Szakszervezeti vezető a mentőszolgálatról: Ramaty a helyzet, hogy egyszerűen fogalmazzak

2024.01.23. 15:36
Lengyel Tibor, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke úgy látja, minden intézkedés arra irányul, hogy egyik napról a másikra találjanak megoldásokat.

„Hát, ramaty a helyzet, hogy egyszerűen fogalmazzak. Mi azt látjuk, hogy minden egyes intézkedés arra irányul, hogy egyik napról a másikra találjanak megoldásokat, és ezek a megoldások soha nem hosszú távúak, átfogóak, amivel a probléma gyökerét lehetne kezelni, hanem mindig ad hoc jellegűek. Képletesen mondva, sebtapaszt tesznek a nyílt törésre” – fogalmazott az Átlátszó kérdésére Lengyel Tibor az Országos Mentőszolgálat helyzetéről.

Lengyel Tibor az interjúban többek között arról beszélt, hogy

  • a mentőegységek Budapestre rendelése lassan tíz éve létezik, „de míg tíz éve csak Budapest környéki állomásokról, később már egész Pest megyéből, aztán már a környező megyékből is hívtak fel egységeket. Most már ott tartunk, hogy az ország legtávolabbi szegletéből is gondolkodás nélkül hívnak kollégákat”.
  • Lengyel Tibor konkrét példákat is említett. „Épp a tegnapi napról kaptam olyan információt, hogy a közép-magyarországi régió összes mentőállomásáról fölrendeltek autókat. Tehát olyan mentőállomásokról is, ahol kettő autó van. Gondoljunk bele, hogy egy vidéki, kétautós mentőállomásról a mentőkapacitás 50 százalékát elveszik. Azt látjuk, hogy mindenféle opciók, variációk működnek arra, hogy a budapesti mentést életben tartsák, mert a budapesti mentés, a vidéki mentőautók nélkül, csak a budapesti mentőegységekre támaszkodva rég bedőlt volna.”
  • A szakszervezeti vezető ennek oka „az, hogy kevés a mentőegység, a mentőerők nincsenek egyensúlyban az ellátandó feladatok számával. Itt most melyik oldalon kéne javítani? Föl kéne venni még Budapestre ezer embert, és gyakorlatilag minden utcában álljon egy mentőautó, és akkor mindenre lehet mentőt küldeni, vagy pedig a másik oldalon kicsit lejjebb kéne szorítani a feladatok számát? Benőtt körömhöz, herpeszhez, gyomorrontáshoz, az ujj elvágásához is mentőt küldenek.”
  • Lengyel Tibor úgy látja, hogy „gyakorlatilag nincs megfelelő háttérszabályozása a mentésnek, és főleg a mentésirányításnak. Egy mentésirányító nem teheti meg, hogy azt mondja egy adott helyzetben, hogy ne haragudjon, én nem küldöm ki ezért a mentőt. Nincs ilyen szabályozás. Ha nem küldi ki a mentőt, és annak az embernek akár a későbbiekben valami problémája lesz, gondolkodás nélkül kirúgják. A mentésirányítók nyomás alatt vannak jelen pillanatban.”