Ezt még a kritikusai is felismerték Orbán Viktornál

„Arra kerestem a választ a könyvben, hogy az emberek miképpen viszonyulnak az olyan vezetőkhöz, akiknek megítélése megosztó a társadalomban. Elsősorban az érdekelt, hogy miért követik azokat a vezetőket, akiket sokan veszélyesnek tartanak a demokráciára vagy a nemzetre nézve” – fogalmazott lapunk kérdésére Metz Rudolf.

Vannak olyan vezetők, akik nem megosztók? – kérdeztük a kutatótól, aki leszögezte, nem fekete-fehér ez a kategória, kevésbé és erősebben megosztó vezetők is vannak, sőt közülük néhányan ki is használják ezt, mert „azzal, ha megosztják a társadalmat, kettéválasztják a lehetséges követők csoportját, amivel megerősítik a saját bázisuk identitását. Ennek van politikai haszna, ami abban mérhető, hogy erősödik a saját táboruk”.

A könyv arra a kérdésre keresve a választ, hogy miért követünk vezetőket, végigveszi a klasszikus megközelítéseket, amelyek a tudományban és a közbeszédben előfordulnak, sőt ezeket megpróbálja cáfolni.

„Sok jelzőt használnak ezekre a vezetőkre, például hogy populisták, toxikusak, destruktívak, de ez a keretezés alkalmatlan arra, hogy megértsük, mit látnak bennük a követőik. Az egyik klasszikus válasz, hogy az emberek konformisták, és természetes módon hajtanak fejet a tekintély előtt. Szintén klasszikus megközelítés, hogy a követők ugyanolyan káros tulajdonságokkal és politikai elképzelésekkel rendelkeznek, mint az általuk támogatott vezető, viszont ezek sem adnak meggyőző magyarázatot a kérdésre” – sorolta Metz Rudolf, hozzátéve:

A szociálpszichológiai kutatások azt mutatják, hogy az emberek azért követik ezeket a vezetőket, mert rendelkeznek egy közös identitással, amelynek a középpontja maga a vezető, megtestesíti az adott csoportot, annak életmódját, szabadidős szokásait, családi életét. Sőt a csoport legjobbjaiként jelenítik meg magukat. Az emberek ezt felismerik, amit pedig mások károsnak tartanak, azt ők morálisan elfogadhatónak, sőt akár hasznosnak találják.

Előfordul, hogy a másik oldal is felismeri a karizmát

Metz Rudolf arra a kérdésünkre, hogy milyen tulajdonságai vannak egy karizmatikus vezetőnek, elmondta: egyes kutatók és elemzők tudni vélik, hogy mi tesz karizmatikussá egy vezetőt, de a karizma inkább a követőkkel kialakított, érzelemmel teli kapcsolatot jelöli, aminek az alapja egyrészt az, hogy felértékelik a vezető jelentőségét, úgy látják, hogy neki köszönhető, ha valamilyen pozitív fejlemény történik, másrészt felismerik a vezető azon tulajdonságait, lépéseit, amelyek kiemelhetik őt, például önfeláldozó, kivételes tehetségű, innovatív, megérti az emberek igényeit, vagy akár a szabályokat is hajlandó megkerülni a közös célok érdekében.

Nem mi, kutatók vagy elemzők döntjük el egy vezetőről, hogy karizmatikus-e, hanem az emberek. A 2022-es választások előtt volt egy kérdőíves kutatásunk, amelyben a két csúcsjelöltről tettünk fel kérdéseket. Az emberek a saját oldaluk vezetőjét karizmatikusabbnak látják, de a vezetőhöz való kapcsolódásukat nem feltétlenül befolyásolja a populizmus, noha a populizmus erősen jelen van a magyar közgondolkodásban az emberek szintjén. Azt is érdekes volt látni, hogy az ellenzéki szavazók jelentős része felismerte Orbán Viktor karizmatikus képességeit. Ez a negatív karizma: nem kötődnek a személyhez érzelmileg pozitív értelemben, de felismerik, hogy vannak bizonyos képességei, amelyek igazán veszélyessé teszik az ő szemükben. A másik oldalon ezt a jelenséget nem láttuk

– fejtette ki Metz Rudolf.

A kutató kitért arra is, hogy vannak a valláshoz hasonlóan működő szektaszerű politikai csoportosulások, „a fogalmat nem pejoratív értelemben használtuk, próbáltuk megérteni ezt a csoportdinamikát. A szektaszerű csoportok mindig jelen voltak a politikában. Olyan, erős elköteleződésű emberek alkotják ezeket, akik képesek áldozatot hozni egy ügy érdekében, erősen hisznek abban, amit csinálnak”.

Ez részben a vezető kritikátlan követését jelenti. Empirikus kutatások is mutatják, hogy az emberek hajlamosabbak elnézni a saját csoportjuk vezetőjének hibáit, „ez a demokráciákra is igaz, ha a csoport vezetője hatalmon van, és megszegi a demokratikus normákat, a csoport tagjai hajlamosabbak ezt elnézni neki, viszont ellenfeleiket még akkor is antidemokratikusként írhatják le, ha nem szegtek meg ilyen jellegű normákat”.

A politika perszonalizációja az elmúlt években visszatérően vizsgált témakör, korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk a tendenciával. Metz Rudolf a perszonalizációra vonatkozó kérdésünkre rámutatott:

Az egyik legmeghatározóbb tényezője a választói viselkedésnek, hogy hogyan értékelik a vezetőik, jelöltjeik személyét. Ennek pozitív és negatív formája is van. Empirikus kutatásokból kiderült, hogy a perszonalizáció negatív irányba is működik, az is el tudja vinni a választót az urnához, hogy egy általa negatívan értékelt vezető ellen szavazzon.

Metz Rudolf végül arra hívta fel a figyelmet, hogy egy friss kutatás szerint a perszonalizáció hat a polarizációra is, „Magyarországon egy összehasonlító kutatásban az egyik legnagyobb polarizáló hatást mérték a vezetőkkel kapcsolatban. A magyar társadalom nem csupán ki van éhezve a politikai messiásokra, ezek a messiásjelöltek meg is osztják a társadalmat”.

(Borítókép: Orbán Viktor 2023. december 1-jén. Fotó: Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI)