A Corvinus megbízott rektora: Nem igaz, hogy itt gazdag szülők buta gyerekeit rugdossuk át!

Az interjú témájának háttere az alábbi pontokban foglalható össze:

1. Idén nyáron látott napvilágot a hír, hogy Ádám Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtan Intézetének docense év elején azért kezdeményezett három etikai vizsgálatot három egyetemi vezetővel szemben (ezek egyike az akkori rektor, Takáts Előd volt), mert egy hallgatója az egyik tantárgyból nem teljesítette a félév során előírt követelményeket, ennek ellenére – „szabálytalan körülmények között” – a többiektől elkülönítve, egy külön vizsgasorral mégis levizsgázhatott.

2. Első fokon az etikai vizsgálatok elmarasztalták mindhárom egyetemi vezetőt, másodfokon azonban már felmentő döntések születtek. A rektor esetében külön eseti vizsgálóbizottság alakult, amit az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriuma hozott létre. A rektor munkáltatója ugyanis nem az egyetem, hanem a kuratórium. A két másik egyetemi vezető ügyében – akkor még általános rektorhelyettesként – Szabó Lajos hozott felmentő ítéleteket, egyúttal szabálytalansági eljárást kezdeményezett.

3. Augusztusban Ádám Zoltán hosszabb interjút adott a 444.hu-nak, és többek között arról beszélt, hogy a hallgató anyja egy rossz hangulatú beszélgetés keretében próbálta elérni gyermeke vizsgáztatását, és még azt is megjegyezte: férje nagyon fontos ember, nem lenne jó, ha neki kéne beavatkoznia az ügybe. A sajtóban az is megjelent, hogy a család „jelentős Mol-részesedéssel rendelkezik”. Ádám Zoltán nem változtatott az álláspontján, a hallgató mégis levizsgázhatott.

4. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) esztergomi fesztiválján a sajtó (és így az Index is) kérdezhette Hernádi Zsoltot, a Mol vezérigazgatóját, aki nem mellékesen az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. A vizsgabotránnyal kapcsolatban azt mondta, hogy Ádám Zoltán (bár a nevét nem mondta ki) „egy pártaktivista”, „politikai céllal szivárogtatta ki” az ügyet, és „politikai tőkét próbált kovácsolni belőle”. Hernádi Zsolt azt is elmondta, hogy méltányossági kérelemmel vizsgázhatott a hallgató, ezzel kapcsolatban hozzátette: az egyetemen 100 ezer vizsga és 1000 méltányossági kérelem van egy évben. Kifejtette: az egyetem nem arról szól, hogy „jól kicsesszenek” a diákkal, hanem arról, hogy azok a tehetséges diákok, akik a Corvinusra jönnek, el tudják végezni azt. A konkrét ügynél voltak ugyan szabálytalanságok, de egyik sem olyan, hogy ezért a hallgatót büntessék meg. „Az egész ügy nulla, nem történt semmi olyan kivételezés, ami valóban egy etikai kérdést is felvetne” – jelentette ki a Mol vezérigazgatója (a teljes válaszát 51:35-től lehet meghallgatni).

5. Takáts Előd – aki a botrány kirobbanása és a vizsgálat után nem sokkal távozott a rektori székből – a Telexnek adott interjújában szintén arról beszélt, hogy a hallgató méltányossági kérelmet nyújtott be, és az ilyen (első) kérelmek 99 százalékát jóváhagyják, ebben az ügyben is ez így történt. Ádám Zoltán szerint „hamis tartalmú” volt ez a méltányossági kérelem. Takáts Előd azt mondta, hogy a családot nem ismerte, és a hallgató egy standard vizsgasort kapott. Ezt a megoldást Ádám Zoltán nem fogadta el, ennek lett a következménye az etikai vizsgálat. Takáts Előd a távozását egyébként azzal indokolta, hogy tudományos, kutatói munkájára szeretne koncentrálni.

