Miért így építette fel a beszédét Orbán Viktor?

Horn Gábor a beszéd nagyon kemény részének tartotta, ahogy Orbán Viktor Romániával kapcsolatban fogalmazott. A miniszterelnök Tusnádfürdőn elárulta, az idén kapott „segédanyagot” a beszédhez, a román külügy a segítségére sietett, megírták neki, hogy miről nem szabad beszélni. Többek között azt tanácsolták Orbán Viktornak, hogy ne beszéljen nem létező romániai közigazgatási egységekről, mire megjegyezte: „Mi soha nem állítottuk, hogy Erdély és Székelyföld román területi egységek lennének.”

A Republikon Intézet vezetője úgy látja, ez „felesleges és rosszízű volt, az utóbbi időben nem is hallottunk ilyet, ráadásul egy belső kérést teregetett ki. Ez a magyar–román kapcsolatoknak és a határon túliaknak sem tesz jót, akik egyébként sincsenek könnyű helyzetben, kiszorultak a kormányból, és választások lesznek.” Azóta a román külügy bekérette a magyar nagykövetet.

„Nem volt teljesen új elem, tónusában és szóhasználatában sem találtam újat benne, de Orbán Viktor alaposabban kifejtette, hogy már nem Oroszország, hanem Kína a legfőbb barát. Mintha elfelejtené, hogy egy kommunista diktatúráról van szó” – fogalmazott kérdésünkre Horn Gábor, hozzátéve: „Két Napról beszélt a világpolitikában, de az egyik a szövetségesünk és polgári demokrácia. Ennyire egyértelműen én a Kádár-korszakban hallottam azt, hogy a nyugati világ már nem működik és a halálán van. Miközben az Egyesült Államok Magyarország egyik legfontosabb szövetségese és a világ legerősebb hatalma.”

Az elemző kitért arra is, hogy az Európai Uniót „gazdag, de gyenge” szövetségként jellemezni „következetlenség, ha egy szövetség gazdag, az nem szokott gyenge lenni, egyébként az Európai Unióról úgy beszélt Orbán Viktor, ahogy gyakran teszi”.

A miniszterelnök érdekes módon keveset beszélt Magyarországról, pedig nagy a baj, recesszióban az ország, csökken a reáljövedelem, ehhez képest a 70-es évekre emlékeztető örömünnepet hallottunk arról, hogy minden nagyon jó, elvtársak, menjünk tovább a lenini úton. Nem volt szó a problémákról, feszültségekről, nehézségekről, amelyek Magyarországon vannak, például az egészségügyről és az oktatásról sem

– mutatott rá Horn Gábor.

„Nagyobb összefüggések, stratégiai távlatok”

Boros Bánk Levente lapunk kérdésére kifejtette:

Orbán Viktor Tusnádfürdőn hagyományosan nagyobb összefüggéseket felvázoló, stratégiai távlatokat felvillantó beszédeket mond, amelyek sorába a szombati felszólalás is jól illeszkedik. A miniszterelnök napjaink világpolitikai helyzetének megvilágítását követően az előttünk álló időszak várható folyamatait és kihívásait tisztázta, majd ezekre reflektálva határozta meg, hogy milyen válaszokat kell minderre adnia hazánknak.

A Nézőpont Intézet elemzési igazgatója szerint a beszéd egyértelművé tette, hogy a kormányfő világosan látja a nemzetközi környezetet és Magyarország abban elfoglalt helyét, „helyzetértékelése precíz, válaszai pedig realisták. Ma Magyarországon nem találni még egy olyan politikust, aki a kormányfőhöz hasonlóan államférfihez méltó módon, időben és térben tágabb összefüggéseket tudna értelmezni, és azokból levonni a szükséges következtetéseket”.

