Bojkottáló fideszesek, senkihez sem szóló ellenzékiek, kinek jó ez?

Az Országgyűlés hétfői, ellenzéki kezdeményezésű rendkívüli ülése a kormánypárti képviselők távollétében határozatképtelen volt, így a napirend utáni felszólalások után véget ért. Az ellenzéki felszólalásokról itt számoltunk be.

Nagy Attila Tibor lapunk kérdésére arra emlékeztetett, hogy az első Orbán-kormány idején bevezetett háromhetenkénti ülésezési rend elleni tiltakozásul az akkori MSZP–SZDSZ-ellenzék kezdte el rendkívüli ülésnapok kezdeményezését, amelyet a Fidesz–FKGP–MDF-kormánytöbbség bojkottált.

„Az akkor fideszes bojkott jelentős felháborodást okozott, az ellenzék alapvetően sikerrel tudta bizonyítani Orbánék parlament- és demokráciaellenességét, 2002-ben a Fidesz egy viszonylag sikeres kormányzás ellenére, főleg stílusproblémák miatt, elveszítette a 2002-es parlamenti választásokat” – mutatott rá a politikai elemző.

Nagy Attila Tibor megjegyezte, „ha ugyanaz a poén sokszor ismétlődik, fennáll a veszély, hogy elkopik”. Ennek ellenére az ellenzék 2010 óta számos alkalommal kezdeményezett rendkívüli ülésnapot, amelyeket a kormánypárti képviselők bojkottáltak.

A kormánypárti frakciók úgy gondolják, nem kívánják azzal segíteni az ellenzéket, hogy határozatképessé teszik azt az ülésnapot, amelyet ellenfeleik kezdeményeztek, nem kívánnak ahhoz hozzájárulni, hogy az ellenzék átvegye a kezdeményezést. Érdekes megfigyelni, hogy míg az első Orbán-kormány idején a fideszes bojkott inkább ártott Orbánéknak, mára változott a helyzet: 1998–2002 között a mainál lényegesebben erősebb ellenzék volt, a mai gyengébb és erősen megosztott; az 1990-es években az Országgyűlésnek nagyobb volt a hatásköre és a tekintélye; a három éve tartó különleges jogrend idején a parlamentet megfosztották a jogalkotási hatáskörei jelentős részétől és amúgy is sok illúzióvesztés ment végbe a magyar parlamenttel kapcsolatban

– vélekedett az elemző, hozzátéve: az első Orbán-kormány idején még nagyobb figyelem övezte az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülésnapokat – akkor ez még új módszernek számított –, „ma már szinte fel sem kapjuk a fejünket”.

Nagy Attila Tibor további nehezítő körülménynek nevezte, hogy „az ellenzéki képviselők között nincs olyan, aki egy személyben képes lenne az ellenzéki szavazók nagy részét összefogni, valamint alig van jó parlamenti szónok közöttük – az egyik ilyen kivétel Ungár Péter, az ő pártja viszont gyenge, ráadásul nem is egyedül vezeti azt a társelnöki rendszer miatt. Gyurcsány Ferenc sincs már a retorikai képességei csúcsán. Mindennek következtében nagyjából a szokásos szemrehányások, toposzok hangoznak el az ellenzék képviselői részéről a kormány, Fidesz címére – ahogy hétfőn is hallhattuk, hogy Orbán és a Fidesz barátai gazdagodnak –, alig van újszerű, eredeti gondolatuk.”

Mindezek fényében az elemző nem tartja meglepőnek, hogy „az ellenzék az elmúlt tizenhárom évben nem igazán tudott érdemi politikai hasznot húzni a rendkívüli ülések kezdeményezéseiből, a Fidesz egymás után nyerte meg az országgyűlési választásokat”.

„A figyelemfelhívás létező eszköze”

Horn Gábor lapunk kérdésére kifejtette:

A Fidesz politikájának lényeges eleme az állandó harci helyzet, és az irányítás egy kézben tartása. Ebbe nem fér bele, hogy ellenzéki kezdeményezésekhez alkalmazkodjanak, akár csak formálisan is. Alig láthattunk példákat arra, hogy az elmúlt tizenhárom évben egy ellenzéki kezdeményezés akár csak a vita szintjéig eljutott volna, már a bizottsági üléseken lekeverik ezeket.