6. Az ügy újabb fordulata: a Szabó Lajos – jelenleg már megbízott rektor – által kezdeményezett szabálytalansági eljárás kifutása az lett, hogy Ádám Zoltán munkaviszonyát azonnali hatállyal, rendkívüli felmondással megszüntették. A Corvinus állítása az, hogy a szabálytalansági eljárást a belső szabályoknak megfelelően folytatták le és öt ponton állapítottak meg szabálytalanságot. Azt is közölték, hogy az eljárás következményeként szóbeli és írásbeli figyelmeztetéseket adtak ki, illetve az eljárás során tanúsított munkavállalói kötelezettségszegések okán – „az együttműködés megtagadása miatt” – munkaviszony-megszüntetés is történt.

7. Ádám Zoltán azt állítja: vele szemben semmilyen szakmai hibát vagy vétséget nem állapítottak meg, az egyetem vezetése kereste az alkalmat, hogy megszabadulhassanak egy kritikus hangtól. Az RTL-nek azt nyilatkozta, hogy az elbocsátásának „megfélemlítő hatása van az egyetemen”. Úgy fogalmazott: „Ez maga a megfélemlítés, maga a terror.”

8. Ádám Zoltán elküldése nagy port kavart az egyetemen (és azon kívül is), a szakszervezet dolgozói fórumot hívott össze, amelyen a többség egyetértett, hogy fel kell lépniük kollégájuk menesztése ellen. A fórumon az egyetem vezetése is részt vett, és a közleményük szerint arról tájékoztattak: Ádám Zoltán munkaviszonyának megszüntetése nem az etikai vizsgálatok és nem a szabálytalanságok miatt történt, hanem azért, „mert a szabálytalansági eljárás során ötszöri kérésre sem bocsátotta rendelkezésre azt a levelezést, amely szükséges lett volna a tények, a teljes igazság megismeréséhez, és az ő szerepének a tisztázásához”.

A lapunknak adott interjúban Szabó Lajos megbízott rektor beszélt a vizsgabotrányról, az etikai eljárásról, a szabálytalanságokról és Ádám Zoltán docens elküldéséről is.

Önt vagy az egyetem bármelyik vezetőjét érte nyomás az ügy folyamán?

Nem, semmilyen. De tisztázni kellene, hogy mi az ügy, és mi tartozik bele, illetve mi nem, mert a sajtó csak egy részét ismertette meg a közvéleménnyel, miközben a másik részét nem, pedig a tisztánlátás érdekében nagyon fontos lenne a teljes ügyet tekinteni.

A fenntartó alapítvány kuratóriuma részéről sem volt nyomás?

A kuratórium és az egyes tagjai részéről soha nem volt semmilyen nyomás, sem szervezeti, sem egyéni kérdésekben vagy azok érdekében. Az egyetem honlapján minden szabályozás elérhető, hogy az egyetemnek és a kuratóriumnak milyen jogkörei vannak, miben dönt a kuratórium és miben az egyetem. Például a tanulmányi és vizsgaszabályzat rendelkezik arról, hogy a vizsgáztatás milyen körülmények között, milyen módon, milyen eljárás szerint történhet meg. Ezt a szabályzatot az egyetem szenátusa fogadja el és semmi köze a kuratóriumhoz.

Egyéb módon, kívülről sem tapasztaltak nyomásgyakorlást?

Nem. Egy másik egyetemen 2006-tól tanszékvezető, 2007 és 2012 között dékánhelyettes, 2012-től 2015-ig pedig dékán voltam, majd átjöttem a Budapesti Corvinus Egyetemre. Itt, 2018-tól rektorhelyettes, és most, 2023 nyarától megbízott rektor vagyok. Az előző munkahelyemen és itt sem éreztem soha semmilyen befolyásolási szándékot.

Azt nyomásgyakorlásnak tartja, hogy egy oktatójukat megpróbálta egy szülő presszionálni a család befolyásos hátterére hivatkozva, engedjék vizsgáztatni a gyermekét?