Boros Bánk Levente arra a kérdésünkre, hogy miért kap kevesebb teret Orbán Viktor beszédeiben a belpolitika, így foglalta össze a miniszterelnöki felszólalásokat:

A miniszterelnöknek egy naptári évben általában három visszatérő, nagyobb ívű, a napi politikai rutintól eltávolodó felszólalása szokott lenni. Az első az immár évtizedes múlttal rendelkező év- vagy országértékelő, amely általában rövidebb távú helyzetértékelést ad, a második a gazdasági évadnyitó, amely – elnevezéséből is kiindulva – kevésbé politikai, sokkal inkább a tágabb értelemben vett gazdasági összefüggéseket világítja meg. Míg a harmadik a Tusványoson elmondott beszéd, amely stratégiai távlatokat és feladatokat tárgyal. Ez utóbbiban ugyan megjelenhetnek bel- és aktuálpolitikai következtetések, de csak annyiban, amennyiben a felvázolt tágabb és nemzetközi összefüggésekből ilyen következtetések és feladatok levonhatóak.

A kormányfő Tusnádfürdőn két nagy európai vitát vázolt a jövőre nézve: leválás vagy részvétel a nemzetközi versenyben, valamint a föderalisták és a szuverenisták küzdelme. A beszéd elején megjegyezte azt is, hogy a Nyugat értékei ma a migráció, az LMBTQ és a háború.

Boros Bánk Levente ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a tusnádfürdői beszéd elsősorban a nyugati világ, benne Magyarország aktuális és jövőbeni geopolitikai helyzetét mutatta be, és az ebből fakadó kihívásokra keresett választ.

A Nézőpont elemzési igazgatója az elsődleges kérdésnek azt tartja, hogy „a korábban megszokott vezető pozíciójának elvesztését követően a Nyugat (és annak részeként Európa) be- és elzárkózik-e a nemzetközi versenytársaitól és azokhoz képest, valamint képes-e hatékonyan megszervezni önmagát. Ez utóbbi terület viszont az együttműködés módjáról szól, azaz továbbra is szuverén, erős nemzetek kooperációja vagy a balliberális doktrína szerinti nemzetek feletti, azaz föderális irányítás valósul-e meg a transzatlanti relációban és/vagy az európai kontinensen”.

„Minden más mindössze szimbolikus következménye ezen stratégiai kérdéseknek: a migrációhoz, a genderkérdéshez, de még az orosz–ukrán konfliktushoz való hozzáállás is az előző, a jövőnket alapjaiban meghatározó viták leképeződései aktuális kérdésekre nézve, hiszen alapjaiban különböző módon közelítenek ezen területekhez (is) a vitában ellentétes pozíciót elfoglalók, a balliberálisok és konzervatívok, a föderalisták és szuverenisták, a Nyugat leválasztása mellett kampányolók és a nemzetközi együttműködés-pártiak” – összegzett Boros Bánk Levente.

„A legkomorabb pont az volt, amikor…”

Nagy Attila Tibor úgy látja, hogy Orbán Viktor beszéde váltakozó hangulatot járt be:

Az elején csipkelődős tónust vett fel, amikor a román külügyminisztériumtól kapott demarsot tette nevetségessé a hallgatósága előtt. A beszéde második részében a világpolitikával és az Európai Unióval foglalkozott, az Egyesült Államokhoz és különösen az Európai Unióhoz viszonyult pesszimistán, követve ezzel a korábbi évek beszédeinek vonalát. A legkomorabb pont mégis az volt, amikor egy harmadik világháború lehetőségét villantotta fel az Egyesült Államok és Kína között, bár hozzátette, hogy az összeütközés nem elkerülhetetlen. Magyarország helyzetét alapvetően optimistán írta le, a gazdaság visszapattanását vetítette előre jövő ilyenkorra. Ugyanakkor a népesedési helyzethez érve erősen megtört a derűlátás, »nagy bajban vagyunk«, de nem a sötét szimbólumok, jelzők dominálták a belpolitikai helyzet a beszéd össztartalmához képest amúgy rövid időtartamú jellemzését.

