Hazatértek a magyar barlangi mentők

A törökországi Morca-barlangban ezer méter mélyen rosszul lett amerikai barlangászt kilenc nap után, szeptember 11-én nem sokkal éjfél előtt hozta a felszínre a Törökországi Barlangász Szövetség nemzetközi segítségkérésére az Európai Barlangi Mentők Szervezete (ECRA).

Kimentésében 180 ember vett részt, a török, horvát, bolgár, szlovén, lengyel csapatok mellett az olasz 40 fős alakulat után a helyszínen a második legnagyobb létszámú a 29 fős magyar barlangi mentők csoportja volt. A Magyar Barlangi Mentőszolgálat (BMSZ) bár önkéntes civil alakulatként tevékenykedik, de egyedülálló módon 141 fős tagjuk között nyolc orvos is van, emiatt ők voltak az elérhető távolságon belül a bajba jutott Mark Dickey mentésében hathatós segítséget nyújtó egység.

A nagy létszámú magyar egység kiutaztatására diplomáciai közbenjárással került sor, a magyar honvédség katonai különgéppel juttatta el őket Antalyába, majd szeptember 14-én ugyanígy utaztatta őket haza. A repülőgép nem sokkal pénteken éjjel fél egy körül gördült be a Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Az amerikai barlangásznak orvosi elsősegélyt nyújtó intenzív terápiás aneszteziológus, Zádor Zsófia elsőként a Morca 1040 méteres mélységébe jutó két magyar barlangásszal, Nyerges Miklóssal, a BMSZ elnökével és a szervezet oktatási és akcióvezetőjével, Hegedüs Andrással együtt lépett ki a gépből. Lőrincz Gábor dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium szárazföldi parancsnoka gratulált nekik itthon elsőként.

„Ez a gép nem sokkal ezelőtt a líbiai árvízkárosultakhoz szállított segítséget, ebből is látszik, hogy ott segítünk, ahol tudunk” – húzta alá. Kiderült, hogy az amerikai barlangász a magyarokat nemcsak a montenegrói feltárás miatt ismeri, Nagy Dénes Ákos – akinek Dickey köszönetet mondott a BMSZ értesítése miatt – több éve részt vesz a magyar traumatológus barlangi oktató csereprogramjában. A helyszínen elmondta, hogy Zsófiával együtt az egészségügyi mentésre akkor éppen csak ketten voltak alkalmasak a kontinensen, de neki néhány órával azelőtt született meg első gyermeke, mielőtt a reptéren landolt volna a honvédségi gép.

„Nem számítottunk ilyen fogadtatásra” – kezdte a csapatból elsőként Nyerges Miklós, a BMSZ elnöke. A mentés részleteit illetően elmondta, hogy először csak hárman ereszkedtek a mélybe, felszínen maradt tagjuk felmérést végzett az infrastruktúrát illetően.

Kiderült, hogy sürgősen erősítésre szorulnak, ezért két hullámban honvédségi támogatással küldtünk ki további embereket, felszereléseket, gyógyszereket. 

Hegedűs András oktatási és akcióvezető arról beszélt, hogy a Morca-barlang négy-öt órás távolságra van bármiféle civilizációtól.

„Az ezerméteres mélység pedig nyolc-tíz óra leszállási időt jelent, ha a kutatáshoz szükséges plusz két zsákot is magunkkal visszük, akkor ez még több időt vehet igénybe” – tette hozzá. Általában egy ilyen feltárás négy-öt nap barlangi tartózkodással jár, a köztes táborok egyikében való pihenéssel, az állandó ki-be mászás túl sok időt venne igénybe. Horváth Richárd, a BMSZ szakmai vezetője az Indexnek elmondta, hogy ebből adódóan ezek a bivakok, polifoammal, konzervekkel, akkumulátoros lámpával vannak felszerelve, ha pedig bármiből kifogynak, pótolják. 