Nagyon helytelen, ha egy szülő bármilyen módon beavatkozik az egyetem életébe, akárcsak úgy, hogy felvilágosítást kér egy nagykorú hallgató tanulmányi ügyében, vagy bárkire nyomást próbál gyakorolni. Nagyon sok ismert és befolyásos személynek tanul itt családtagja, sőt a posztgraduális képzéseinken befolyásos emberek is tanulnak. Egy oktatót tehát egyáltalán nem befolyásolhat, ha valaki ismert és befolyásos ember, vagy annak hozzátartozója – sem pozitív, sem negatív irányba. Minden oktatónak minden szülői befolyásolási kísérletet azonnal vissza kell utasítania!

Ebben a konkrét ügyben a szülő mégis megpróbált ráhatni az oktatóra.

Nem tette jól, ezt vissza is kell utasítani! Azt is ki kell emellett emelni, hogy az oktatóinknak szigorúan tilos a hallgatók eredményeiről és tanulmányi helyzetéről harmadik féllel kommunikálni, ebbe – nagykorúságuk okán – a szülők is beletartoznak. Viszont ezt Ádám Zoltánnak is tudnia kellett volna. Természetesen, ha például valaki kórházba kerül és nem tud eljárni egy adminisztratív ügyben, hivatalos meghatalmazással megtehetik helyette, de egyébként szülők vagy rokonok nem avatkozhatnak be az érdekében. Ez minden szülőre igaz.

Sajnálatos, hogy ebben a konkrét ügyben ez előfordult. Ádám Zoltán írásban, szóban, a hallgató jelenlétében és jelenléte nélkül is kommunikált a szülővel. Ez szabálytalanság.

„Nem egy, hanem két hallgató ügyéről beszélhetünk”

Pontosan miért kezdeményezett szabálytalansági eljárást, ha másodfokon felmentő döntések születtek az etikai vizsgálatok végén?

Az etikai vizsgálatok azt a kérdést vizsgálták meg, hogy egy hallgatót – mind az évközi feladatai elbírálásában, mind pedig a vizsgáztatásában – ért-e olyan megkülönböztetés, amellyel őt jogtalan előnyhöz juttatták, és ha igen, ez azért történt-e, mert befolyásos szülők gyermeke. A végső határozat szerint az egyik érintett kolléga esetében nem történt etikai vétség, a másik kolléga esetében pedig nem volt bizonyítható. Ezt a döntést a bíróságon támadta meg Ádám Zoltán, de arról már kevésbé lehetett olvasni a sajtóban, hogy első fokon a keresetet visszautasították.

Az egyetem egyik közleményében tájékoztattak erről.

Igen, de Ádám Zoltán ezt nem hangsúlyozza.

Miért indította a szabálytalansági eljárást?

Ha a rendszer működésében bármilyen szabálytalanság, gyanús eset fedezhető fel, akkor az egyetemnek kötelessége kivizsgálni a jelzett problémákat. Az etikai ügyek lezárása után két szabálytalansági bejelentés született. Mivel én jártam el másodfokon az etikai ügyben, az egyik szabálytalansági bejelentést én tettem, a másikat az etikai ügyekben első fokon eljáró bizottság elnöke. Mindketten szabálytalanságokat feltételező esetek miatt tettünk bejelentést.

Milyen szabálytalanságokról van szó?

Több kisebb súlyú szabálytalanság is történt, például tantárgyi adatlapok tartalmát vagy rögzítését illetően.

