Prémium-idősotthon az ország elitnegyedében – ahova kárpátaljai romák is beköltöztek

A főbejárat mellett diszkrét szökőkút vár, az épületben belül a portásfülke hatalmas pálmafák árnyékában bújik meg, mintha csak egy már megvalósult biodómban járnánk. Az első benyomás alapján már-már látni véltem magamat, amint papucsom orrán pamutbojttal csoszogok 70 éves koromban át az aulán. Ám a bennünket már váró Kissné Márté Zsuzsanna, az intézmény vezetője hamar visszaránt a realitások talajára. 

Ha úgy adja ki a várólista

Egy idős, demencia jeleit mutató képzeletbeli hozzátartozóm például nem biztos, hogy megérné a felvétele napját. Pedig abból a szempontból még szerencséje is volna, hogy a Kútvölgyi úti intézmény rendelkezik olyan szakápolási engedéllyel, ami lehetőséget ad az önellátásra képtelen demens, illetve alzheimeres emberek fogadására is. A gond a nagyon hosszú várólistából ered. Miután 2019-ben megszüntették a várakozók számarányára vonatkozó adatközlést, az igazgató is csak becsülni tudta ennek hosszúságát. Intézményébe az egyágyas szobába 5, a kétágyasba jó esetben már 2-3 év múltán is be lehet kerülni véleménye szerint. Egyetlen esetben tesznek kivételt, ha a kérelmező életveszélyben van. A telephelyekkel együtt 300 férőhelyből évente 13-15 ürül meg. Az ellátottak jelenlegi átlagéletkora 95 év, a statisztikák alapján enyhén még növekszik is.

Közéjük tartozik Mohos Andor bácsi is, akit ottjártunkkor kifejezetten jó kedélyállapotban találtuk, senki sem mondta volna meg, hogy az egykori jogász már a 104. életévét tapossa. A hallása már nem a régi, de szellemi képességeit teljesen megőrizte. Pontosan idézte a képmáshoz fűződő személyiségi jog mibenlétét, arról a kedvünkért lemondott, és engedte, hogy fényképfelvétel készülhessen róla. Azt is felidézte, miként nyert pert az Alkotmánybíróságon az akkori államelnök, Sólyom László által aláírt, hadirokkantaknak járó állami ellátás részletszabályozásának ügyében.

Az 1982-ben idősellátásra átállított Kútvölgyi úti intézményben összesen 135 férőhely van, az itt élők számára emelt szintű ellátást képes nyújtani. Érkezéskor egy egyszeri beköltözési díjat kell befizetniük, ez az egyágyas szoba esetében közel 3 millió forint, a kétágyas 2 millió körül mozog. A pontos összeget a Fővárosi Közgyűlés rendeletben határozza meg.

Akinek nem telik ennyi a nyugdíjából, annak valamelyik hozzátartozója vagy gondviselője egészíti ki. Ezért nemcsak háromszori étkezés jár, de szakorvosi felügyelet is, meghatározott rendelési idővel. Az ellátásukat támogató állami normatívát korábban az idősek létszáma alapján számították ki, egy ideje azonban már az otthonban dolgozók létszáma alapján. A vonatkozó rendelet ugyan megszabja, hogy egy gondozóra hány bentlakó idős ellátása hárul, csakhogy az ápolási, gondozási feladatkörök betöltése nemcsak a kórházakban, de az idősellátásban is problémát okoz. A központi adatbázisba lejelentett lakói és ezzel arányos aktuális munkavállalói létszám a szükségesnél kevesebb, ezzel arányosan pedig a forrás is.

Kórházból kirakott öregek

Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára épp a héten jelentette be, hogy országosan 334 férőhelyet érintően az eddig kórházakban működő szakápolási központokat az idősotthonokba teszik át. Az ügyben hat település érintett, Celldömölk, Kunhegyes, Oroszlány, Pincehely és Vásárosnamény mellett a hatodik épp a XII. kerület, így kézenfekvőnek tűnt, hogy a szakápolási jogosultsággal is rendelkező Kútvölgyi idősek otthona fogadja be a Szent János Kórházból kitessékelt krónikus betegeket. Kissné Márté Zsuzsanna ugyan azt nem bánja, hogy végül nem ide tették át a közel száz idős, beteg embert, arra azonban nem tudott szakmai magyarázatot adni, hogy miért éppen a Vakok Állami Intézete által fenntartott Hidegkúti úti Szociális Szakápolási Központba költöztették őket a János Kórházból. 

Kiürített villa

Az egykori Laszlovszky-majorsághoz tartozó, Zugligeti úti német barokk villa, amely a felső középosztály által kedvelt lakóövezetben áll, átlagos ellátást biztosító idősek otthonaként működött egészen 2022 elejéig. A luxusotthon jelzőt az igazgató vissza is utasítja, s az egyébként szépen gondozott kertbe belépve már értjük is, hogy miért. A távolról nézve impozáns épületről hámlik a vakolat, korszerűtlen ablakairól pereg a festék. Bentről nézve pedig az is látszik, hogy nem szociális ellátásra tervezték, szűk lépcsősor vezet a fenti szintre, a műemléki védettség miatt liftet sem lehet benne elhelyezni.

