évek óta tart vele szemben egy karaktergyilkos kommunikáció.

Eszembe jut erről egy vicc, hogy valaki hosszú éveken keresztül súlyos gátlásokkal él, mert három heregolyója van. Elmegy ezért egy pszichológushoz, aki azt mondja neki: „Ember, legyen erre inkább büszke! A férfiak 99 százalékának kettő van, míg magának három!” A férfi örömmel megy el a pszichológustól, az utcán aztán odalép az első férfihez, és azt mondja neki: „Fogadjunk, hogy kettőnknek összesen öt heregolyója van.” Mire a másik ember visszakérdez: „Miért, magának egy sincs?!” Karácsony Gergely a kis fogyatékosságára – hogy valójában nem főpolgármester – roppant büszke. Ő az, aki odalép, és azt mondja: ugye milyen jó, hogy elbaltáztam a közlekedést, hogy minden csupa kosz és gaz, hogy a hajléktalanok újra ellepték a várost, amit egyébként még csődbe is vittem. Karácsony Gergely ráadásul egy olyan politikai influenszer, aki közben még árnyék-miniszterelnököt is játszik. A magyar ellenzéket – akárcsak a vicc pszichológusa – bátorítani szeretném: ilyen béna ellenzék Európában ugyan nincs még egy, de nekik mégis két árnyék-miniszterelnökük is van: Dobrev és Karácsony.

Európa és a csinos hölgy esete

Az utóbbi egy-két évben a V4-es együttműködés mintha zárójelbe került volna. Ennyi volt a V4-ben?

Az Európai Unió legnagyobb problémájának ma a súlyos és fenyegető megosztottságot látom. Az EU 14-ek, valamint a 2004-ben, illetve azután csatlakozott 13 tagállam között meglévő törésvonalról beszélek: Nyugat-Európa és Közép-, illetve Kelet-Európa közötti súlyos megosztottságról. Erre a megosztottságra a V4-ek sikeres regionális együttműködése egy lehetséges megoldást kínált, és egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy ez a közeljövőben működőképes lehet. Az uniós döntési centrum ugyanis Nyugat-Európában van, az uniós döntéseket – a teljes egyetértést kívánó ügyeket leszámítva – kizárólag az EU14-ek hozzák. Ennek a megosztottságnak a felszámolására van szükség egy olyan közép-európai regionális együttműködésre, amelyet a gazdasági és politikai súlya miatt a nyugati országok odaengednek az uniós döntések asztalához.

Az orosz–ukrán háború fagyasztotta le a V4-es együttműködést? Egyre több szó esik a Balkánról.

A háború okozta zökkenőkön már túl vagyunk. Egy értelmes és sikeres geopolitikai együttműködés azt jelenti, hogy a véleménykülönbségek ellenére is azt nézzük, hogy mi az, ami összeköt bennünket. A V4-ek együttműködését véletlenül sem váltotta fel a nyugat-balkáni országokkal való szoros együttműködésünk. Az utóbbi esetében arról van szó, hogy meggyőződésünk szerint a magyar nemzeti érdekek és az EU stratégiai érdekei egy az egyben egybevágnak, de az unió sajnos mégis a saját érdekei ellen cselekszik. Ez a kérdés pedig a nyugat-balkáni bővítés. Ebbe a térségbe minden világhatalmi ambícióval bíró szereplő bejelentkezett már: ott vannak az amerikaiak, a kínaiak, az oroszok és a törökök is. A nyugat-balkáni országok azonban már régóta az EU tagjai szeretnének lenni.

Mások virággal és bonbonnal szaladnak utána, randevúra hívják, és a közös életről mesélnek neki, ő mégis a régi szerelmét, Európát választja, de Brüsszel tesz erre. Meggyőződésem, ha a következő negyed évszázadban végleg megroppan valami az EU-ban, akkor annak az egyik oka biztosan a nyugat-balkáni bővítés elmaradása lesz.

Az EU mégis miért ódzkodik ettől a csinos hölgytől?

E mögött szerintem egyrészt meghúzódik egy, a nyugat-európai elitekre jellemző gyávaság: „jaj, már megint el kell adnunk a szavazóinknak, hogy szegény tagországokat veszünk fel, akiknek fejlesztési pénzeket kell adni. Hogy fogjuk elmagyarázni a szerbeket vagy az albánokat?” A másik, hogy a balkáni országok ízig-vérig szuverenista államok, akik nem akarnak egy európai birodalom alávetett tartományai lenni, hiszen többségük alig évtizede vívta ki a függetlenségét, tudta létrehozni az önálló nemzetállamát. Ezért az Európai Birodalom hívei úgy gondolják, hogy kell a francnak még néhány szuverenista, a szabad nemzetállamok együttműködésében gondolkodó új tagország púpnak a hátukra.

Brüsszelben újra előkerültek a migránskvóták és a bevándorlók elosztásáról szóló tervezetek. Emellett több millió ukrán menekült érkezett az EU-ba. A Nyugat ezzel párhuzamosan számolatlanul szállítja a fegyvereket Ukrajnába. Mi lesz a háború után? Milyen nemzetbiztonsági kérdéseket vet ez fel?

Teljes mértékben félelmet keltő, hogy az európai fősodorhoz tartozó politikusok tudatában sem akarnak lenni ezeknek a veszélyeknek. Meggyőződésem, hogy a nyugati titkosszolgálatok tisztában vannak a tényekkel, de a döntéshozók nem hajlandóak foglalkozni mindezzel. Az európai sajtó szinte semmit nem ír arról, hogy a számolatlanul Ukrajnába szállított fegyverek mekkora része tűnik el kézen-közön, majd a világ valamelyik más válságövezetében jelenik meg, akár szervezett bűnözői csoportoknál. Ráadásul brutális mennyiségű fegyverről van szó. Ahogy az sem szalonképes téma az unióban, hogy a jó tízmillió ukrán menekült között milyen szervezett bűnözői csoportokhoz tartozó személyek jelentek meg Európában. Ezeket a súlyos kérdéseket fölvetni manapság olyan, mint a király asztalánál szellenteni.

Szó van arról, hogy Ursula von der Leyen az Európai Bizottság éléről átülne a NATO főtitkári székébe. Ilyen sikertörténet lenne Von der Leyen asszony pályafutása?

Amikor az Európai Bizottság elnökjelöltségéről volt szó, akkor azt pletykálták róla saját párt- és honfitársai, hogy „nem ő a legélesebb kés a fiókban”. Az elmúlt 4 év ezt még az akkori kételkedőknek is totálisan bebizonyította.

Juncker bizottsági elnöki tevékenységét szokták négyszemközt, zárt ajtók mögött kártékonynak minősíteni. Nos, ha ez így van, akkor Ursula von der Leyen tevékenysége még kártékonyabb. Az állítólagos NATO főtitkári kinevezésével kapcsolatban pedig csak annyit lehet mondani: atyavilág, a NATO-ban fegyverek és piros gombok vannak! Egy ilyen súlyos hibát talán még ez az önsorsrontó észak-atlanti politikai elit sem fog elkövetni.

(Borítókép: Deutsch Tamás. Fotó: Papajcsik Péter / Index)