A hallgatóknak különböző évközi feladatokat is teljesíteniük kell a vizsgához. Egy elektronikus felületre belépve többek között tizenkét szakmai kvízt tölthetnek ki, és a vizsgához legalább nyolcat kell teljesíteniük. A hallgatók szemináriumi csoportokra vannak osztva. Minden csoportnak van egy szemináriumvezetője, továbbá az összes csoportnak egy úgynevezett operatív koordinátora, aki ez esetben az egyik szemináriumvezető volt. Az ő feladata összegezni a hallgatók elért pontjait és megbeszélni a kollégáival, hogy ki mehet, illetve ki nem mehet vizsgázni. Az etikai eljárásban érintett hallgató, nevezzük „A” hallgatónak, aki csak hét kvízt teljesített, a szemináriumvezetőjéhez, Ádám Zoltánhoz fordult, hogy adjanak neki egy pótlási lehetőséget. Ádám Zoltán ezt elutasította, tanácskozott az operatív koordinátorral, aki szintén azt mondta, hogy nem lehet pótolni. Indokként azt hozták fel, hogy a tantárgyi adatlap nem teszi lehetővé a pótlást. Hozzáteszem, hogy a korábbi években mindig minden hallgatónak volt egy javítási vagy pótlási lehetősége. Az „A” hallgatótól azonban ezt most megtagadták.

Ennek az ügynek lett aztán a következménye az etikai eljárás?

Igen. Az „A” hallgató végül javaslatra dékáni méltányossági kérelemért folyamodott. Ez azt jelenti, hogy a tanulmányai során egyszer mindenkit megillet egy méltányossági lehetőség, ha valamit elmulasztott, vagy valamire nem figyelt vagy nem jól csinált. A dékán ezt figyelembe veheti, és javítási vagy pótlási lehetőséget adhat. A dékán, akihez az „A” hallgató fordult, már több ezer ilyen kérelmet bírált el, és megállapította, hogy ezt a hallgatót is megilletheti egy pótlási lehetőség.

Ádám Zoltán szerint ez egy „hamis tartalmú” méltányossági kérelem volt.

Hallgatóközpontúak vagyunk. Mindenki hibázhat vagy mulaszthat egyszer, és ez nem csak az „A” hallgatóra vonatkozik, hanem a többiekre is. Ezt az elvet alkalmazta a dékán, amikor megítélte a méltányosságot. Az „A” hallgató javított, meglett neki a nyolc kvíz, és mehetett vizsgázni.

„Itt nem két e-mailről van szó”

Mi a helyzet az említett másik hallgatói üggyel, és hogyan kapcsolódik a szabálytalansági eljáráshoz?

A vizsgálatok feltárták, hogy volt egy „B” hallgató is, aki ugyanabban az időszakban, mint az „A” hallgató, egy kvíz pótlásának lehetőségét kérte a szemináriumvezetőjétől. Neki is csak hét kvíze volt sikeres, és javítási lehetőséget szeretett volna. Ő minden kérvény nélkül lehetőséget kapott a pótlásra, és neki is meglett a nyolc sikeres kvíz.

De Ádám Zoltánnak mi köze van a „B” hallgató ügyéhez?

A szabálytalansági eljárás ezt próbálta kideríteni. Az ezt lebonyolító bizottság behívta a tárgy operatív koordinátorát, és megkérdezték tőle, hogy Ádám Zoltán tudott-e róla, benne volt-e a „B” hallgató ügyében, miközben egy nappal később a javítási lehetőséget megtagadták az „A” hallgatótól. Ádám Zoltán egyébként nemmel, de a tárgy operatív koordinátora igennel válaszolt. Ezután egy szembesítésre került sor, amelyen a tárgy operatív koordinátora meglehetősen zavarban volt és idegesen azt válaszolta: „nem teljesen biztos benne”. Ezekről a meghallgatásokról jegyzőkönyv és hangfelvétel is készült. A bizottság azt szerette volna megvizsgálni, hogy ki milyen szerepet játszott ebben a diszkriminatív ügyben. Ugyanis, ha a „B” hallgatónak jogosan engedték meg a javítást, akkor az „A” hallgatóval szemben jártak el diszkriminatívan, mert neki nem engedték meg. Ha az volt jogos, hogy az „A” hallgatónak nem engedték a javítást, akkor a „B” hallgató esetében pozitív diszkrimináció valósult meg. Nem lehetett volna különbséget tenni a hallgatók között, ez mégis megtörtént.