Azt, hogy viszonylag rövid idő alatt lecsökkent a lakói létszám, Kissné Márté Zsuzsanna azzal magyarázza, hogy hónapok óta nem vettek fel új lakókat. A távozni kényszerülők azonban kifejezett jótéteményként élték meg, hogy átköltözhetnek a Kútvölgyi, illetve Ányos úti idősek otthonába. A Zugligeti úti házban ugyanis 4-5 ágyas szobákban laktak, a mellékhelyiség a folyosó végén volt, új helyükön kétágyas szobákat kaptak, apartmanos elhelyezés esetében ez benti mellékhelyiséget és erkélyt is magában foglalt. Az egy főre jutó négyzetméterszám is nagyobb ezeknél az emelt szintű helyeknél.

A Zugligeti útig menekülő romák

A főváros vezetésének kiköltöztetést elrendelő döntésében az Ukrajnából érkező menekülteken való segítés szándéka tükröződött. Az azonban nem teljesen világos, hogy a budai zöldövezetre egyfajta szociokulturális kísérlet helyszíneként tekintettek-e, vagy csak ezt hozta az élet.

Döntő többségük tizenéves asszony és hozzájuk tartozó gyermek. Az ő ellátásukról is a Kútvölgyi idősek otthona gondoskodik, onnan hozzák számukra az ételt, biztosítják a lakhatásukhoz szükséges felszereléseket. A menekültek gondozása a Fővárosi Önkormányzat önként vállalt feladata, a pénzügyi hátteret különböző nemzetközi szervezetek adományaiból, a 7000 forint/fő/nap állami normatívából, némi fővárosi kiegészítésből rakják össze. A civil kurázsit a környéken élők adományai, önkéntes felajánlásai testesítik meg. Ezzel együtt

nekünk egy új szakmát kellett megtanulni, jelesül nekem, mert a menekültek ellátása egy teljesen más szakterület. Mi kárpátaljai roma családokat kaptunk

– magyarázza az intézmény vezetője, aki emiatt új házirendet is írt. Később derült csak ki, hogy nem tudják elolvasni. A mélyszegénységből érkező családok 160 kilométert gyalogoltak papucsban, a gyerekeknek tüdőgyulladásuk volt, egyéb kellemetlenségekről nem is beszélve, úgyhogy egy átfogó orvosi beavatkozással indult az itt-tartózkodásuk. 

A XII. kerületi anyukák és apukák Facebook-csoportjába írt kérésre özönleni kezdtek az adományok, egy férfi egy doboz vadonatúj gyerekcipőt hozott, Tordai Teri színművész maga olvasott mesét a gyerekeknek, összesen 20 kerékpárt is összegyűjtöttek nekik. Látogatásunkkor csak az anyukák és a legkisebbek voltak otthon, mert a helyi önkormányzat felajánlásának köszönhetően az óvodás- és iskoláskorú gyerekek épp a városmajori uszoda úszótáborába mentek. Ugyanakkor a maradók sem maradtak vizes élmény nélkül, mert egy nagyjából hat méter átmérőjű medencét állítottak fel számukra a kertben. A gyerekek az elkövetkező hetekben focitáborba is mehetnek.

Kulturális koccanás

Kár lenne eltagadni, hogy az éremnek van egy másik oldala is. Az adományokból érkező 20 bicikliből a következő héten már egy sem működött, és a ház felügyeletével megbízott két szociális munkásnak a kerületi lomtalanítás időszaka is komoly fejtörést okozott. A lakók számolatlanul gyűjtöttek és halmoztak fel ugyanis a kertben a mások által kirakott, penészes ágyneműtől kezdve a hasznavehetetlen műszaki berendezésekig szinte mindent. A Zugligeti úti idősotthon berendezésében különleges károk is keletkeztek, ezek részletezésétől itt eltekintünk. 

A gyerekek ugyan be voltak íratva az ukrán iskolába, de a tanárokkal kötött hallgatólagos megállapodás szerint egyetértettek abban, hogy mindkettejüknek az a jobb, ha nem járnak be. Mivel a romák egészen más szempontok szerint nevelik őket, 

Magyarországon ezek a gyerekek most a Rózsadombi, a Virányosi és a Németvölgyi Általános Iskolába járnak, integrációjukat fejlesztőpedagógusok segítik. Egy év alatt meg is tanultak írni, olvasni.

A problémaként jelentkező esetek azonban nem tudatos károkozási szándékból, hanem kíváncsiságból vagy a perspektivikus gondolkodás hiányából erednek – mondta a velük foglalkozó egyik szociális munkás. Ezt támasztja alá a kitépdesése a kertbe ültetett virágoknak, melyekkel az igazgatónőt kívánták köszönteni. A jövőre vonatkozóan semmilyen elképzeléssel nem rendelkeznek, de Mariann, aki az otthonban konyhai kisegítőként dolgozik, nagyon jól érzi magát itt. Azt mondja, egyetlen célja, hogy a gyerekeit biztonságban tudhassa. 

A Kútvölgyi úti idősek otthona lakói azonban a gondokból semmit sem érzékelnek, sőt kifejezetten örülnek a szomszédos intézményben lakó romák érkeztének. A közös ünneplésre hozzájuk átlátogató családok kétségtelenül változást hoztak a hétköznapjaikba. Közülük sokan évtizedek után először simogathatták meg kisgyerekek fejét.

(Borítókép: Németh Kata / Index)