Több tényező miatt is nagy veszélyben van a Balaton
További Belföld cikkek
- „Megszólalt a Kicsi” – karácsonyi különkiadást kapott a Menczer-Magyar csörte
- Padlógázzal ment szemben a forgalommal egy ámokfutó sofőr Szolnokon
- Három hónapos csecsemő halt meg Budapesten
- Órákon belül új hagyományt teremt Sulyok Tamás köztársasági elnök
- Rónai Egon: Ha akkor nem rúgnak ki, az életem egészen másfele kanyarodik
Vörös Lajos, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa, az MTA doktora szerint már 1927-ben vizsgálták a Balaton vízének kémiai összetételét. Sőt már a 19. század második felében érdekelte a kutatókat a Balaton vize.
Korábban is foglalkoztatta a kutatókat és a földrajztudósokat a Balaton vize, már 1891-ben az egész tóra kiterjedő vizsgálatot végeztek. Fontos tudni, hogy a természetben előforduló vizek mind valamilyen sóoldatok. Ebből kifolyólag kémiai értelemben vett tiszta víz a természetben nem létezik, de ez rendben is van, mert a kémiailag tiszta vízben nem lehetne élet
– mondta Vörös Lajos, hozzátéve, hogy a vízi élőlények teste is tartalmaz különböző ásványi anyagokat.
„A Skandináv országokban a gránitkőzeten lévő vizekben nagyon kevés az oldott ásványi anyag, de ott is van. Itt, a Kárpát-medencében, és egyáltalán Európának ezen a tájékán viszont meszes az alapkőzet, tehát a kalcium és a magnézium a fő kőzetalkotó, emiatt a vizekben is ebből van a legtöbb. Ha úgy tetszik, a mi vizeink ásványi anyagokban gazdagabbak. A tengerek vizében a konyhasó, a nátrium-klorid a domináns, a mi vizeinkben pedig a kalcium, a magnézium és a hidrogén-karbonát-ionok az uralkodók” – fogalmazott a kutató. Egész Európában egyedülállóak a Duna–Tisza közén található szikes, vagy más néven szódás tavaink, ahol a hidrogén-karbonát-ionok mellet a nátrium dominál – de ez kivétel, és nem jellemző más vizeinkre.
Már nem is édesvíz a Balaton?
A professzor szerint fontos meghatároznunk, hogy a tóban hogyan alakul a sóösszetevők mennyisége és minősége, mert ezek határozzák meg az élővilág környezetét, miközben maga az élővilág is visszahat a környezetre, de sokkal kisebb mértékben.
Vannak más oldott ásványi összetevők is a vízben, amelyek ugyan sokkal kisebb mennyiségben fordulnak elő, mint a fő ionok, de az élővilág szempontjából különleges jelentőségük van. Nagyon sokat lehet a médiumokban is olvasni arról, hogy a Balaton algásodásának fő okozója a foszfor. Igen, ez nagyon fontos, de a foszfor mennyisége elenyésző más kémiai összetevőkhöz képest
– tette hozzá.
Evidencia, hogy a tengerben más élőlények élnek, mint a Balatonban vagy a Garda-tóban. Az oldott ásványi anyagok koncentrációjától függ, hogy mit nevezünk édes vagy sós víznek. „Ez önkényes, vagy ha úgy tetszik, közmegegyezésen alapuló kategória. Ötszáz milligramm per liternyi ásványianyag-koncentráció a vízválasztó. Ha ennél több, akkor az már nem édesvíz. A Balatonban ez most hétszáz milligramm per liter” – mondta.
De nem kell megijedni, hiszen a Fertő-tó és a Velencei-tó kétszer-háromszor sósabb, mint a Balaton. De akkor miért érdekes ez? Az elmúlt hatvan év adatait vizsgálva remekül látszik, hogyan változott a Balaton élővilága és környezete. Egy biztos, a tó a klímaváltozás miatt egyre melegebb. Egyre rövidebbek a telek, egyre ritkábban fagy be télen a Balaton.
Ez is jelentős változást idézhet elő a tó élővilágában. A hosszan tartó nyári melegben teljesen átmelegszik a tó, az egész vízoszlop, sőt a tó üledéke is, aminek nagyon jelentős következményei vannak.
Az urbanizáció veszélyei
A tó üledékében zajló mikrobiális folyamatok felgyorsulnak, ehhez hozzájárulhat, hogy kiszabadul az üledékből a foszfor, ami az algák szaporodáshoz, a vízvirágzáshoz vezet. Ez történt 2019-ben is. Milliárdokat költöttünk el annak megakadályozására, hogy a szennyvízzel foszfor kerüljön a tóba. A parti településekről még tisztítva sem kerül szennyvíz a Balatonba.