A szabálytalansági eljárás után Ádám Zoltánnak kellett mennie. Az egyetem közleménye szerint kötelezettségszegés, vagyis az együttműködés megtagadása miatt szüntették meg a munkaviszonyát. Ő azt állítja, hogy vele szemben semmilyen szakmai hibát vagy vétséget nem állapítottak meg, és az eljárás végén más kollégái is csak szóbeli figyelmeztetést, vagy elmarasztalást kaptak. Ádám Zoltán esetében miért hoztak ilyen súlyos döntést?

A bizottságnak kötelessége volt kideríteni a teljes igazságot és tisztázni az oktatók szerepét az „A” és „B” hallgató esetében. Ádám Zoltán azonban ebben a folyamatban nem volt együttműködő. Többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó elküldeni a vizsgálathoz szükséges teljes levelezését, pedig ez alapján lehetett volna tisztázni, hogy ki miről tudott, miről konzultált és milyen döntéseket hozott. Ő azt mondta, hogy minden emailt elküldött, pedig a bizottság megállapította, hogy nem. Később, a szabálytalansági eljárás lezárása után már úgy nyilatkozott, hogy valóban nem ment át minden email, és itt technikai okokra hivatkozott.

A Moodle e-learning rendszer az oktatók és a hallgatók számára is elérhető felület, többek között lehetőséget ad a tananyagok és az évközi feladatok megosztására. Ez a rendszer minden esetben naplózza az oktatók belépését, és azokat vissza lehet követni. A bizottság megnézte, hogy amikor a „B” hallgató a hiányzó kvízt pótolta, ki lépett be és tette lehetővé számára a pótló feladat elérését. Érdekes módon, pont a kérdéses napon, abban az idősávban, amikor a „B” hallgató lehetőséget kapott a pótlásra, „technikai hibát” jelzett a Moodle, azaz már nem volt megtalálható a pótlás digitális nyoma. A háttér adatbázisból viszont sikerült előhívni a sikeresen megírt pótló kvízt.

És ez a technikai hiba hogyan történhetett meg?

Ezek idáig a tények, aztán mindenki döntse el maga, hogy egy rendszernél, amely hosszú évek óta stabilan működik, miért pont ekkor lépett fel technikai hiba.

Azt feltételezi, hogy ehhez köze volt Ádám Zoltánnak?

Semmit nem feltételezek, nem akarok belemenni konspirációs elméletekbe. Megjegyzem ugyanakkor, hogy már az eredeti ügy elsőfokú etikai eljárásához is egy politikai tartalmú beadványt nyújtott be, hangsúlyozva, hogy itt jelen van a korrupció, és jogtalanul vizsgáztatnak hallgatókat. Ezt a politikai narratívát addig folytatta, amíg ő az igazság bajnokaként jelenhetett meg a sajtóban. Mihelyst neki és a kollégáinak kellemetlenné kezdett válni a szabálytalansági eljárás, már technikai problémára hivatkozott.

A sajtónak Ádám Zoltán azt mondta, hogy nem küldött át két e-mailt, és bár elismeri, nem volt túl udvarias az eljárást vezető kancellárral, ő mindenben együttműködött. Ez azért nem hangzik úgy, amiért fel kellett volna neki mondani.

Nem volt együttműködő a tények teljes körű feltárásában, és most azzal védekezik, hogy azt mondja: nem vette észre, hogy technikai hiba történt, merthogy az általa elküldött levélfolyamból valamiféle technikai ok miatt pont az a két e-mail maradt ki, amelyeket a bizottság keresett.

A technikai problémák felelőse nem bizonyítható, de mert nem küldött át néhány emailt, indokolt volt megszüntetni a munkaviszonyát?

A munka törvénykönyve határozottan fogalmaz, és azt gondolom, hogy az egyetem arányos, illetve a törvényeket teljesen figyelembe vevő döntést hozott. Itt nem két e-mailről van szó. Ádám Zoltán nem működött együtt abban, hogy az egyetem feltárja: kinek milyen felelőssége van ebben a diszkriminatív ügyben.

