Fordulópont előtt a BME: bizonyos szempontból már készen is állnak a modellváltásra

Március 18-án véleményezte a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) szenátusa a rektori pályázati felhívás Kulturális és Innovációs Minisztériumtól (KIM) kapott tervezetét – jelezte az Indexnek az intézmény kommunikációs igazgatósága, miután azt firtattuk: esedékes lenne már kiírni a pályázatot, figyelembe véve, hogy a jelenlegi rektor, Czigány Tibor megbízatása 2024. június 30-án lejár. (A szenátusi ülésről szóló hír azóta a BME weboldalán is megjelent.)

Mint ismert, a Széchenyi-díjas és Gábor Dénes-díjas gépészmérnök, az MTA rendes tagja, egyetemi tanár 2021. júliusa óta vezeti az egyetemet, előtte Józsa János akadémikus töltötte be ezt a tisztséget. Miután ugyanazon személy legfeljebb két alkalommal kaphat rektori megbízást, Czigány Tibor számára még adott a lehetőség, hogy újra pályázzon. Biztosat még senki nem tud, a pályázók személye vélhetően nagyban függ a kiírástól is, amelyet információink szerint rövidesen – akár már napokon belül – közzé tehet a fenntartó minisztérium.

A tárca nemrégiben küldte el a rektori pályázati felhívás tervezetét az egyetem szenátusának, amely ezért március 18-án rendkívüli ülést tartott.

Azért volt szükség rendkívüli ülésre, mert az egyetem olyan rövid határidővel kapta meg a tervezetet, hogy a hétfői rendkívüli ülés nélkül nem tudtuk volna a fenntartó kérését határidőre teljesíteni. A legutóbbi rektorválasztáskor lényegesen több idő volt a véleményezésre és az egész folyamatra, most a pályázási időszak ki van centizve. Összességében mégis azt gondolom, hogy talán tartható a minisztérium által megküldött ütemterv

– mondta az Indexnek Aszódi Attila, a BME Természettudományi Karának (TTK) dékánja, a szenátus tagja, hozzátéve: ahhoz most is ragaszkodtak, hogy a pályázóknak rendelkezésre álljon legalább 30 nap a pályázat elkészítésére és benyújtására, illetve az egyetem közösségének legyen szintén legalább 30 napja érdemben értékelni, fórumokon megvitatni a beadványokat.

Lapunk egyébként már januárban is érdeklődött a KIM-nél arról, hogy mikorra várható a rektori pályázat kiírása, a sajtóosztály akkor azt válaszolta: „A szenátusi javaslat birtokában a fenntartó 2024 tavaszán írja ki a rektori pályázatot. A pályázati eljárás minden érintett részére a szükséges határidők biztosításával fog lezajlani. Az új rektor kinevezése 2024. július 1-gyel szükséges. Mindezek alapján a pályázat kiírása február végén, március elején indokolt.” Ehhez képest van tehát némi csúszás.

Fontos tárgyalás volt januárban a BME jövőjéről

Nem titok, hogy 2021-ben a rektorválasztásban a modellváltás kérdése is kulcsfontosságú szerepet játszott, Czigány Tibor az ellenzők körébe tartozott, a szenátus többsége az ő pályázatát támogatta.

Annak ellenére, hogy a BME a modellváltás első hullámából kimaradt (nem is kapott az akkori fenntartói jogokat gyakorló minisztériumtól érdemi megkeresést ez ügyben), évek óta téma, hogy előbb-utóbb ez az intézmény is kikerülhet az állami fenntartás alól. Mint ismert, napjainkra mindössze öt állami egyetem, illetve egy állami főiskola maradt: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a bajai Eötvös József Főiskola.

Az elmúlt egy-két évben újra és újra felröppent a hír, hogy a BME-n a modellváltás egyre közelebb van. Fontos állomás volt e tekintetben, hogy a korábbi – és egyébként máig létező – szkeptikus hangulat ellenére a szenátus 2023 májusában felhatalmazást adott Czigány Tibor rektornak és Verseghi-Nagy Miklós kancellárnak, hogy a fenntartóval együttesen tárgyalásokat folytassanak a jövőbeli fenntartható működési modell lehetőségeiről, annak pénzügyi kereteiről és személyi feltételeiről.

