Újabb kvótahatározatra készül betelepítési ügyben az Alkotmánybíróság

Mint ismert, az Európai Unió Tanácsa 2015. szeptember 22-én elfogadta a 2015/1601. határozatát, amely átmeneti intézkedésként az Olaszországban és Görögországban tartózkodó, ott menedékkérelmet benyújtott személyek meghatározott csoportjainak más tagállamokba, így hazánkba is történő áthelyezéséről is rendelkezik. Első körben 1294 személy Magyarországra áthelyezését rendelték el. Ám a magyar kormány beperelte az EU Tanácsát, mert álláspontja szerint az egyik ilyen áthelyezési akciót jogellenesen, több ország ellenszavazata ellenére fogadták el Brüsszelben az EU kormányai. Ezt a keresetet azonban 2017 őszén elutasította az Európai Bíróság. A második bírósági eljárást viszont már az Európai Bizottság indította, mert Magyarország (Csehországgal és Lengyelországgal együtt) nem vett át menedékkérőket Görögországtól és Olaszországtól 2015 és 2017 között.

Múlt év decemberében Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter megerősítette, hogy az uniós tervek ellenére nem lesz Magyarországon kötelező betelepítési kvóta.

Az ombudsman kérdései

Nem sokkal az EU Tanácsának kvótahatározata után, még 2015 decemberében fordult Székely László ombudsman indítványával az Alkotmánybírósághoz. Az alapvető jogok biztosa négy kérdést tett fel:

1. Mekkora terjedelmű az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdésében foglalt, a külföldiek csoportos kiutasítására vonatkozó tilalom?
2. Végrehajthatnak-e magyar állami szervek az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése alapján olyan uniós intézkedéseket, amelyek sértik az Alaptörvényben biztosított alapvető jogokat?
3. Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése korlátozhatja-e olyan uniós jogi aktus végrehajtását, amely nem alapul az alapító szerződésekben az Európai Unió részére átadott hatáskörökön?
4. Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése alapján a magyar állami szervek közreműködhetnek-e az Európai Unió más tagállamában jogszerűen tartózkodó külföldi személyek csoportos és kényszerű áthelyezésében?

Nos, az első kérdést akkor az Alkotmánybíróság elkülönítette, hogy arról majd később dönt. A fennmaradó három kérdés kapcsán a testület 2016 végén hozott határozatában leszögezte, hogy az Alkotmánybíróság nem mondhat le az emberi méltóság és az alapvető jogok védelméről, és biztosítania kell, hogy a közös hatáskörgyakorlás sem járhat az emberi méltóság vagy más alapvető jogok lényeges tartalmának sérelmével, továbbá nem sértheti Magyarország szuverenitását, és nem járhat az alkotmányos önazonosság sérelmével.

„Európa nem ereszt el”

Az első döntés óta több mint hét év telt el, és most az Alkotmánybíróság napirendjére tűzte az elkülönített kérdés megválaszolását.

Az ombudsman indítványa a csoportos kiutasítás tilalma kapcsán nem kevesebbet állít, mint hogy a kvótahatározat menedékkérők áthelyezését lehetővé tevő rendelkezése mellőzi az egyéniesített elbírálás követelményét, valamint eltér az uniós jogrendnek az alapjogok szigorú védelmén alapuló megközelítésétől. Az alapvető jogok biztosa arra is hivatkozik, hogy a nemzetközi jog alapján kiutasításnak minősül az is, ha egy állam biztonságos harmadik országba küldi tovább a menedékkérőt, illetve „amennyiben egy állam személyek nagyobb csoportjának kiutasítását az egyének egyedi helyzetének érdemi, átfogó mérlegelése nélkül tömegesen rendeli el, az kollektív kiutasításnak minősül”.

Az Eötvös Károly Intézet álláspontja szerint az ombudsman érvelésének logikája alapján akár a magyar hatóságoknak a menedékkérők Szerbiába való szisztematikus visszaküldése is az Alaptörvény csoportos kiutasításának tilalmába ütközhet. Az eljáró magyar jogalkalmazó szervek ugyan formálisan egyedi döntéseket hoznak, az eljárások összegző eredménye azonban nem tér el a csoportos kiutasítástól. A Majtényi László által vezetett intézet Európa nem ereszt el című állásfoglalásában úgy látja, ha az Alkotmánybíróság a kvótahatározatot a csoportos kiutasítás tilalmába ütközőnek találja, akkor azzal a magyar jogszabályok alkotmányellenességét is megalapozhatja, azaz nem csak a kvótahatározat végrehajtásának megtagadásához szolgáltathat alapot.

Ha viszont az Európai Bíróság döntésére alapozva az Alkotmánybíróság elutasítja az ombudsmani indítvány érvelését, akkor a kormánynak hazai pályán sem marad más választása, mint hogy eleget tegyen kötelezettségének és végrehajtsa a kvótahatározatot

– állítja az Eötvös Károly Intézet elemzése.

Az uniós jogi aktusok két korlátja

Az ügy előadó alkotmánybírója Sulyok Tamás, a testület elnöke 2021 nyarán a Magyar Jogász Egylet által szervezett konferencián részletesen is kitért a kvótahatározatra. Előadásában hangsúlyozta a magyar Alkotmánybíróság integrációs felelősségét, amelynek értelmében meg kell óvnia a magyar alkotmányos berendezkedés egyediségét jelentő értékeit, lényegében a magyar alkotmányos identitást. Mint hangsúlyozta:

Csak ennek a védelmével valósulhat meg az egység a sokféleségben és maradhat a szerződések szerinti mederben az integrációs folyamat. Ki kell emelnünk, hogy a tagállami alkotmányok közül egyedülálló módon csak a magyar Alaptörvény tartalmazza az alkotmányos identitás védelmének követelményét, amely így az Alkotmánybíróság és minden állami szerv számára kötelező.

Emlékeztetett: a kvótahatározatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Európai Unió az Alapjogi Charta és az Európai Unió Bírósága révén az alapvető jogok kielégítő védelmét biztosítja. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem mondhat le az emberi méltóság és az alapvető jogok védelméről, és biztosítania kell, hogy az Európai Unióban megvalósuló közös hatáskörgyakorlás ne járjon az emberi méltóság vagy más alapvető jogok lényeges tartalmának sérelmével. Az Európai Unió közös hatáskörein túlterjeszkedő uniós jogi aktusokkal kapcsolatban pedig az Alkotmánybíróság két fő korlátot állapított meg: a közös hatáskörgyakorlás egyrészt nem sértheti Magyarország szuverenitását, másrészt nem járhat az alkotmányos önazonosság sérelmével.

(Borítókép: Sulyok Tamás 2021. március 4-én. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)