Az ilyen karakterű politikusokra rá lehet bízni az emberek sorsát

„A jelenkorban a politikát kevésbé kötjük össze a bátorsággal. A politika pragmatista megközelítése általánosabbá vált, mint annak erkölcsi megítélése. A politika értelmezése inkább a hatalom megszerzésének és megtartásának technikai részleteire összpontosít, s kevésbé a politikai cselekvő erkölcsi motívumaira” – olvasható a Bátorság a politikában című könyvben.

Bódi Ferenc lapunk kérdésére azzal kezdte, hogy John F. Kennedy írta Profiles in Courage című könyvében: „Ez a nemzet már nemcsak elfelejtette azt a fajta bátorságot, amely a múltban jellemezte a közéletet, hanem ma már nem is valószínű, hogy elvárja a választott vezetőktől, és az sem valószínű, hogy jutalmazza őket ezért – ezt felejtettük el mára.”

John F. Kennedy a XX. század közepén írta az idézett könyvet, de Bódi Ferenc szerint annak megállapítása azóta sem változott.

A politika a stratégiai elképzelések világából a taktikai elképzelések világába csúszott át. Ez határozza meg a politikusok gondolkodását, magáról a politikáról való gondolkodásukat. A politikatudomány mainstream irodalma is inkább a politikai cselekvő rövid távú sikerességét veszi figyelembe, kevésbé a hosszú távú cselekvés eredményeit

– fogalmazott a kötet szerkesztője.

Bódi Ferenc úgy látja, nem kizárólag a szavazatgyűjtés miatt változott a politika, „inkább a pénzügyi, gazdasági világnak való megfelelésről van szó, a költségvetésről, a pénzről való gondolkodásról. A hatalom forrása a nép, de nem feltétlen a népakarat üti ki a nyeregből a morális feltételeket és hosszú távú stratégiákat. Egyre több gondolat forog a pénz körül, és egyre kevesebb a hosszú távú stratégiákról, ilyen hosszú távú stratégiát igénylő terület például a természeti környezettel való bánásmód vagy a társadalmak hosszú távú céljainak kitűzése.

Morális talapzat, intelligencia, elegancia

Bódi Ferenc arról is beszélt, hogy

a XVIII. században felépült iskolarendszerből kijövő XIX. századi magyar gondolkodók és politikacsinálók hihetetlen morális talapzaton álltak, amely mögött óriási tudás, intelligencia és elegancia volt. Ez adta a hosszú távú gondolkodásuk alapját. Például Kossuth és Széchenyi vitái, víziói a következő századról is szóltak, nagyon jó átlátóképességgel rendelkezett mindkét politikus.

A Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa rámutatott, a bátorságot alapvetően nem a szorult helyzet szüli, sőt, Arisztotelész a szorult helyzetben történő cselekvést nem is tartja bátorságnak, mert a félelem legyőzése nem feltétlenül jelenti a bátorságot, vannak dolgok amelyektől kötelességünk félni, ilyen a szégyen és a gyalázat.

„A bátorság az erények meghatározó eleme, amelyek között a bátorság mellett fontos szerepet játszik a mértékletesség, a józanság, a kimértség, az igazságosság, mindezek átkötve a bölcsességgel. Ezek együtt alakítják ki azt a karaktert, akire rá lehet bízni az emberek sorsát. Ahhoz, hogy ilyen politikusok legyenek, megfelelő felkészültség és megfelelő közeg kell” – húzta alá Bódi Ferenc.

A kötet szerkesztője szerint minden kornak megvan a maga bátorsága és bátor cselekvése, például „Churchill egy nehéz pillanatban hozott döntést, sőt magával ragadta azokat, akik féltek ezt a döntést meghozni. A XX. századi magyar történelemben is számos olyan személyiség volt, akik bátorságot mutattak döntéseikben, akár annak ellenére is, hogy nem voltak sikeresek”.

(Borítókép: Országgyűlés 2022. május 24-é. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)