A politikai elemző arra emlékeztetett, hogy Orbán Viktort a politikusi pályája kezdete óta érdekelte a nemzetközi politika, „már kevesen emlékeznek erre, de első kormányfősége előtti ciklusban a parlament európai integráció bizottságának volt az elnöke. 2012–13-ban látta elérkezettnek az időt, hogy gondolatairól külföldön is előadást tartson, és ezekben az előadásokban – idetartoznak a tusványosi beszédek is – az aktuálpolitikától elemelkedve ad összefogó, általános ideológiai áttekintést. Éppen például az illiberális államról szóló 2014-es tusványosi beszéde kapott nagy nemzetközi figyelmet.”

A politikusi pozíciójához hozzátartozik, hogy őt külföldön a nemzetközi politikai diskurzusra hatni képes személyiségnek tekintik, úgy, mint az illiberális vezetők egyik tagját – mutatott rá Nagy Attila Tibor, hozzátéve: a megszólalásainak súlyát nem az ország katonai, gazdasági ereje adja, hanem „ő egy érdekes – sokszor hírhedt – figura a nemzetközi politikai életben. Ennek elérésében segítette, hogy miniszterelnökként sem volt rest angol nyelvű tanulmányokat, könyveket olvasni politikai ideológiákról, a világpolitika állásáról, a mostani beszédéhez is felhasznált ilyen jellegű anyagokat. Mivel mindig is foglalkozott a nemzetközi politikával, mivel azt gondolja – és ezt helyesen teszi –, hogy Magyarország helyzete nem érthető meg a nemzetközi folyamatok ismerete nélkül, és mivel amúgy is tetszik neki az a szerep, amelyet ő a világpolitikában betölt, adja magát, hogy az ilyen beszédekben sokat foglalkozzon a külpolitikai helyzettel.”

Nagy Attila Tibor is úgy gondolja, hogy a leválás és részvétel valós dilemmák az európai politikában, „amely a tartós orosz–nyugati szembenállással kapcsolatban vetődött fel, hogy – tanulva az orosz energiától való korábbi függésből – nem kellene ugyanazt a hibát elkövetni Kína esetében. Nemrég Németország szövetségi kormánya adott közre stratégiai anyagot a Kínához fűződő kapcsolatról, amely nagy országot a német vezetés egyszerre tekinti riválisnak és partnernek. A magyar kormányfő tehát helyesen érzékeli ezt a dilemmát az európai politikában. Figyelemre méltó, hogy Magyarország vezetője nyilvánosan nem ütött meg kritikus hangot Kínával szemben, miközben a német kormány Kína-dolgozata a cenzúrát, a hatalomtól eltérő vélemények háttérbe szorítását veti a pekingi vezetés szemére.”

Ugyancsak jól érzékeli Orbán Viktor, hogy a háború és a migráció – de főleg a háború – az európai politikának kiemelt kérdései. Ehhez képest feltűnő volt, hogy a háborúról most alig beszélt a magyar kormányfő. Román vendéglátóinak szóló gesztusnak értékelhető, hogy nem ismételte meg korábbi szavait, miszerint Ukrajna úgysem győzhet ebben a háborúban, vagy hogy ez valójában az Egyesült Államok és Oroszország proxyháborúja. A romániai politika fősodratú része egyértelműen Ukrajna mellett áll, erősen tart – történelmi okokból is – Oroszország terjeszkedésétől, így Orbán ukránokat kritizáló mondatait elég volt a románoknak tavaly megemészteni, de most erre nem kényszerültek, a magyar kormányfő ezen a területen visszafogta magát, vélhetően a román vezetés kedvéért

– húzta alá az elemző az Index kérdésére.

Nagy Attila Tibor végül arra is felhívta a figyelmet, hogy az uniós politikában jelentős szerepet tölt be a klímapolitika, „az LMBTQ-kérdéskör kisebb jelentőségű ahhoz képest, ahogy a magyar miniszterelnök – belpolitikai haszonszerzés miatt – szereti beállítani. Az LMBTQ-ügyhalmaz mégsem jelentéktelen, az elmúlt pár évben egynémely országra igenis hatott, például a spanyolországi belpolitikára, lásd a nemváltás engedélyezésének szabályozását. Az ezzel kapcsolatos kérdéskör a most vasárnap lezajlott spanyolországi választások előtti kampánynak is része volt.”

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)