A KIM arról tájékoztatta lapunkat, hogy ez idáig összesen hat tárgyalás volt, legutóbb január közepén.

Aszódi Attila, aki maga is a kezdetektől aktív résztvevője ezeknek a tárgyalásoknak, lapunknak elmondta:

Januárban úgy álltunk fel az asztaltól, hogy két hét múlva folytatjuk, azóta mégsem volt ez ügyben előrelépés, amit sajnálunk

– jelezte a szenátusi tag, megjegyezve, hogy ettől függetlenül az eddigi tárgyalássorozatot pozitívan értékeli.

Volt, amikor „simulékonyabban” beszélgettek a felek, míg máskor „konfliktusosabban”, de végül számos kérdést tisztáztak, olyannyira, hogy az indikátorrendszer kidolgozása már le is zajlott, és a célértékekben meg is egyeztek. Czigány Tibor a januári tárgyaláson azt is kijelentette: a koncepció alkalmas arra, hogy a BME finanszírozása ez alapján történjen meg, vagyis a BME készen áll a finanszírozási modellváltásra, ugyanakkor a fenntartói modellváltásra nem.

Ezek a fejlemények tehát egyértelműen azt jelzik, hogy a BME vezetése nyitott egy fenntartható működési modell bevezetésére. Aszódi Attila szerint a megváltozott hozzáállás több tényezővel magyarázható:

• Sokat változtatott az összképen az, hogy a felsőoktatási intézmények jelentős része már túl van a modellváltáson, átalakult a felsőoktatási környezet egésze. Az érintett egyetemek viselkedése és motivációja új irányt vett, hiszen a finanszírozásuk nőtt, és annak nagy részét már indikátorok teljesítéséért kapják. Ebben a környezetben nehéz állami intézményként folytatni, változatlan finanszírozás mellett.
• Az elmúlt időszakban a Műegyetem vezetése sokat tanult a modellváltásról, mélyebben megismerte annak részleteit, előnyeit és hátrányait.
• A Műegyetem mindig is komoly versenykörnyezetben működött. Az elmúlt évtizedekben az ipari kapcsolatrendszer rákényszerítette az intézményt arra, hogy teljesítményt mérő indikátorok szerint dolgozzon, a célok mentén végzett, projektalapú munkát tulajdonképpen természetesnek veszik.
• És ott van még persze a rendkívül nehéz anyagi helyzet is, amit javarészt a szűkös állami források idéztek elő, és ami miatt a BME egyébként is fordulópont előtt áll.

Aszódi Attila ez utóbbiról úgy szólt: 2024 egy kritikus év, az elemi és funkcionális költségvetés által nyújtott források, amelyet a minisztériumtól kaptak, az alapműködés finanszírozására nem elegendőek, és a 2024. évi egyetemen belüli költségvetési elosztásról még nem is született döntés, „a kancellária nem haladt jól ebben az ügyben.” Ugyan az egyetemnek mindig is volt pénzügyi tartaléka, abból jelentős összeget élt fel 2022-ben és 2023-ban is.

A „Műegyetemiek az oktatás jövőjéért” nevű csoport tavaly októberben a költségvetési helyzetről azt írta: „Az utolsó órában vagyunk.” Nem sokkal később egy másik posztban már csődközeli állapotot emlegettek.

A TTK dékánja szerint a költségvetés helyzete kritikus, de mégsem pénzügyi csődtől tart, szerinte a humán erőforrások elvesztése ennél sajnos reálisabb forgatókönyv. Kijelentését azzal indokolta, hogy az egyetemen olyan kiváló szakemberek tanítanak, akik bármikor találhatnak egy jó ajánlatot akár külföldön, akár a hazai iparban.

„Ha tovább feszítjük ezt a finanszírozási problémát, akkor jelentős szakember-elvándorlás következhet be, ami mindenképpen a minőség és a színvonal rovására menne. Ez az országnak egészen biztosan nem érdeke, hiszen a legfontosabb mérnöki képzőhely a BME, melynek jó működése a most zajló gazdaságfejlesztési és energetikai programoknak (pl. az energetikai átmenet megvalósítása, Paks I. üzemidő-hosszabbítása, Paks II. építése) elengedhetetlen alapfeltétele” – egészítette ki.