Zádor Zsófia, az amerikai férfi életét a mélységben megmentő orvos elmondta, hogy a helyzet egyik különlegessége az volt, hogy egyedül ők voltak mozdítható orvosi csapattal rendelkező egység Európában, a másik, hogy nem érkeztek friss információk Mark Dickey egészségét illetően, ezért nem tudta, milyen állapotban találja őt.

A tünetei gyomorfekélyre utaltak, ezért minden szükséges intravénás gyógyszerrel és vérkészítménnyel felszerelkezve indult el lefelé. „Volt egy keringési megingás, de Jessica Van Ord ezt azonnali folyadékpótlása stabilizálta, aztán a vérkészítmény tartotta életben” – mondta percekkel megérkezése után a magyar életmentő barlangász orvosnő.

Büszke vagyok arra, hogy ez sikerült, amiben a magyarok mellett a nemzetközi mentőalakulat minden tagjának nagy része van.

Az Indexnek azt illetően, hogy mit szól a hirtelen jött ismertségének, azt mondta, hogy nem foglalkozik ezzel, de igazán meglepte. „Csak meg akartam menteni a barátom életét” – fogalmazott. Kérdésünkre, hogy pihenni vagy ünnepelni fog most, azt felelte, az alvásra nagyobb szüksége van, az utóbbi időben négy-öt óránál többre nem volt lehetősége. A reptéren több tucat barlangi mentő pezsgővel fogadta őket, valamint néhányak családja is a reptéren várta őket, a kisgyermekek nyakukba borultak a fiatal hős édesapjuknak.

Ahogy Zsófia, a barlangászok vezetője is elmondta, nem szeretik a felhajtást, csak a munkájukat végzik. A mentésről még annyit elárult, hogy miután átadta a beteg felügyeletét, a felső bivakban órákra megpihent a magyar orvosnő, hogy legyen ereje kiérni a felszínre. 

Sátrak fönt, sátrak lent

Több mint 24 órába telt, mire összeszedték a rögzített szerelékeket a barlangi mentők a Morca-barlangban. Ezer méter mélyről menteni, onnan hordágyat felhúzni, az háromezer méter kötelet jelent. Egy beltéri mászófalhoz mindössze egy 50 méteres kötelet használnak – jegyezte meg Lacsny Márton, a Magyarországi Barlangi Mentőszolgálat tagja, aki itthonról segítette a magyar csapat munkáját. Ezen felül pedig vasakat, karabinert, és minden olyan eszközt össze kellett szedniük, amiket a csapatok barlangi ellátásához használtak. „A mentés nem azzal ér véget, hogy a bajbajutottat felhozták a felszínre, ezután nagyjából mindenki ott pihent le, ahol járt” – szögezte le. Egy egész sátorváros volt a felszínen a 180 fős nemzetközi mentőcsapat számára, de több tábor, bivak volt a mélyben is.

Mint a barlangász fogalmazott, szeptember 11-én 23:30-kor Mark Dickey felszínre érkezésekor már a legalsóbb bivakokban ugyan senki nem volt, de 10-20 ember még 200 méter mélyen éjszakázott. A csapatok mozgása nagyjából úgy néz ki a barlangi mentés során, hogy a sérültet szállítók mögött maradt emberek a kötelek szétszerelésén, a hátramaradt tárgyak összepakolásán dolgoznak. 

A török hadsereg átjátszóvonalat telepített a helyszínre, az 500 méter mélyre lehuzalozott telefonkábeleket levitték a napokig ezer méteren tartózkodókig. A barlangász rámutatott: ezeket mind össze kellett szedniük. Az első városhoz közel tíz órát kellett a sziklás terepen utazni, ebben közrejátszott az egyik busz műszaki hibája is. 

A 29 fős magyar csapat is Alanyában éjszakázott, majd szeptember 14-én kisbusszal Antalya felé vette az irányt. Lacsny Márton elmondta, hogy az is időbe telt, mire a honvédségi gép szállítását sikerült megszervezni, a helyzetet nehezítette, hogy napokkal korábban Líbiában árvíz pusztított, a Pest Megyei Kutatómentőket pedig a katasztrófa helyszínére szállították.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)