„Nyugodtan lehet perelni” – üzente a végstádiumban lévő idős férfi rokonainak az orvos

János több betegséggel is küzdött, nagyon gyenge volt a szíve, pacemakerrel élt, de ezek nem akadályozták mindennapi életvitelében, a kórházba kerülését megelőzően még autót is vezetett. Szerdán már nagyon le volt gyengülve, október 4-én került be a keszthelyi kórházba erős hányás-hasmenéses tünetekkel. Az orvosok vírusos fertőzésre gyanakodtak, ezért még aznap este átvitték az ajkai Magyar Imre Kórház infektológiai osztályára, mondván, az egy jobban felszerelt kórház – számolt be a történtekről az idős férfi egyik gyermeke.

Ajkán megállapították, hogy valószínűleg szalmonellafertőzése van, állapota folyamatosan romlott, egyre gyengébb lett, ezért október 6-án átkerült az intenzív osztályra. Bár a szakmai döntés helyes volt, annak indoklása – ahogy az infektológián fogalmaztak „még látnak benne életet” – már nagyon rossz érzéssel töltötte el János jelenlévő gyermekeit. Akkor még nem sejtették, súlyosabb sérelem is éri őket a kórházban.

Édesapjuk az intenzíven alapvetően jó ellátást kapott, ennek ellenére hétfőre menthetetlenül romlott az állapota, a légzőmaszk mögül már csak a halálhörgését lehetett hallani a lánya elmondása szerint. Ekkor értek oda testvérei is, hogy végső búcsút vegyenek apjuktól.

Ez nem költői túlzás részemről, hanem egészen konkrétan a haláltusájára, halálhörgésére értünk be mindnyájan a kórházba. Nem kívánom senkinek, hogy ezt valaha lássa, különösen nem saját édesapjánál. Felváltva fogtuk a kezét, kettesével a kórtermében tartózkodva, a többiek kint várakoztak.

Az ügyeletes főorvos a délelőtt folyamán még azt mondta nekik, hogy nyugodtan bemehetnek hozzá, és mindannyian ott maradhatnak, amíg szükséges, hiszen ekkor már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az édesapa életéből már csak kevés idő van hátra. Amikor azonban közeledett a látogatási idő vége, az ügyeletes orvos az osztályvezető orvos telefonos utasításának eleget téve kiküldte őket a szobából a kórház szabályzatára hivatkozva. Ekkor azonban az egyik hozzátartozó, aki maga is (egy másik szakterületen) főorvos – érthető okokból nem akarta elhagyni a kórtermet. 

A haldokló beteg rokonainál ez az odavetett félmondat verte ki végképp a biztosítékot.

Mit mond a jog?

A végstádiumban lévő betegnek joga van ahhoz, hogy egy hozzátartozó 0-24 órában mellette lehessen – mondta el fő szabályként az Indexnek válaszolva Ficzere Andrea, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója, hangsúlyozva, hogy a konkrét eset részleteit nem ismeri. Az intézményvezető – aki a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese is –, teljesen életszerűnek tartja, hogy intenzív ellátás során, amikor a szakemberek a beteg életéért küzdenek, minden ellátást akadályozó körülményt kiküszöbölnek. Ilyenkor megkérhetik a hozzátartozót, hogy a beavatkozás idejére menjen ki, de azt is jelezniük kell, hogy utána visszatérhet. Megjegyezte, hogy intenzív osztályon a többi betegre nézve fertőzési kockázatot hordoz, ha egyikük ágyánál többen és hosszabb ideig gyűlnek össze a rokonok, illetve a látogató is kitett az osztályon lévő kórokozóknak, erre a szempontra szintén tekintettel kell lenni.

János esetében azonban nem erről volt szó, hiszen egy külön szobában kapott elhelyezést, és semmiféle beavatkozásra nem volt már szükség, így a hozzátartozói jelenlét megtagadása a Kórházszövetség elnökhelyettesének álláspontja szerint legalábbis kérdéses.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 11.§-a ilyen esetekben is világos útmutatással rendelkezik.

Ha a beteg haldoklik, jogosult egy, a beteg által megjelölt személy (segítő személy) a látogatási időn túl is a beteg mellett tartózkodni. A segítő személy a) kizárólag nagykorú személy lehet, b) az ápolt beteg benntartózkodása ideje alatt tartózkodhat a beteg mellett, ha az egészségügyi szolgáltató infrastrukturális feltételei ezt lehetővé teszik.

