Réz András emlékeztetett arra, hogy emberek ezrei idézték fel az egykori washingtoni menetet, amelynek korabeli résztvevői a rasszizmus felszámolását, gazdasági és jogi egyenlőséget követeltek, hasonlóan a mostani megmozdulás transzparenseinek szövegei szerint. 

Az egészben a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a 2023-as megemlékezés transzparenseinek szövegei kísértetiesen hasonlítottak azokra a mondatokra, amelyek alatt 1963-ban vonultak fel. Réz András nem látja ilyen borúsan a helyzetet, szerinte nagyon sok minden megváltozott mára Amerikában, és zömében előnyére.

Beszéltünk arról is, hogy az elmúlt években felerősödött az Egyesült Államokban a baloldalhoz köthető woke-mozgalom vagy a cancel culture, amely valójában a #metoo-val indult. A filmesztéta nem áll meg a szereposztó díványánál, hanem kitágítja, és úgy véli, 

ez a hatalommal való visszaélés minősített esete, és minden erővel, az élet minden területén fel kell lépni ellene.

Igen ám, de mint oly sok minden mai világunkban, ez is eltorzult, és gyakran már ezt hamis vádak koholására is felhasználják, ha női beosztott szabadulni akar neki nem szimpatikus férfi főnökétől. Vagy amikor az internet népe mondott ítéletet zaklatási ügyekben anélkül, hogy a bíróság ítélkezett volna, és az interneten az érintettet „kinyírták”.

A forgatásokon megjelentek a #metoo spionok

Réz András utalt arra, hogy amikor a #metoo mozgalom a csúcsára hágott, akkor egyes nagy produkcióknál megjelentek a #metoo spionok. Az ő feladatuk pedig az volt, hogy árgus szemekkel figyeljék a film készítőit, mindazokat, akik részt vettek a forgatáson, hogy nem történik-e valamiféle zaklatási kísérlet.

A dolog odáig ment, hogy a szemfüles cenzorok már nem egy kémet, hanem egy férfi és egy női kémet irányítottak a forgatások helyszínére. A szakember úgy véli, ez a fajta felborult világ annyira megváltoztatta a filmes létet, hogy ebből egyelőre képtelenség kilépni, mert benne ragadtunk.

Irányított kultúra?

Réz András szerint azok az amerikai törekvések, amelyek a woke, a BLM vagy az eltörlés kultúra révén mára átszivárogtak a tengerentúlról Európába is, két tábort hoztak létre. Az egyik az, amelyik igenis megköveteli, hogy filmekben ezentúl meghatározott arányban jelenjenek meg a kisebbségek képviselői, függetlenül attól, hogy az esetleg nem válik az alkotás előnyére. Velük szemben állnak azok, akik azt mondják, hogy ezt kikérik maguknak. Ez viszont egy olyan kommunikációs spirált indít be a két oldalon, hogy a végén már egyiküknek sem áll érdekében leállítani, amit elindítottak.

2024 januárjától már csak úgy lehet nagyobb produkciókat készíteni, ha azok megfelelnek bizonyos kvótáknak. Ha ez nem teljesül – és ezekbe a kvótákba a filmek végén lefutó hosszú stáblista valamennyi résztvevője beleszámít –, akkor  Oscar-díjra már nem is lehet nevezni az alkotást.

Miért veszélyes a magyar filmiparra is a hollywoodi sztrájk?

Az immár több mint 100 napja tartó hollywoodi leállás legfőbb oka, hogy kihagyták a  forgatókönyvírókat a streamingplatformokra átkerült alkotásaik utólagos jogdíjazásából – ehhez jött még a mesterséges intelligencia hódítása, amely a színészeket fenyegeti.

Az amerikai színészsztrájk a tengerentúlon mintegy 160 ezer embert érint. Ez azonban nagyon érezteti hatását nálunk is, és Réz András leginkább a magyar filmszakmát félti, mert az az elmúlt években egyre jobb teljesítményt nyújtott, egyre jobbak lettek azok a szakembereik, akik a nemzetközi produkciókban dolgoznak. Erre a legjobb példa, hogy a Dűne című film látványterve, amely szintén magyar csapat munkájának az eredménye, Oscar-díjat nyert.

A műsorban ezek mellett szó volt még arról, hogy

• Miért nem jött be igazán Kelet-Európában a BLM-mozgalom?
• Hogyan fajultak bulvárhírekké a zaklatási ügyek?
• Miért lett hihetetlenül sikeres világszerte az Oppenheimer és a Barbie-film?
• Mennyire lettek nemzetközi szinten is elismert profik a magyar filmesek?
• Miért lenne jó, ha mielőbb önállósodna az európai filmgyártás, és leszakadna Hollywoodról? 

(Borítókép: Réz András. Fotó: Gerencsér Tamás / Index)