A DK meglelte, vagy a versenytársak veszítették el a sikerreceptet?

A 2018-as országgyűlési választások előtt még Jobbik-elnökként Vona Gábor beszélt arról, hogy a „20. századi pártok” ideje lejárt (idesorolta az MSZP-t, a DK-t és a kormánypártokat is), és elképzelhetőnek tart egy együttműködést a „21. századi pártok” között (Jobbik, LMP, Momentum). Az együttműködés a 2018-as választáson nem valósult meg, 2022-ben pedig a hatpárti ellenzéki összefogás sem volt elég a sikerhez, súlyos vereséget szenvedtek a Fidesz–KDNP-vel szemben.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a biztos pártválasztók körében a megtépázott Jobbik (szakadások, kiválások, sokadik újradefiniálás után) 4-5 százalékon, az LMP 1-3 százalékon, a Momentum 6-8 százalékon áll, miközben a Demokratikus Koalíció toronymagasan (a Závecz 19 százalékot mért a pártnak) a legerősebb ellenzéki párt.

A többiek még a sebeiket nyalogatták, és a belső konfliktusaikkal voltak elfoglalva a 2022-es választások után, amikor a DK már nekilátott az építkezésnek: felrázták saját tagságukat, Dobrev Klára vezetésével árnyékkormányt alakítottak, más ellenzéki pártokból igazoltak politikusokat, szakpolitikai javaslatokat dolgoztak ki (és dolgoznak ki folyamatosan), szakmai konferenciasorozatot szerveznek, továbbá országjárásba kezdtek. Gyurcsány Ferenc korábban elmondta: újrarendeznék az ellenzéki térfelet, és a DK arra tör, hogy gravitációs pontként maga rendezze össze valamilyen módon a hat ellenzéki pártot.

Az online térben is zajlik a párt megerősítése: online tv-t indítottak, legutóbb pedig a közösségteremtés és a szimpatizánsokkal való kapcsolattartás, illetve a mozgósítás érdekében DK Plusz néven egy online applikációt hoztak létre.

Recept és jól látható csapásirány

A Demokratikus Koalíció tehát az innováció terén is 21. századibb azoknál a versenytársainál, amelyeket évekkel ezelőtt ebbe a kategóriába sorolt Vona Gábor (aki egyébként a „21. századiságot” már egy új párttal képviseli).

A politikai sikerreceptnek fontos része az innováció, ugyanakkor a választók hosszabb távon a következetességet, állhatatosságot jutalmazzák, ami feltételez valamiféle tartalmi esszenciát, egyfajta »változatlan változót« a politikai kínálatban. A DK sikeresen ötvözte a formai innovációt a tartalmilag jól körülhatárolható kínálattal, amelynek középpontjában – a rendszerellenességen túl – ideológiai üzenetek éppúgy megtalálhatók, mint a vezérszerepekre épülő karakterjegyek

– nyilatkozta Kovács János, a PegaPoll vezető elemzője az Indexnek.

Míg a legtöbb ellenzéki párt számára szerinte az is komoly kihívást okoz, hogy „becsomagolja”, a választó számára könnyen értelmezhető keretbe foglalja egyedi mondanivalóját, addig a DK szempontjából a fő nehézséget sosem a narratívaadás jelentette, hanem az „eredeti termék”, a Gyurcsány-brand eladhatósága.

A DK azóta sikeres, mióta a kormányképességének választói érzetét elsősorban nem a 2010 előtti időszak kormányzati teljesítményének átértékelésével igyekszik megerősíteni, sokkal inkább előremutató szervezeti és szakpolitikai építkezéssel

– jelentette ki Kovács János. Ezzel kapcsolatban hozzátette: a „médiapárti” politizálás korában ezt a házi feladatot kevés ellenzéki párt képes és hajlandó elvégezni.

