Mire vágynak valójában a nők nőnapon?

A szüfrazsettek, azaz választójogi harcosok – a korabeli francia lapok szóhasználatával – 1903-tól Emmeline Pankhurst vezetésével Angliában radikális módon próbáltak érvényt szerezni követeléseiknek, politikai gyűléseket szakítottak félbe, közterületeken oszlopokhoz, kerítésekhez láncolták magukat, miután bebörtönözték őket, éhségsztrájkba léptek. Az első világháború idején felfüggesztették küzdelmüket, majd a békekötés után a brit kormány inkább kiterjesztette a választójogot, nehogy újrakezdődjenek a nőjogi demonstrációk. 

A nők esélyegyenlőségéért küzdő mozgalom valójában ennél jóval korábban kezdődött: New Yorkból 1857-ben indult útjára, amikor negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a munkakörülményeik javításáért, a béregyenlőségért és a 12 órás munkaidő csökkentéséért. Szintén Észak-Amerikában, Wyoming államban adtak a világon először szavazati jogot a nőknek 1869-ben, nem sokkal később Új-Zéland követte 1893-ban, ahol a parlamentbe 40 évvel később került be női képviselő, hazánk első női politikusa, Slachta Margit az általános választójog kiterjesztése utáni évben a Magyar Országgyűlés tagja lett. 

A nemzetközi nőnapot 1917 óta március 8-án tartják világszerte, Magyarországon 1948 óta ünneplik, ugyanakkor a nők szavazati jogát illetően sok országot megelőztünk az 1919-es választással, velünk egy időben csak néhány országban történt meg ilyen hamar, idetartozik például Németország, Nagy-Britannia, de Oroszország két évvel megelőzött minket, csakúgy, mint Finnország európai elsőként az 1906-os dátummal. Érdekes módon ebben Svájc sereghajtónak számít, ott 1971 óta van érvényben teljes általános választójog, bár Ausztrália is csak 1969-re jutott el a politikai egyenjogúságig. 

Ma már a fejlett világban, így Magyarországon is papíron jogilag teljesen egyenlők a nők és a férfiak, de a realitás az, hogy a munka világában nem ugyanazokkal az esélyekkel rendelkezünk

– fogalmazott Heal Edina. 

Beomló bérszakadék

Az Egyenlítő Alapítvány vezetője rámutatott: a nők még mindig kevesebbet keresnek a férfiaknál, itthon átlagosan 16 százalékkal alacsonyabb a jövedelmük, Európa-szerte 13 százalékot tesz ki a nemek közti bérolló, Németországban hozzánk hasonló, Ausztriában és Észtországban magasabb, 19-20 százalékos bérkülönbség van a nemek között.

Ennek hátterében az áll, hogy a gyermeknevelés miatt évekre kiesnek a nők a munka világából, illetve a legmagasabb jövedelmet jelentő felső vezetői pozíciókban csak 10 százalékban vannak jelen.

Ebből a szempontból a régióban van némi elmaradásunk, ugyanis a V4-ek országaiban 25-28 százalék között mozog a női vállalatvezetők aránya, ugyanakkor hozzánk hasonló módon 30-40 százalék a nők középvezetői jelenléte. 

Ki a főnök?

Ennek kapcsán Heal Edina megjegyezte: a nőktől más viselkedést várunk, mivel szocializációs folyamatunk során a megbocsátó, gondoskodó anyai szereppel találkoztunk elsőként, ezért az agilis attitűdöt, az asszertív kommunikációt inkább a férfiakhoz társítjuk. Már magában a kommunikációnkban is különbséget teszünk főnök és női főnök között, mivel utóbbiból jóval kevesebb van, hajlamosak vagyunk általánosítani. „A határozott fellépés ugyanakkor egy vezetőnél elengedhetetlen, azonban a nőktől inkább sztereotipikus módon kedvességet várunk el, azaz emberileg is meg kell felelniük s szakmai követelmények mellett" – folytatta az alapítvány alapítója. 

