A gyerek szája habzott, attól fogva ütöttem-vertem a dílereket

Volt olyan nap, hogy tíz embert is meg kellett vernem, aztán persze jöttek a miskolci rendőrök, látták, mit csinálok, de fel sem merült, hogy bevigyenek. Egyikük azt mondta, ha itt lakna, ugyanezt csinálná.

Gyöngyösön járunk, a város északi végének Duranda néven ismert, zömében romák által lakott negyedében. A burkolat nélküli utcákon huszonéves fiatalok karon ülő kisgyerekekkel jönnek-mennek a roskadozó, illetve már üresen álló házak között. Közülük többekkel is megpróbálunk szót váltani, de amikor kiderült, hogy a szintetikus kábítószerek jelenlétéről szeretnénk őket kérdezni, továbbállnak, vagy azt mondják, hogy rossz helyre jöttünk, mert itt olyan nincs. 

Távolságtartásuknak azonban a valódi oka az, hogy az 500 főt számláló szegregátumban a legtöbb család maga is érintett a szerhasználatban vagy a következmények elszenvedője. Közös bennük, hogy mindketten félnek. Vagy a rendőrségtől, vagy a dílerektől. Egyedül a fenti mondatokat megfogalmazó, kigyúrt cigány férfi, László meri vállalni őszintén a véleményét. 

Akkor döntött a dílerek megverése mellett, amikor egy fiatal magyar fiú az egyik házban elszívott valamit, kijött, összeesett, és habzott a szája. Mindennek László tizenéves fia a szemtanúja volt. Rémülten értesítette az apját, aki odajött, vizet adott a fiúnak, és megvárta, amíg jobban lesz. Mint fogalmaz:

Onnantól kezdve ütöttem-vertem a dílereket. Volt, aki értett belőle, volt, aki nem.

Azt mondja: „Oda jutottunk, már a gyerekek szüleit sem érdekli, hogy mit szednek. Sokan maguk is szerhasználók, Gyöngyösorosziban az anyák azért főznek nagyobb adag ételt, hogy azt herbálra cseréljék.”

László épp a rendőrségről érkezett, mert feljelentették önbíráskodásért és testi sértésért. Épp ottjártunk napján volt a szembesítés. Ezen is elmondta a vele szemben ülő dílernek, hogy ha továbbra is drogot árul, újra el fogja verni. Bár a kihallgatás során a panaszt tevő mindent visszavont, László bírósági tárgyalásra számít. 

A bennünket kísérő Kévés Tamás alpolgármestert a helyiek rögtön felismerik, egy magas fiú a háza elé építendő fekvőrendőrről kezd vele egyeztetni.

Arra később Lászlótól kapunk magyarázatot, hogy a gyors haladásra amúgy sem alkalmas keskeny aszfaltcsíkra miért kell egyáltalán fekvőrendőr. Azt mondja, ide sötétedés után magyar fiatalok is bejárnak autóikkal a cuccért, de nagyon nem érzik magukat biztonságban, ezért ha megszerezték a szert, irtózatos motorzajjal és nagy sebességgel hajtanak el.

Emiatt az utcán lévő gyerekek sincsenek biztonságban, de Lászlónak is elege lett belőle, ezért igényelt és kapott egy másik utcában szociális bérlakást. A szintetikus szerek jelenléte, illetve a fogyasztói szokások miatt az itteni ingatlantulajdonosoknak kitörési lehetőségük nem nagyon van, a házakat nem lehet eladni, nullára esett a piaci értékük. Kévés Tamás a körülményekhez képest gondozott házat mutatva azt mondja, az idős magyar házaspár a környék lepusztulása előtt már itt lakott, s minden bizonnyal életük végéig itt is maradnak már.

A választott útról nincs letérés

Gyöngyös déli részén terül el a másik roma szegregátum, amit a helyiek Harmadosztályként emlegetnek. A drogozást testközelből ismerő László azt mondja, előfordult már nemegyszer, hogy oda futárautó szállította ki az 5 kilós kiszerelésű csomagot. A doboz feladója fiktív név, tartalma a jelzés szerint törékeny, ám hogy pontosan mi van benne, azt a címzettek sem tudják. Két fiatalt azonban már meg is ölt az ismeretlen összetételű küldemény.

Harmadosztályra jönnek még Salgótarjánból is, és két-három kilót vesznek, milliós tételről beszélünk. Aztán odahaza terjesztik

– magyarázza a szemtanú.

Maga a szer egy fehér por, amit legtöbbször acetonnal hígítanak fel, és ezt spriccelik rá egy tetszőleges hordozóanyagra (ez lehet dohány, zsálya), majd elszívják. Lehet izgató vagy nyugtató hatása, a felhasználó sem tudja, hogy aznap „mit dob a gép”.

Riczu Norbert egészségügyben dolgozó ápoló sok mindent látott már. Tapasztalata szerint van, aki nyáladzó zombivá válik, meg sem tud mozdulni, más anyag viszont úgy felpörget, hogy egy 50 kilós gyereket három izmos felnőtt sem tud megfékezni. Onnan lehet már messziről felismerni őket, hogy műanyag palackokban viszik magukkal a vizet, mert úgy érzik, mintha sivatagban gyalogolnának, és a forró napsütés kiszárítaná őket. 

