Még el sem fogadták, de már visszavonatnák a kormány javaslatát

A Lánglovagok Egyesület állásfoglalásában úgy összegezte a tervezetet, hogy

a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény tervezett módosítása a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentésére hivatkozva a tűzvédelmi szabályzat készítésére kötelezettek körét jelentősen szűkítené, és bevezetné a miniszteri rendelettel kiadott általános tűzvédelmi szabályzatot, amit a tűzvédelmi szabályzat készítésére nem kötelezett, gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyek, jogi személyek kötelesek megismertetni a munkavállalóikkal, továbbá a munkavégzésben részt vevő családtagjaikkal.

A Lánglovagok már 2019-ben közérdekű bejelentést tett Pintér Sándor belügyminiszternek, amelyben a tűzvédelmi szabályzat újragondolásának szükségességére hívta fel a figyelmet. Az egyesület akkor kifejtette, hogy az 1996. évi törvény vonatkozó pontja a mai foglalkoztatási viszonyok között elavultnak számít, „egy munkahely esetében a veszély mértéke nem mérhető a Munka törvénykönyve szerinti munkavállalók számában, mert számos esetben alkalmaznak megbízási, vállalkozási szerződést, egyéb jogviszonyokat, és az ezek keretében dolgozó emberek pontosan ugyanolyan veszélyben lehetnek, mint akik munkaviszonyban vesznek részt a munkában az adott helyen”.

Arra is emlékeztettek, hogy az elmúlt évtized alapján egyértelművé vált, a tűzvédelmi szabályzat és a tűzriadóterv szabályozásának újragondolása szükséges. Úgy látják, hogy a számos telephellyel rendelkező gazdálkodó szervezetek vagy egy épület esetén, amelyben számos gazdálkodó szerv van, nem lehet olyan tűzvédelmi szabályzatot készíteni, ami átláthatóan, az érintett személyek számára szükséges mértékben tartalmazza az előírásokat.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a kisebb szervezeteknél a jelenlegi tűzvédelmi szabályzatok a 30/1996. (XII. 6.) BM-rendelettel meghatározott tartalommal többnyire csak a fióknak készülnek, gazdálkodó szervezetek sokaságát tartalmazó irodaháznál, bevásárlóközpontnál pedig értelmetlenül sok dokumentum gyártását eredményezi, tehát mindenképpen változtatás szükséges

– mutatott rá az egyesület, hozzátéve: „az eddigi logika, miszerint a tűzvédelmi szabályzat szervezetre, a tűzriadóterv az épületre, szabadtérre van, nem tartható, értelme annak van, ha adott létesítményre vagy annak egy részére alkotják meg a szabályokat, gyűjtik össze a tűzvédelemmel kapcsolatos tudnivalókat az ott dolgozók részére. Azt pedig, hogy mikor hol, ne a munkavállalók száma döntse el, hanem, mondjuk, a befogadóképesség, rendeltetés, tevékenység, ahogyan ez már részben megvalósul a kereskedelmi szálláshellyel és az 50 főnél nagyobb befogadóképességű helyiséggel”.

„Ezt a tudást nem lehet helyettesíteni”

A tervezet tartalmazza, hogy „nem kell tűzvédelmi szabályzatot készítenie az ingatlan bérlőjének, használójának, amennyiben az épület, épületrész üzemeltetője rendelkezik az épületre, épületrészre vonatkozó tűzvédelmi szabályzattal. Ebben az esetben az üzemeltető köteles a bérleti, használati szerződés megkötését követően a tűzvédelmi szabályzat egy példányát a bérlő, használó rendelkezésére bocsátani.”

Az egyesület szerint ez a rendelkezés a felvetett új logikát vetíti előre,

csakhogy nem látni, a tűzvédelmi szabályzat készítéséről szóló rendelet változtatását miként tervezik, ha egyáltalán tervezik. A tervezett módosítás az 1996. évi XXXI. törvény 19. § (3) bekezdésének változatlanul hagyásával a jelenleginél is rosszabb helyzetet idézne elő, mert jelentősen csökkenne azon, tűzvédelmileg igen veszélyesnek mondható helyek száma, ahol a tűzvédelem biztosításáról megfelelő szervezettel, tűzvédelmi szakképesítéssel rendelkező személlyel, illetve szolgáltatás igénybevételével kell gondoskodni. Ebben a bekezdésben mindenképpen el kellene törölni azt, hogy ez csak azokra vonatkozik, akik tűzvédelmi szabályzat készítésére kötelezettek.