Amíg a felsőoktatásban nagyobb a nők aránya, a munkaerőpiacon ez megfordul. Heal Edina szerint ez azzal magyarázható, hogy sokan ebben az időszakban, illetve a pályakezdés után pár évvel vállalnak gyereket, ami vezetői ambícióikra is kihat, illetve a tudományos terület választásáról is sokan lebeszélik őket. Ezt támasztja alá az UNESCO felmérése, miszerint a világ tudósainak csupán 33 százaléka nő, szerencsére nekünk magyaroknak Karikó Katalin személyében van egy ösztönző Nobel-díjas kivételünk. Az Európai Unióban ugyanakkor 13 százalékkal nálunk a legalacsonyabb a tudományos, műszaki vagy informatikai területen vállalkozó nők aránya. A köztudatba női szakmaként beépült ápolók, nővérek, pedagógusok, gyermekvédelmi szakemberek vagy szociális munkások pedig nem kiemelt bérezést kapnak. 

Láthatatlan munka

„Felmérések bizonyították, hogy a munkáltatók két ugyanolyan végzettséggel és szakmai tapasztalattal rendelkező pályázó közül inkább a férfi jelentkezőt választották, akiknél a házas és gyermekes családi állapot nemcsak hogy előny, de egy magasabb pozícióra is alkalmassá teszi, mivel megbízhatóságot sugall. A munkaerőpiacon ugyanakkor egy gyermekvállalás előtt álló nő már csak a korából adódóan is hátrányba kerül, a kisgyermekek gyakori betegsége miatt pedig sok cég úgy véli, kockázatot vállal az anyuka alkalmazásával” – részletezte Heal Edina, hozzátéve: ezen a területen még van hova fejlődnünk. 

A skandináv országoknál népszerű váltott GYES-t pozitív példaként hozta fel, ami mindkét félnél szorosabb szülő-gyerek kötődést eredményez, a terhek megosztása mellett. Itthon ugyanis a gyermekgondozás túlnyomórészt a nőkre hárul, csakúgy, mint az idős hozzátartozók ápolása. Az Eurobarometer szerint Bulgáriában és Magyarországon is a közvélemény 80 százaléka úgy gondolja, hogy a nők számára a családi szerep a legfontosabb.

Mint rávilágított: ebben a nőknek is nagy felelősségük van, sokan ugyanis arra szoktak hivatkozni, hogy ők gyorsabban, vagy épp ügyesebben ellátják a családtagok körüli teendőket, pedig a férfiak akár még egy kisgyermekről is tökéletesen tudnak gondoskodni, ha hagyják nekik. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 15–74 év közötti nők átlagban napi 183 percet, míg a férfiak 78 percet töltenek ilyen feladatokkal vagy az otthoni láthatatlan munkával, a háztartással. A gyermek születése után még kedvezőtlenebbé válnak ezek az arányok. 

Nem arra vágynak a nők, hogy egyformák legyenek a férfiakkal, hanem hogy egyenlő esélyük legyen

– hangsúlyozta a Egyenlítő Alapítvány vezetője, aki arról is beszélt, hogy a Z generáció hozzáállásából adódóan változtathatnak a kedvezőtlen tendenciák. A HR-szakemberek beszámolója szerint már alapvetően sokszínű munkahelyet keresnek, sokkal kevésbé tolerálnak bárminemű diszkriminációt. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európában, illetve Magyarországon is a multinacionális vállalatok arra törekednek, hogy 50-50 százalékos legyen a nemek közti arány munkavállalóik sorában. „Több felmérés már igazolta, hogy a jó vezetésű, tehetségalapú sokszínű vállalatok jobb teljesítményt érnek el” – érvelt Heal Edina. Az Egyenlítő Alapítvány idei március 8-ai, nőnapi konferenciáján éppen ezért a mai 14–28 év közötti fiatalok munkaerőpiaci elvárásai kerültek fókuszba. 

(Borítókép: Carlos Lujan / Europa Press News / Getty Images Hungary)