Egy királynőnek köszönhetjük a legnagyobb karácsonyi marketingfogást

A karácsonyfa történetének forrásai kissé ellentmondásosak. Az első karácsonyfáról ugyanis Sebastian Brant német író már a XV. század végén megemlékezett, ehhez képest csak a XVIII. században kezdték Németország bizonyos területein az egyszerű dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni. Ez a szokás terjedt el – természetesen német közvetítéssel – Európa-szerte.

Hazánkban az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója állította a Fejér vármegyei Martonvásáron lévő birtokán 1824-ben.

Ehhez képest Nagybánya városának volt egy 1633-ban kiadott statútuma, amely megtiltotta a tilalmas erdő vágatását, de arról is rendelkezett, hogy a helyi jobbágyok honnan hordathassák a „karácsony fáját”. A városban valószínűleg német telepesek által honosodhatott meg ez a szokás, ami később egy időre mégis kiveszett.

Viktória királynő karácsonyfája

Ugyancsak német nyelvterületen, Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították fel 1814-ben, ami annyira megdöbbentette a helyieket, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.

A legnagyobb marketingfogás pedig Viktória brit királynő nevéhez fűződik, aki az Illustrated London News című lap 1846-ban készült rajzán családja körében látható egy feldíszített fenyőfa mellett. Onnantól kezdve a karácsonyfa-állítás menthetetlenül divattá vált.

Csendes éj a lövészárokban

A világ egyik legismertebb karácsonyi dala, a Csendes éj (Stille Nacht) 1818. december 25-én csendült fel először Ausztriában, Oberndorf bei Salzburg település Szent Miklós-templomában. Szövegét Josef Mohr, a falu segédpapja írta 1816-ban, majd két évvel később, közvetlenül az előadást megelőző szentestén kérte meg Franz Xaver Gruber iskolamestert és orgonistát, hogy szerezzen hozzá dallamot és gitárkíséretet. Gruber eleinte ódzkodott, mert akkoriban a gitárzene elsősorban kocsmákra, szórakozóhelyekre volt jellemző. Végül mégis beleegyezett, és megírta a zenét, amelyre jelentős hatással voltak a komponista szülőföldjének népzenei hagyományai.

Mohr versének eredeti kézirata elveszett, ezért a közvélemény hosszú évtizedekig egyedül Gruber nevéhez társította a szerzeményt, aztán 1995-ben rábukkantak egy, a lelkész kézírásával ellátott dokumentumra, ami igazolja, hogy a dal szövegét Mohr, zenéjét Gruber szerezte.

Csaknem egy évszázaddal a keletkezése után, az első világháború belgiumi lövészárkaiban is főszerepet kapott a világhírű karácsonyi dal. Az történt ugyanis, hogy 1914. december 24-én szenteste a német, angol és francia katonák nem voltak hajlandóak lőni. A szemtanúk szerint a németek fenyőágakkal és gyertyákkal dekorálták ki a lövészárkukat, majd elkezdték énekelni a Csendes éjt. A túloldalon az angolok felismerték a dalt, és angol nyelvű verziójukkal (Silent Night) válaszoltak rá. Nem sokkal később az egymással hadban álló katonák kimerészkedtek lövészárkaikból, és középen, a „senki földjén” kezet ráztak egymással.

A népszerű karácsonyi dal 2011-ben felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.

Mindszenty József letartóztatása

Mindszenty József esztergomi érseket karácsonykor, 1948. december 26-án tartóztatták le idős édesanyja szeme láttára az érseki palotában, ahonnan az ÁVH hírhedt központjába, az Andrássy út 60.-ba hurcolták. Az Emlékirataim című memoárjában így írt letartóztatásának történetéről: „Este fél kilenc van. Én vacsora óta az imazsámolyon térdelek, imádkozom és elmélkedem. Hirtelen kitárul az ajtó, s azon Décsi (Décsi Gyula ÁVH-s alezredes – a szerk.) lép be elsőnek. Megáll előttem: – Azért jöttünk, hogy letartóztassuk önt. – Ugyanekkor nyolc-tíz rendőrtiszt nyomul Décsi után a szobába, s amikor a rendőr alezredes szavai elhangzanak, minden oldalról körülfognak. Amikor a letartóztatási végzést kérem tőlük, nyeglén odavetik, hogy nekik ilyenre nincs szükségük. Amikor pedig a bíboros különleges nemzetközi jogállására utaltam, Décsi fölényesen veti oda, hogy a hazaárulókat, kémeket és valutaüzéreket az éber demokratikus rendőrség akkor is kézre keríti, ha valaki bíborosi talárban van.”

A közvélemény nagy részét megdöbbentette a bíboros letartóztatásának híre. Boross Péter volt miniszterelnök így emlékezett erre:

Elképesztőnek tartottam, hogy egy főpa­pot letartóztattak. Vidéki gyerek vol­tam. Ha a püspök jött hozzánk bérmálásra, akkor az egész falu haptákba állt. Az én szememben a püspökhöz, pláne az érsekhez képest kutyafüle volt egy miniszter. Nem felejtem, 1944-ben Mindszenty a szülőfalunk­ban járt, és fo­gadta a jobb embereket, köztük apámat is negyed­órás audiencián. Ez rendkí­vüli megtisz­teltetés volt.

Hazánkban a Rákosi-korszakban új alapokra helyezték a karácsonyi ünnepkört. Az 1950-es években ideológiai csökevényeknek igyekeztek beállítani azokat az embereket, akik karácsonykor Jézus születését ünnepelték. Sőt, 1952 karácsonyának második napját hivatalosan is munkanappá nyilvánították, majd a karácsonyról már fenyőünnepként kezdtek beszélni.

(Borítókép: Az egykori Szent Miklós-templom helyén álló Stille Nacht-kápolna. Fotó: Wikipédia)