„Talán meglepő, de ebben a felismerésben semmi különleges vagy kifejezetten 21. századi gondolatiság nincsen, egyszerűen arról van szó, hogy az ellenzéki versenytársaival szemben a DK képes a klasszikus pártfunkciók minden területén értékelhető teljesítményt felmutatni. Ami a »21. századiságot« illeti, Gyurcsány Ferenc mindig is igyekezett fiatalosnak, nyugatosnak, agilisnek, újító szelleműnek mutatkozni, és a DK rendelkezik azzal a szürkeállománnyal, ami ezt az üzenetet kampánytechnikai oldalról is képes kidomborítani” – fejtette ki az elemző.

Azt is mondta: a DK tudatos stratégia szerint építkezik, és jól látszik az a politikai csapásirány, ami felé halad. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy a DK meglelte a sikerreceptet, de úgy is, hogy az egykor erős versenytársak időközben elvesztették azt. „Azt persze érdemes figyelembe vennünk, hogy a párt holdudvarában komoly politikai, igazgatási, adott esetben kormányzati tapasztalattal rendelkező személyek is vannak, akik számára a jelenlegi kormány kudarcainak bírálata könnyen szakpolitikai alapokra helyezhető. Mégsem technokrata beütésű alternatívaállítást láthatunk, hanem szinte tisztán politikai természetűt – amit tükröz a kommunikációs stílus is” – magyarázta Kovács János.

Úgy véli, az ellenzéki térfélen belüli üvegplafont akár tartósan át is törheti a DK – ezt a Momentummal folytatott, „egyre aszimmetrikusabb versengés” mellett az újabb pártkezdemények és pólusképzési kísérletek sikere vagy kudarca döntheti el.

Ahogy a Fidesz–KDNP szavazói számára az »orbánizmus« különösebb eszmei iránytű nélkül is kijelöli a politikai közösséghez tartozás határait, úgy az ellenzéki térfélen belül hasonló, ám kisebb tömegvonzással bíró erőként működik a gyurcsányi kínálat, valamint a mögötte lévő, önkormányzati, gazdasági és médiaerőtér, illetve pártinfrastruktúra. Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára ugyan megosztó politikai személyiségek, de vezető szerepben talpraesettebbnek, következésképp hitelesebbnek tűnnek régi-új ellenzéki riválisaiknál. Ez a felvett szerep hitelességéről szól, nem feltétlenül a mondandóról, így a kormányképességhez szükséges hitelesség látszatát nem a programfüzetek hasábjain belül érdemes keresni

– fogalmazott az elemző.

Az Indexnek arról is beszélt, hogy már a 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választások előszobája, vagyis a jelölt- és listaállítással kapcsolatos ellenzéki tárgyalások (vagy azok hiánya) is mérföldkő lehet a DK további menetelése szempontjából. Kovács János hangsúlyozta: a 2019-es önkormányzati választások ellenzéki sikereinek megismételhetősége körüli komoly dilemmák megágyaznak a politikai „blame-game”-nek (egymás hibáztatásának), az EP-pártlisták eredményessége pedig felállítja a „tornasort”, amely a következő általános országgyűlési választásig viszonyítási alapként szolgál majd.

Emlékeztetett rá az elemző, hogy az ellenzéken belül a DK „vezető szerepbe” a 2019-es EP-választási eredmények nyomán került, ezért a párt 2026-ig szóló politikai stratégiája szempontjából alapvető fontosságú, hogy a 2024-es európai parlamenti választáson milyen fokú és mintázatú lesz az ellenzék (mandátumot szerző részének) töredezettsége.

Kényszerhelyzetben a Momentum?

Mint arról beszámoltunk, Donáth Anna, a Momentum európai parlamenti képviselője szokatlan nyíltsággal és határozottsággal üzent hadat a Demokratikus Koalíciónak egy publicisztikában, amelyben többek között azt írta, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette párt politikai kultúrája akadálya a kormányváltásnak. „Nem véletlenül nem a DK-ban politizálok” – jelentette ki a momentumos politikus a lapunknak adott interjúban. Az ATV Egyenes beszéd című műsorában pedig tisztázta, nem a DK szavazóival van gondjuk: „Azzal van gondunk, hogy az a politikai kultúra, amit a DK képvisel, elriaszt embereket”.