Riczu Norbert szerint a visszatérés egyetlen esélye annak a halálközeli élménynek az átélése, ami a szerencsének köszönhetően nem lett végzetes, és az illetőben felülkerekedik az élni akarás. Ám – mint hozzáteszi – nem ez a jellemző.

Mint megtudtuk, a Durandán élő romák idősebb tagjai közül sokan akarnak és tudnak is dolgozni. Többnyire közfoglalkoztatottak, de többen a környező multik futószalagjai mellett is megállják a helyüket. A helyzet tragikuma épp abban áll, hogy a herbál azoktól a kamaszoktól is elzárja a felemelkedés lehetőségét, akiknél a családi minta alapján erre nyílna némi esély.

A délelőtti napsütésben a Magyar Posta kerékpáros kézbesítője jön velünk szembe az utcán. Ő azt mondja, fogalma sincs, hogy épp mi van az általa szállított borítékokban, ezeket az elosztóban sem vizsgálják. Elmúltak már azok az idők, amikor felbontogatták a küldeményeket. A rendőrség a közelmúltban tartott gyűlést. László azt mondja, egy őrnagy és egy alezredes is megjelent. A fórumon azt kérték, ha látnak vagy megtudnak valamit, mielőbb jelentsék nekik. László néhány óra múlva hívta is a megadott számot, elmondta, milyen autóval hozták az anyagot, mi a rendszám, hol van az áru, ki hozta… Aztán semmi nem történt.

Kikészül tőle az egész város

A szintetikusszer-használat Budapesttől kezdve számos településen okoz megoldhatatlannak tűnő problémát. A 30 ezer fős Heves vármegyei településen azonban szinte az összes lakó szenved tőle, mivel a város északi és déli pontja is súlyosan fertőzött, Duranda pedig csak egy karnyújtásnyira van a település központjától. Emellett a Gyöngyöstől fél órára lévő Tura és Bag központi elosztóhelynek számít Magyarország drogtérképén, a herbálozók vonulási útvonala pedig azok számára is jól nyomon követhető a városban, akik legszívesebben tudomást sem vennének róluk.

Kévés Tamás alpolgármester az említett másik két településről azért nem akar többet mondani, hogy ne zavarja meg a rendőrségi intézkedéseket. Annyit azonban elárul, hogy egy komolyabb díler elfogásához tudomása szerint nagyjából egyéves előkészítő nyomozati munka kell. Számára ez egyáltalán nem megnyugtató, azt mondja, így nehéz felvenni a küzdelmet e káros jelenséggel. A város lakosainak biztonságérzete folyamatosan romlik, mivel szaporodnak azok az egyelőre kisebb értékre elkövetett lopások, betörések, amelyek miatt még nem mennek el a rendőrségre. Mivel ezek miatt nem indul eljárás, a statisztikákba sem kerül be, azaz a döntéshozók előtt láthatatlan marad.

Ehhez azonban törvénymódosításra lenne szükség. Ennek hiányában egyelőre marad a magas látencia és a szélmalomharc.

Hiába számolnak fel egyébként egy-egy elosztóközpontot az egyenruhások, a terjesztésben részt vevők tudni fogják, hogy a rendőrség szervezetileg mely településen gyengébb az átlagosnál. Egy névtelenséget kérő szemtanú pedig egyenesen úgy fogalmazott: van az a pénz, ami kiváltja a hatóság érdektelenségét.

Kévés Tamás 2019-ben ugyan a baloldali összefogás jobbikos jelöltje volt a 70 százalékban romák lakta településrészen, a helyiek másodszor is megválasztották a körzet önkormányzati képviselőjének. Számára nyilvánvaló, hogy a korábbiakhoz hasonlóan a jövő évi önkormányzati kampányban is vezető téma lesz a gyöngyösi drogprobléma. Ugyanakkor talán ez az egyetlen terület, amiben nincs érdemi vitája a helyi fideszes kihívójával. Az alpolgármester már jelezte a problémát több országgyűlési képviselőnek, sőt a helyi, megyei rendőrkapitányságok mellett egészen a Belügyminisztériumig ment, hogy segítséget kérjen.

azzal, hogy belefoglalta kilencpontos tézisgyűjteményébe, és politikája központi elemévé tette.

Kévés Tamás alpolgármester helyszíni körutunk során azt is megjegyezte, hogy amíg más körzet képviselője, mondjuk, játszótérépítés érdekében lobbizik, addig ő kénytelen újabb és újabb térfigyelő kamerák telepítéséért harcolni. Körbenézünk, és valóban több kamerát is felfedezünk. Úgy be van kamerázva, mint egy valóságshow díszlete. Csakhogy Kévés szerint az a fő különbség, hogy ez itt maga a valóság.

(Borítókép: László. Fotó: Kaszás Tamás / Index)