Vizsgálatainkból kiderült, hogy az elmúlt hatvan évben nagyon megváltozott a tó sótartalma, töretlenül nő. Elképesztő, hogyan nő a nátrium-klorid, tehát a konyhasó mennyisége a Balatonban. Ez egy világjelenség egyébként, nem a Balaton privilégiuma. A világ szakirodalma szerint az urbanizációval függ össze a jelenség. De ember legyen a talpán, aki kibogozza, hogy pontosan melyik tényező okozza a változást világszerte
– mondta. Vörös szerint a folyamatnak Magyarországon már meg kellett volna szakadnia, mert évek óta nincs igazi tél, tehát sózás sem, vagy ha van, minimális mértékben. Ennek ellenére évről évre, ha olykor kis mértékben is, de nő a Balaton konyhasó-koncentrációja.
Elsősorban a Balaton környékének beépítettségét tehetjük meg a folyamat fő felelősének. A beépített területekről lefolyó víz a tisztított szennyvizekkel együtt okozza a sótartalom növekedését.
Ez a megállapítás nemcsak a tó közvetlen környezetére, hanem a teljes vízgyűjtő területre is érvényes.
Ötven év múlva elérjük a kritikus szintet
A legnagyobb mértékben a konyhasó mennyisége nő a Balatonban, de más ionos összetevőknél is megfigyelhető ez a tendencia.
Azt kell mondjam, hogy az elmúlt jó hatvan évben a konyhasó koncentrációja az ötszörösére nőtt. A huszadik század eleji tíz milligramm per liter kloridiontól eljutottunk az ötvenig. Ez nagyon drámai növekedés. Megijednünk még nem kell. Kanadában van a legszigorúbb határérték, ott kritikusnak a százhúsz milligramm per liter fölötti kloridkoncentrációt tartják. Ha úgy tetszik, még félúton járunk. Ötven év múlva érjük el a kritikus szintet, de azért nem biztos, hogy az urbanizáció ilyen ütemű lesz, mint most
– mondta Vörös Lajos professzor, aki szerint a változás hatására olyan invazív élőlények is megjelennének a tóban, amelyek korábban nem, de a kritikus szintet elsősorban a vizet használó ember szempontjából kell néznünk.
Nem sok szó esik róla, de a Balaton nagyon fontos ivóvízforrás. 80 ezer ember ivóvizét biztosítja a tóból kivett víz. Nyáron biztos, hogy még ennél is többen isszák a Balaton megtisztított vizét, bár lehet, hogy most a borhetek miatt kissé megborult ez az arány
– tette hozzá a professzor, aki egyelőre nem érzi jelentős veszélynek a problémát, de a környezetváltozás fontos indikátorának tekinti a változást.
Változik a klíma, és az emberek környezetkárosító szerepe is jelentős. „Elfoglaljuk, átalakítjuk” – mondta. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a kánikulában, a hosszan tartó hőségben jobban kioldódnak a kőzetekből az ásványi anyagok. Jobb lenne, ha nem térköveznék le a családi házak kertjeit, nem építenének újabb és újabb zárt felületű parkolókat a part menti településeken.
Egyre sekélyebb
A kutató egy másik nagyon fontos jelenségre is felhívta a figyelmünket. A Balatonba befolyó vizek szén-dioxidban gazdagabbak, mint a tó, ezt úgy kell elképzelnünk, mintha egy üvegből bubis vizet töltenénk ki egy pohárba, de a folyamat nem itt ér véget. Ugyanis az történik, hogy a szén-dioxidban gazdag víz bejut a tóba, ott fölös szén-dioxidját elveszti, és egyensúly alakul ki a légkörrel.
Ezt korábbi kutatók a »Balaton-vízzé válás« folyamatának nevezték, ami szerintem is létező jelenség, de önmagában nem is olyan érdekes. Az viszont annál inkább, hogy mindez olyan kémiai átalakuláshoz vezet, amely során mészkő, tehát kalcium-karbonát csapódik ki a tóban oldhatatlan formában
– magyarázta. Ennek a folyamatnak nagy a jelentősége.
Vörös Lajos és csapata kiszámította, hogy évente 85 ezer tonna mészkő csapódik ki a Balatonban, nagyrészt a Keszthelyi-medence területén. Ennek nagyságát úgy tudjuk érzékeltetni, ha elmondjuk, hogy a befolyó vizek szállított szilárd hordalékának mennyisége ennek csupán a századrésze.
„A tó feltöltődése megállíthatatlan. Ez a folyamat pár emberöltőn belül már láthatóvá válik, hiszen területtől függően évente fél-egy milliméterrel sekélyebb a Balaton” – mondta Vörös Lajos.
(Borítókép: A Balaton látképe 2021. május 8-án. Fotó: Molnár-Bernáth László / MTI)