A Republikon Intézet vezetője kitért arra is, a hétfői ülés előtt már biztosra lehetett venni, hogy a kormánypárti képviselők kihagyják azt, mert csak ősszel szavaznának Svédország NATO-tagságának ratifikálásáról.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy az ellenzék realizálhat-e bármilyen politikai hasznot a nagyrészt üres ülésteremben elhangzott felszólalásokból.

Arra jó, hogy beszéljenek erről, a figyelemfelhívás létező eszköze. A hétfői üléssel megmutathatták, hogy vannak olyanok Magyarországon, akik szerint nincs rendben, amit a parlamenti többség csinál a svéd NATO-csatlakozás ügyében. Nyári holtszezonban ez egy jó figyelemfelhívó eszköz, amivel él az ellenzék

– vélekedett Horn Gábor.

„Tartalmi vitákra alkalmatlanná vált a parlament”

Boros Bánk Levente lapunknak úgy fogalmazott,

már csak a hazai belpolitikát régebb óta követők emlékezhetnek olyan időszakra, amikor a magyar Országgyűlés érdemi szakmai és politikai viták helyszíne volt. Természetesen elsődleges feladatát továbbra is üzembiztosan ellátja, azaz elsődleges jogalkotó szerv, de tartalmi vitákra alkalmatlanná vált a parlament. Ez utóbbi elsődlegesen az ellenzék sajátos szerepfelfogására vezethető vissza, amely mögött számos ok húzódik meg.

A Nézőpont Intézet elemzési igazgatója több okot is felsorolt:

• „Egyrészt a kormányellenes oldal megszűnt érdemi ellenzékként viselkedni, nem tud és nem is kíván érdemi vitát folytatni a kormánnyal vagy a kormánypárti képviselőkkel, az Országgyűlés üléseit kizárólag politikai performanszokra és gyalázkodásra próbálják felhasználni.”
• „Másrészt az ellenzéki formációk és képviselőik elszakadtak már a saját választóiktól is, nem őket, hanem saját magukat, önös pártérdekeiket képviselik az Országgyűlésben.”
• „Harmadrészt komoly humánerőforrás-problémákkal küzdenek, soraik felhígultak, és – a korábbi évtizedekhez képest – rossz minőségű és/vagy rossz szerepfelfogású politikusokat juttattak a parlamentbe, akik, még ha akarnák sem tudnák a hagyományos, a törvényhozás intézményéhez formailag és tartalmilag is méltó munkát elvégezni.”

Boros Bánk Levente jelezte azt is, hogy a parlament rendes ülésén bármilyen témát felvethetnek és megtárgyalhatnak, ezeket meg is teszik napirend előtti felszólalásaik, interpellációik, írásbeli és azonnali kérdéseik formájában, ráadásul a törvényjavaslatoknak plenáris vitája van, „így rendkívüli ülésekre valójában nem is lenne szükség”.

A fentiekből az is következik, hogy rendkívüli parlamenti ülést is öncélból, saját szereplésvágyukból kifolyólag kezdeményeznek, mindenfajta érdemi vita szándéka nélkül. A kormánypártok ezt felismerve logikusan hozzák meg minden egyes ilyen alkalommal azt a döntést, hogy nem kívánnak a kormányellenes oldal színházi előadásaihoz asszisztálni

– tette hozzá a Nézőpont elemzési igazgatója.

Boros Bánk Levente az ellenzék politikai hasznára vonatkozó kérdésünkre aláhúzta: „Az elmúlt választások eredményei arra engednek következtetni, hogy politikai haszna nemigen származik mindebből az Országgyűlésben jelenleg képviselettel rendelkező kormányellenes formációknak, akcióikat érdektelenség követi. Sikertelenségüket látva az igazi kérdés talán leginkább az, vajon miért nyúlnak mindig ugyanazon eszközökhöz, amelyek szemmel láthatóan eddig sem és a jövőben sem javítanak majd a helyzetükön?”

(Borítókép: Az Országgyűlés ellenzéki kezdeményezésre összehívott rendkívüli ülése 2023. július 31-én. Fotó: Kovács Attila / MTI)