21:00, June 14.
Németország 0
Skócia 0

Méltányosság Politikaelemző Központ: Egy harmadik típusú film csodát tenne a magyar demokráciával

ZS 8718
2023.08.29. 17:21
Lakatos Júlia és Paár Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ két kutatója elsőként az Indexnek számolt be legfrissebb kutatásáról, amely a mozgókép és a demokráciák viszonyát vizsgálta. Arra keresték a választ, hogy milyen szerepe van a filmeknek egy működő demokráciában, miként járulnak hozzá a civil társadalom épüléséhez.

A két politológussal átbeszéltük: 

  • miért fontosak, ugyanakkor mi a baj a kurzusfilmekkel; 
  • milyen filmekre lenne még szükség Magyarországon; 
  • Hollywood hogyan segítette a demokráciát; 
  • mi a szerepe bal és jobboldal konszenzusának. 

Paár Ádám politológus szerint a Méltányosság Politikaelemző Központ olyan társadalomkutató intézet Magyarországon, amely a kutatásai során a művészeti alkotásokat is bevonja elemzéseibe, ezeken keresztül próbálja megvilágítani, milyen intézmények és magatartásformák tartják fenn a politikai közösséget. Nagy szerepet tulajdonítanak a demokrácia kialakításában ezeknek a puha tényezőknek is, a klasszikus politikai intézmények (pártok, mozgalmak) mellett.

Megkeressük a puha tényezőket, amelyek képesek fenntartani vagy kialakítani egy közösség összetartozás-tudatát. Ezt hívjuk mi kohéziónak. A mozgókép hazájában, az Egyesült Államokban meghatározó szerepet töltött be a történelem bizonyos csomópontjainál a film

– mondta Paár Ádám, aki szerint ha a film és a politika összefonódásáról beszélünk, sok esetben a propaganda juthat eszünkbe, pedig a téma sokkal összetettebb ennél.

Lakatos Júlia, a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója szerint a demokrácia történetét és megvalósulását nem lehet vizsgálni az Egyesült Államok nélkül, mert az amerikai demokrácia olyan élő minta, amelyet Magyarország is megpróbált átvenni a rendszerváltozást követően. Az Egyesült Államok globális szinten terjeszti, hogy mit jelent számára a demokrácia, hogyan valósítható meg, hogyan élhetünk benne, milyen mintákat lehet és kellene követni.

Úgy véli, az amerikai filmek demokráciaképe nem klasszikus értelemben vett propaganda, hanem része egy indirekt nevelési folyamatnak, az állampolgári nevelésnek, amelyet számos csatornán keresztül közvetítenek, úgy mint a kultúra, a sport, vagy akár a divat. Lakatos szerint a rendszerváltást követően Magyarországon azt hittük, hogy a demokrácia csak a szabad választásokat jelenti, de ennél többről van szó, és ezt az Egyesült Államoknak is több száz évbe telt megtanulnia.

Azt hittük, hogy átvesszük az intézményeket és meg is valósítjuk ezt az ideát, de most látjuk, hogy ez nem elegendő. Magyarországon hiány van a filmek területén, mert nincsenek olyan filmek, amelyek megmutatnák, mit kell tennem, ha igazságtalanság ér, vagy amikor szembesülök a hatalom korrupciójával

– tette hozzá Lakatos Júlia.

Konszenzusra lenne szükség bal- és jobboldal között

Paár Ádám szerint az Egyesült Államokban a filmek igényeket tudnak támasztani a politikaformálás felé, mert élő kapcsolatot mutatnak be a döntéshozatal és a választók között. Hollywood mintát is nyújt. A demokrácia és a film között organikus kapcsolat van, oda-vissza hatnak egymásra.

Lakatos Júlia azt mondta, hogy Hollywood is azért jöhetett létre, mert megtestesítette az amerikai demokráciából fakadó individualizmust, versengő szellemiséget.

Valljuk be, hogy Magyarországon ez nem valósult meg a filmiparban. Nincs piac és verseny a források hiánya miatt, ezért a filmkészítés is átpolitizálódik. Kultúrharc alakul ki. Ha lenne tíz másik film egy adott témában, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb lenne a diskurzus arról, hogyan kéne éljünk

– mondta Paár Ádám, hozzátéve, a magyar történelem sajátosságai miatt is alakult így a hazai filmgyártás.

Úgy véli, Magyarországon megszakadt a demokráciára nevelő filmkészítés az 1940-es évek második felében, majd hosszú szünet következett a szocializmusban.