A gyakorlati tapasztalatokból kiindulva pont a tervezet alapján a tűzvédelmi szabályzat készítési köréből kieső vagy abba eddig bele sem került gazdálkodó szervezetek munkatársainak van leginkább hiányos ismeretük a tűzvédelemről.

„Ezt a tudást nem lehet helyettesíteni egy olyan általános tűzvédelmi szabályzattal, amiben mindenfélét felsorolnak, nem pedig kimondottan az adott helyszínre, tevékenységre vonatkozó szabályokat, eljárásrendeket gyűjtik össze. Az általános tűzvédelmi szabályzatot ráadásul miniszteri rendelettel adnák ki, így fennáll a veszélye, hogy ellentmondásba keveredik más jogszabállyal. Sokkal inkább hasznos lenne, ha az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság érdemi kommunikációs munkát végezne a tűzmegelőzés terén, tájékoztatókkal, útmutatókkal segítené az üzemeltetést, és szorosabbra fűzné a szakmai kapcsolatot a tűzvédelmi szolgáltatókkal, tűzvédelmi üzemeltetéssel foglalkozókkal” – hangsúlyozta az egyesület.

Változhat a tűzvédelmi oktatás

Az állásfoglalásban arra is felhívták a figyelmet, hogy a tervezet az eddigi éves tűzvédelmi oktatás általános kötelezettségét eltörölné, és felhatalmazást adna a belügyminiszternek, hogy kockázati osztályba sorolással határozza meg azon munkáltatókat, akik esetében szükséges a munkavállalóiknál az éves kötelezettség.

Ugyan nem ismert még, hogy a tervezetben említett »kockázati osztályba sorolással« mely kör lenne továbbra is kötelezve az éves oktatásra, egy biztos, bármely munkavállalónak csupán a foglalkoztatás megkezdése előtt előírni a tűzvédelmi oktatást, és, mondjuk, munkakörének, munkavégzése helyének változásakor vagy tűzeset után nem, korántsem szolgálja a tűzvédelmet. A gyakorlat azt mutatja, minden évben van miről beszélni, már ha egyáltalán szakember tartja az oktatást; e téren amúgy szigorításra lenne szükség, tűzvédelmi oktatást csak tűzvédelmi szakképzettséggel rendelkező szakember tarthasson

– közölték.

A tűzmegelőzéssel foglalkozó egyesület összességében egyetért azzal, hogy csökkenteni kell a vállalkozások adminisztratív terheit, de ez nem mehet a tűzvédelem rovására, ezért azt javasolja, hogy vonják vissza a tervezetet. Emellett azt kéri, hogy a tűzvédelmi szakmával érdemi egyeztetés keretében gondolják át a tűzvédelmi reformot.

„Tűzvédelmi kóklerkedés”

Kis-Guczi Péter lapunk kérdésére úgy fogalmazott, hogy „az 1996-os tűzvédelmi törvény végtelenül idejétmúlt, azóta csak foltozgatták, de az egészet át kellene alakítani. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak feltehetőleg nem volt ereje erre, mert az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot fejlesztették, javítgatták a hibáit”.

A Lánglovagok Egyesület elnöke úgy gondolja, hogy a kormányon belül „átnyúltak” a Belügyminisztérium és az OKF feje fölött, majd kitért arra is, hogy „semmilyen szakmai egyeztetés nem előzte meg a tervezet elkészítését”.

Kis-Guczi Péter arra számít, hogy végül valamilyen egyeztetés lesz a szakmai szervezetekkel, ahogy a tűzvédelmi irányelvek módosításánál is, bár arra jogszabályi kötelezettség van. Az egyesület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy korábban a tiltakozás hatására a tűzvédelmi szakvizsga módosítását levették a napirendről.

A tervezet pont a legsérülékenyebb csoportot érintené a leghátrányosabban, a munkavállalónak fogalma sincs, hogy milyen tűzvédelmi szabályokat kell betartania, ha csak odaadják neki az általános tűzvédelmi szabályzatot. Ez tűzvédelmi kóklerkedés lenne, mert így nem tudná a munkavállaló, hogy pontosan mi vonatkozik rá, milyen tűzvédelmi berendezések vannak az épületben, vagy hogyan kell kimenekülni onnan. Magukra maradnának a munkavállalók ebben

– hangsúlyozta Kis-Guczi Péter.

Az állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő törvénytervezetben foglaltakat – főleg a szakszervezeti tagok díjbefizetését módosító javaslatot – mások is kritizálják. Korábbi cikkünkben Boros Péternét, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnökét kérdeztük.

(Borítókép: Donka Ferenc / MTI)