A 2022-es választási vereséget követően háttérbe szorult az összefogás igazodási elve, és felerősödött az ellenzéken belüli versengés, illetve az ellenzéki kínálat tartalmi, szervezeti megújításának törekvése. A PegaPoll vezető elemzője szerint a Momentum meggyengülve került ki az összefogásból, a párt belső instabilitására mutattak rá a vezetőváltások, politikusi átigazolások, illetve az új pártvezetők kompetenciaproblémái.

Az ellenzéki szavazókért folytatott versengésben a Momentum arra kényszerül, hogy saját csoportképző identitását, autonómiáját megerősítse. A potenciális növekedéshez konfliktusok vállalásán keresztül vezet az út. A Momentum és a DK kommunikációja gyakran ugyanazt a célcsoportot, a leginkább elkötelezett ellenzéki szavazókat igyekszik megszólítani. Bár a két párt támogatottságának szociodemográfiai mintázata eltérő, a jövőbeni növekedési kilátások szempontjából nem mellékes, hogy melyik párt milyen széles tömegbázison áll

– mutatott rá Kovács János.

A Demokratikus Koalíció előnye jelenleg tetemes, ami az elemző szerint a lemorzsolódó riválisokat konfrontatív magatartásra ösztönözheti. „A Momentum ráadásul korábbi pozíciójához képest balra tolódott, miközben a DK már az előző európai parlamenti választást követően is fontolóra vette, hogy a szociáldemokrata vagy a liberális frakcióhoz csatlakozzanak a képviselői. Ideológiai különbségek ma is vannak a két párt között, de a távolság ebből a szempontból jóval kisebb” – mondta Kovács János lapunknak.

Donáth Anna DK-nak szóló kihívása szerinte a Momentum pozicionálásáról szól, ami visszatérés az ellenzék megújításának és a „politikai generációváltásnak” az összefogás előtti üzenetéhez.

Kinek mi a tét?

Az elemző azt is kifejtette, hogy melyek a leglényegesebb különbségek a két párt között:

• „A DK egy ideológiailag radikális baloldali, gazdaságilag jobboldali, neoliberális, vezérelvű párt, amelynek támogatói között felülreprezentáltak az idősebb korcsoportok és a vidéki városi szavazók. A DK a Fideszhez képest túl kicsi, a többi párthoz képest túl nagy, ami jól leírja az ellenzék dilemmáját. Jó irányba halad ahhoz, hogy valódi tömegpárttá váljon, de továbbra is nélkülözi a néppárti karaktert.”
• „A Momentum egy főváros- és egyetemiváros-központú, karakterében progresszív-urbánus, a szociáldemokrata gondolatból is merítő párt, jóval fiatalosabb szavazói bázissal. Instabil középpárti pozícióból mára kispárttá olvadt, a korábbinál kontúrosabb rétegpárti jegyekkel. A Momentum jelenleg szervezeti stagnálással, vezetési válsággal, identitásproblémákkal, belső instabilitással küzd, amelyek jelentős erőforrásokat kötnek le a párton belül.”

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi a tétje a DK és a Momentum számára 2024-nek, a PegaPoll vezető elemzője elmondta: a Momentum számára a fő tét az, hogy képes lesz-e a kispárti létből visszakúszni a középpárti kategóriába és konszolidálni a pozícióját, vagy halad tovább a súlyvesztés útján a marginalizáció felé.

A DK szempontjából reális tét lehet a dominancia „intézményesítése” az ellenzéki oldalon, ami egyúttal Kovács János szerint azt a kérdést is idejekorán eldöntheti, hogy milyen formában, milyen választási koalíciókat kötve futhatnak neki az ellenzéki pártok a következő általános országgyűlési választásnak.

(Borítókép: Gyurcsány Ferenc. Fotó: Németh Kata / Index)