Paár szerint a mai magyar kultúrharcban mindenki a saját igazságát akarja igazoltnak látni, ami hátrány az Egyesült Államokhoz képest, mert a demokraták és a republikánusok között legalább vannak konszenzusok. ez pedig sztereotip figurák révén megmutatkozik a filmekben, ami fenntartja az amerikai összetartozás-tudatot.

„A demokráciára nevelés nem jobboldali vagy baloldali program. Az alapértékekben van konszenzus, amelyet az amerikai filmek megmutatnak. Még ha egyéni hős is van, mindig a közösségért cselekszik. Azt mutatják be, hogy meg tudod változtatni a környezetedet, ha nagyon szeretnéd. Magyarországon ezt nem tudják bemutatni a filmek, mert mindig egyéni történekről van szó, amelyek abból a tapasztalatból indulnak ki, hogy nem tudunk hatni a környezetünkre. Minden marad a régiben a történet végére” – tette hozzá Lakatos Júlia.

Beszélnünk kell a filmről

Lakatos Júlia szerint a magyar művészfilmek, annak ellenére, hogy nemzetközi sikereket érnek el, nem jutnak el a szélesebb értelemben vett nem szakmai közönséghez. A közönségfilmekkel pedig az a baj, hogy nem látják el a demokráciára nevelő funkciójukat, mert erre csak egy harmadik típusú film képes. Olyan típusú közönségfilm látná el ezt a feladatot, amely képes a demokrácia értékeit bemutatni.

A filmek jellege nem csak esztétikai, finanszírozási kérdés kell hogy legyen. Beszélnünk kell a film társadalomszervezői funkciójáról is, amelynek nem biztos, hogy a magyar alkotók a tudatában vannak. Nem ismertük fel, nem importáltuk a film demokráciára nevelő hatását. A legtöbb állampolgár azt mondja, hogy ne is neveljenek. Van igény amerikai típusú filmekre, de a demokráciára nevelő hatás nem érvényesül, hanem ehelyett a kultúrharcot, a tábormechanizmust látjuk, amely részben a finanszírozási kérdésekből fakad

– tette hozzá Lakatos Júlia, aki szerint szükség van közönségfilmekre és művészfilmekre egyaránt, de jó lenne, ha a harmadik típusú, demokratikus értékeket bemutató alkotások is részét képeznék a hazai filmgyártásnak.

A jó, a rossz és a történelmi film

A történelmi filmek fontosságát kiemelve Lakatos azt mondta, hogy fontos szerepet tölthetnének be a közös traumák feldolgozásában.

Paár úgy látja, hogy a magyar társadalom és a filmkészítés abban a fázisban van, amikor még mindig a történelmi traumákat próbálja meg feldolgozni.

Példaként említette, hogy a nyugatnémet filmgyártás a hitlerizmust is csak húsz év késéssel volt képes feldolgozni mozgóképes formában, ahogyan Olaszországban is a filmek segítségével próbáltak a fasizmus okozta traumákról beszélni.

Lakatos azt mondta, Magyarországon nem azzal van gond, hogy készülnek kurzusfilmek, sokkal inkább az ezekkel versengő, hasonló tematikájú filmek hiányában, és abban látja a problémát, hogy a kurzusfilmek egyetlen kormány idején sem tudták ellátni a demokráciára nevelés funkcióját.

Fő problémaként említette, hogy párhuzamot akarnak állítani a jelennel és a múltbéli cselekedetekkel, miközben nem elevenítik meg az egyéni életstratégiákat, illetve azt, hogy miként kezelünk konfliktusokat.

Így nem is jutunk közelebb azok megoldásához. Paár Ádám amellett érvelt, hogy szükség lenne önkritikát is gyakorolni a magyar történelmi filmekben, ahogyan ezt az Egyesült Államokban is megteszik a rabszolgasággal kapcsolatban, vagy más kérdésekben.

Paár szerint most olyan lélektani határon vagyunk, amikor a társadalom élesebb szemmel látja a közelmúltbeli politikai eseményeket, de még várnunk kell ennek az igazi feldolgozására. Lakatos úgy véli, hogy időben még túl közel vagyunk fontos magyar történelmi eseményekhez, és még mindig nem sikerült teljes mértékben feldolgozni azokat, ahogyan Olaszországban sem.

Lényegében kétféle film van, jó és rossz

– összegzett Paár Ádám.

(Borítókép: Lakatos Júlia és Paár Ádám. Fotó: Szollár Zsófi / Index)