De azt belátja, hogy a külső szemlélők számára ez egy koncepciós eljárásnak tűnhet?

Mert ők az ügynek eddig csak az Ádám Zoltán által előadott változatát olvashatták. De közben ott vannak a makacs tények.

Milyen dolog az, hogy az egyik hallgatónak megengedünk valamit, amit aztán a másiknak nem? Semelyik hallgatót nem érheti előny vagy hátrány a vagyoni és a családi helyzete miatt. Az ügy pontos feltárása ezért is lett volna fontos, de Ádám Zoltán ezt nem segítette elő.

„Ez már az egyetem reputációját érinti”

Ádám Zoltán arról is beszélt, hogy szakszervezeti védettsége volt, és csak akkor lehetett volna elküldeni, ha ezzel ők is egyetértenek. Ezt azonban szerinte az egyetem vezetése kikerülte a kötelezettségszegés vádjával, mert el akarták hallgattatni, mint kritikus hangot. Erre mi a válasza?

A törvény határozza meg, és létszámfüggő, hogy hány kolléga kaphat szakszervezeti védettséget, akiknek nem lehet rendes felmondással megszüntetni a munkaviszonyát, csak a szakszervezet beleegyezésével. Két ilyen kolléga van, az egyik ilyen védett oktató valóban Ádám Zoltán volt. De a kritikai hozzáállása és a munkaviszony megszüntetése között nincs semmilyen összefüggés.

A szabálytalansági eljárást semmilyen módon nem befolyásolta az ő politikai állásfoglalása?

Nem. Volt, hogy Ádám Zoltán más ügyben beperelte az egyetem vezetését, mégsem lett rá nézve semmilyen káros következménye.

A sajtóban nem egy corvinusos kolléga fejtette már ki a saját meggyőződését, ezek között volt nagyon sok kormánykritikus és a kormánnyal szimpatizáló megnyilvánulás is. Az egyetem részéről ebben nincs semmi korlátozás. Ádám Zoltán mindenféle következmény nélkül elmondhatta a véleményét a modellváltásról is.

Mi történik most? Mire számít, hogyan folytatódik tovább ez az ügy?

Nem vagyok jós, nyilván érzékelem, hogy van egy nagy felháborodás. Ha valóban úgy lenne igaz, ahogy Ádám Zoltán tálalta a sajtóban, akkor én is fel lennék háborodva azon, amit erről az ügyről írnak.

Ha egy tizennyolc éves középiskolás és a szülei azt olvassák a sajtóban, hogy itt befolyásos emberek gyerekeit rugdossák át a vizsgákon, akkor vajon a Corvinus Egyetemet választja-e majd a továbbtanulásához? Egyszerűen nem igaz az a narratíva, hogy itt gazdag szülők buta gyerekeit rugdossuk át, ezt a diákjaink nevében is vissza kell utasítanunk. Ide csupa kiváló, tehetséges, nagyon magas pontszámmal rendelkező hallgató kerülhet be.

Nem igaz, amit Ádám Zoltán nyilatkozott, hogy ez az ügy azt jelenti: ezen az egyetemen „megengedhető a kivételezés”?

Nem! Mindenféle kivételezést nagyon határozottan visszautasítunk, és nem engedjük meg, hogy ez megtörténjen. Pont a negatív vagy a pozitív kivételezést szerettük volna teljes mértékben felderíteni. Ez az, amit Ádám Zoltán magatartása nem tett lehetővé. Ugyanakkor hallgatóközpontúak vagyunk, erre szolgál a méltányosság. Egyformán segítjük a hallgatókat, de nem elvtelenül. Az egyenlő bánásmód az egyetem alapja.

„Határozottan visszautasítjuk, hogy az etikai ügy kapcsán ártatlan diákokat nagy nyilvánosság előtt alaptalan vádaskodások érnek” – olvasható az egyetem egyik közleményében. Milyen vádaskodásokra utaltak?

