Lesz-e ikerintézménye a Fővárosi Állat- és Növénykertnek?

Bár hivatalos rangsor nincsen, a budapesti állatkert az élbolyban van – véli Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert természetvédelmi és állategészségügyi igazgatója, aki elismerte: vannak olyan területek, ahol fejleszteniük kell, más kérdésekben ugyanakkor mindenképpen érdemes őket követni.

Az általunk képviselt elvek olyan állatkertté teszik a budapestit, amit jegyeznek Európában

– jelentette ki Sós Endre a Szabad Európa Szelfi című podcastműsorában, ahol a legnagyobb szakmai sikerekről is mesélt.

Mint mondta, több olyan kutatási programban is részt vesznek, ami nemzetközi szinten is egyedülálló, ilyen például a mesterséges megtermékenyítéssel született két orrszarvú története. Hangsúlyozta, hogy egy-egy ilyen sikert hosszú évek munkája előz meg, de az eredmények azt mutatják, érdemes ebbe időt és energiát fektetni.

Látva a helyzetet, ez egy komoly eredmény, egy fontos munka, hiszen hagyományos módszerekkel egyáltalán nem biztos, hogy az orrszarvúfajokat meg lehet menteni

– mutatott rá. Ugyancsak szakmai sikerként könyveli el azt az idei esetet, amikor a herpeszvírussal küzdő kétéves elefántbikát, Samut nagy munka árán, de meg tudták menteni.

Tigris és gorilla is járt már az állatkórházban

Az Európai Állatkerti és Vadállatorvosok Szövetségének korábbi elnöke érdekességként elárulta azt is, hogy a nagyobb beavatkozásokat általában nem egyszerű végrehajtani, a 250 kilogrammnál súlyosabb állatokat ugyanis nem tudják az állatkórházak műtőjébe elszállítani.

Tigris és gorilla is járt már az állatkórházban, de, mondjuk, a 7-800 kilós zsiráfokat helyben kell megműteni

– mesélte, hozzátéve, hogy ehhez megvannak a speciális berendezéseik, ilyen például a mobilröntgen vagy az ultrahang.

Arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb missziója, úgy fogalmazott: több is van, idesorolná

• a figyelemfelkeltést, az érzékenyítést és az oktatást, hiszen az az évi 1 millió ember, aki ellátogat a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, más módon nem feltétlenül kerül kapcsolatba a természettel.
• Kiemelte még, hogy az intézmények természetvédelmi állomások is egyben, feladatuknak tekintik a ritka fajok genetikai megőrzését, szakembereik pedig számos olyan projektben részt vesznek, ahol kamatoztathatják a terepen szerzett tapasztalataikat.
• Megemlítette azokat a kutatásokat is, amelyek szintén a természetvédelmet szolgálják, az állatkertben ugyanis testközelből megfigyelhetik egyes fajok szaporodását, táplálkozási szokásait, különböző biológiai mintákat is könnyedén tudnak gyűjteni.

Beszélt arról is, hogy az állatkert területe véges, ezért hosszabb távon érdemes lehet egy ikerintézmény létrehozásában is gondolkodni. Úgy véli, az ideális megoldás az lenne, ha Budapest vonzáskörzetében lenne egy olyan új terület, amely az igazán nagy testű fajoknak adna otthont, de most első körben még arra kell koncentrálni, hogy az elmaradt fejlesztések befejeződjenek. 

Mint ismert, Sós Endre négy hónapja a főigazgatói feladatokat is ellátja, de csak azzal a kitétellel, hogy emellett a szakmai munkát nem adja fel. Kérdésként hangzott el az is: hosszú távon is elvállalná-e az állatkert irányítását, de erre sejtelmesen csak annyit mondott: „Azt, hogy mit hoz a jövő, nem tudom megmondani”.