Az elhunyt idős férfi gyermekei egybehangzóan állítják, az ügyeletes orvos visszaélve hatalmával kihasználta, hogy ebben a tragikus helyzetben a családtagok nem a kórházi működésre irányadó jogszabály felkutatását kezdték el, hanem a durva fellépésétől megijedve inkább eleget tettek a felszólításának, és elhagyták a kórtermet.

A nővérek ugyan megígérték nekik, hogy szólnak, mihelyt látható, hogy perceken belül bekövetkezik a halál, de ez az ígéret sem teljesült. A parkolóban erre várakozó főorvos testvérnek nem adtak lehetőséget arra, hogy átsegíthesse édesapjukat a túloldalra. Csak akkor szóltak neki, amikor már meghalt, este 21 óra körül. 

Közérdekű elégtételt szeretnének

Aznap este, amikor haldokolni kezdett, döntötte el a család, hogy ha másnap is folytatódik küzdelme, saját felelősségre lekapcsoltatják a gépekről és hazaviszik. Azzal is tisztában voltak, lehet, hogy édesapjuk már a kórházi folyosón elhunyt volna, de legalább a családja körében.

Az ajkai Magyar Imre Kórház főigazgatója, Dr. Nagy Zoltán lapunkat arról tájékoztatta, hogy a kórház több belső szabályzata is rendelkezik a haldokló beteg ellátásáról, így például a halott ellátásról szóló munkautasítás, az intézmény házirendje, valamint az Aneszteziológiai, Intenzív Terápiás Egység működési szabályzata. Ezekben kiemelt hangsúlyt kap az etikai és szakmai szempontból is megfelelő és elvárt magatartás.

A kórház főigazgatója elismerte: a hatályos jogszabályok értelmében a haldoklónak joga van ahhoz, hogy ne magára hagyva haljon meg,

hogy a halálának elfogadásában a családja segíthesse, és ők is segítséget kapjanak. Lehetőséget kell biztosítani számukra a bizalmas együttlétre, és ha kérik, segíteni kell őket abban, hogy a halál perceiben ragaszkodást kifejező hallgatással, érintéssel, a szeretet szóbeli kifejezésével kapcsolatot létesíthessenek a beteggel.

Kérdéseink nyomán az ügyben Nagy Zoltán főigazgató az intézményben belső vizsgálatot indított (ennek eredményéről tájékoztatja az érintetteket), az intézmény orvosigazgatója pedig az Aneszteziológiai, Intenzív Terápiás Egység valamennyi munkatársa számára egy kötelező képzést rendelt el, mely a súlyos állapotú betegekkel – így például a haldoklókkal – való kapcsolattartás jogi szabályait, valamint az intézmény etikai és kommunikációs elvárásait ismerteti.

Úgy tudjuk, az érintett ügyeletes orvos és az osztályvezető főorvos együttesen aláírt levelet küldött a családnak, melyben bocsánatot kérnek azért, hogy ebben a tragikus élethelyzetben nem az elvárt toleranciával jártak el.

A családtagok azonban ennyivel nem érik be. Azt szeretnék elérni, hogy a kórház folyosójára az intenzív osztály bejárata mellé függesszenek ki egy táblát, amin a haldokló betegek hozzátartozóira vonatkozó jogok olvashatóak, az osztályvezető főorvos pedig kapjon fegyelmit. A kórház munkatársainak képzésről szóló főigazgatói jelzést pedig a cinizmusnak tartják: „Továbbképzés emberségből?”

A kórház vezetése nem zárkózna el a történtek későbbi személyes megvitatása elől, a család szerint viszont nincs mit személyesen megvitatni, az édesapa halálának méltatlan körülményeit már nem lehet semmissé tenni. Egyedül a fenti követeléseik teljesítése jelentene némi elégtételt a család számára. Azt remélik, hogy a velük történtek nyomán sokan szereznek tudomást jogaikról, ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy még egyszer ne forduljon elő ilyen eset magyar kórházban.

(Borítókép: Az ajkai Magyar Imre Kórház 2023. június 16-án. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)