Az ügy egyik olvasata, amit Ádám Zoltán is sugallt, hogy egy „jelentős Mol-részesedéssel rendelkező” család gyermekével kivételeztek. Na most a Mol egy nagyvállalat. Nem egy hallgatónak a rokonai, a szülei dolgoznak ennél a cégnél. Megindult az egyetemen a találgatás, hogy az „A” hallgató kinek a gyermeke lehet, és elkezdték zaklatni, verbálisan abuzálni azokat a hallgatókat, akikről tudták, hogy a családjuk valamilyen formában kötődik a nagyvállalathoz.

Az egyetem megpróbált minden támogatást, többek között mentálhigiénés segítséget is megadni a megtámadott hallgatóknak. Ádám Zoltánnak nagy felelőssége van emiatt, mert úgy szivárogtatott ki félinformációkat, hogy nem gondolt azok hatásaira. Nekünk és a diákoknak nagyon nehéz helyzet volt az elmúlt pár hónap, mert a személyiségi jogok miatt nem mondhattuk meg, kiről van szó és ki mit csinált vagy mit nem, miközben végig kellett nézni, ahogy elbulvárosítanak egy amúgy hétköznapi vizsgaügyet. Harminc éve vagyok a pályán, de álmaimban nem gondoltam, hogy egy diák le nem adott kvíztesztjéből ilyen össztűz lesz intézményi szinten.

„Akit ez befolyásol, azt nagyon sajnálom”

Az egyetem dolgozói fóruma követeli, hogy vegyék vissza Ádám Zoltánt. Átgondolják? Van visszaút?

Természetesen Ádám Zoltánnak joga van munkajogi pert indítani vagy munkajogi segítséget kérni ebben az ügyben. Mi jogkövetők vagyunk, de meg vagyunk győződve arról, hogy arányos és jogszerű döntést hoztunk, állunk minden jogi procedúra elé.

Mit gondol, az Ádám Zoltán melletti szolidaritás elfajulhat addig, hogy több oktató is otthagyja az egyetemet?

A kollégák büszkék arra, hogy a Corvinus Egyetemen dolgoznak. Azért ez az ország vezető közgazdasági, üzleti és társadalomtudományi egyeteme, amely most már jelentős nemzetközi sikereket is elért. A kollégák minden támogatást, illetve segítséget megkapnak ahhoz, hogy fejlődjenek, kutassanak és még magasabb szinten oktassanak, továbbá volt egy nagy bérfelzárkóztatási programunk is. Nem hiszem, hogy ma Magyarországon valaki sokkal kedvezőbb lehetőséget tudna kapni, mint a Corvinuson.

Tehát nem tart felmondásoktól?

Lehet olyan, aki érzelmi alapon azt gondolja, hogy feláll. De remélem, hogy a kollégák belátják, ez az ügy túlnőtt azokon a kereteken, amelyeken belül kezelni kellett volna. Már túlságosan elbulvárosodott és politikai szintet ütött meg. Akit ez befolyásol, azt nagyon sajnálom, mert azt gondolom, hogy az egyetemen rend van és az egyetemnek nyugalomra van szüksége.

Mit üzen ez az egész történet a diákoknak és az oktatóknak egyaránt?

Nagyon sok változás van az egyetemen a modellváltás miatt, és ezért hibák is becsúsztak. A tanulság az, hogy ezeket a hibákat azonnal, de higgadtan kell kezelni, nem pedig egyéni vagy politikai célokra használni. Nem egymást kell feljelenteni, rögtön a rosszindulatot feltételezve, hanem meg kell beszélni a problémákat. Az is tanulság, hogy egy átalakulásban, egy változásban mindig potenciálisan ott rejlik a feszültség és a bizonytalanság, ezeket is csak kölcsönös párbeszéddel lehet feloldani.

(Borítókép: Szabó Lajos. Fotó: Szollár Zsófi / Index)