Visszatérve a modellváltásra: jól látható, hogy a BME-n a pénzügyi nyomás mostanra akkorára nőtt, hogy a modellváltás finanszírozási szempontból akár észszerű döntésnek is tűnhet(ne).

DE!

Ugyan a pénzügyi aspektus vonzó lehet, a fenntartóváltás magában hordoz olyan jelentős kockázatokat, amelyek az egyetem számára fontos és régóta hirdetett értékek – mint az egyetemi autonómia vagy az EU-s kapcsolatrendszer – elvesztését eredményezhetnék.

Mint ismert, jelen állás szerint a modellváltó egyetemek nem vehetnek részt Erasmus+- és Horizont Európa-programokban. Amennyiben a BME is KEKVA-fenntartásba kerülne, ez a döntés rájuk is vonatkozna, ez pedig nagyobb érvágást jelentene, mint bármelyik más hazai, sőt visegrádi ország felsőoktatási intézményében.

Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország összes egyetemét, illetve kutatóintézetét tekintve a Műegyetem jut hozzá a legtöbb uniós forráshoz,

Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy ezek elvesztése nemcsak pénzügyi, hanem szakmai szempontból is óriási űrt hagyna maga után. A Műegyetem a projekteknek köszönhetően 3000-4000 partnerrel dolgozott együtt, ez pedig egy olyan kapcsolati hálót jelent, ami az intézmény oktatói és hallgatói mellett az egész ország érdekeit szolgálja.

Mindezt figyelembe véve az a program, amit a KIM alternatívaként javasol – miszerint majd ők magyar forrásból finanszírozást biztosítanak a nemzetközi projektekre –, nem tudja pótolni azt a kapcsolatrendszert, amit az uniós projektek magukban hordoznak.

Ráadásul a modellváltáson átesett egyetemek a modellváltás pillanatában nem tudhatták, hogy a jövőben EU-s szankciók alá esnek majd, most viszont a BME ennek az ismeretnek a birtokában van.

Ebben a helyzetben a szenátusnak azt kell mérlegelnie, hogyan lehet olyan megoldást találni, amellyel az EU-s kapcsolatok is megmaradnak, és a finanszírozási kérdések is rendeződnek, például a cégekkel való még szorosabb együttműködésnek köszönhetően.

Ilyen koncepciót az egyetem vezetése már korábban felvetett a fenntartónak, ugyanakkor a tárgyalásokon ez nem került napirendre. Így az egyetemi közösség továbbra is aggódik amiatt, hogy ha bekövetkezik a modellváltás, elúsznak az uniós források és az azokkal együtt járó széleskörű kapcsolatrendszer.

A Műegyetemiek az oktatás jövőjéért csoport 2023. 12. 18. és 2024. 01. 21. között véleménynyilvánító szavazást kezdeményezett a fenntartóváltással kapcsolatban, az eredmények alapján az alábbi indítványokat fogalmazták meg választott vezetőik felé:

1.  A szenátus hozzon határozatot, mely szerint kizárólag akkor hoz döntést a fenntartóváltás kérdésében, ha a beterjesztett javaslatról rendezendő hivatalos ügydöntő szavazáson a részt vevő egyetemi dolgozók többsége azt támogatja. Az egyetem 522 dolgozója fejezte ki igényét, hogy a szenátus ebben az egyetem jövőjét alapjában meghatározó kérdésben terjessze ki a döntés felelősségét az érintett közösség egészére.
2. Az egyetem vezetői az eddigieknél határozottabban és hatékonyabban követeljék az állami fenntartótól az egyetem finanszírozási problémáinak megoldását. Az egyetem 543 dolgozója úgy gondolja: nem szabad, hogy az egyetem vezetése pénzügyi kiszolgáltatottságnak engedve, a megzsaroltak kényszerű belenyugvásával döntsön a fenntartóváltásról.
3. A szenátus ne tűzze napirendre a fenntartóváltásról szóló döntést mindaddig, amíg a modellváltott magyar egyetemek ki vannak zárva az EU oktatási és kutatási együttműködési programjaiból. Az egyetem 521 dolgozója fejezte ki azt a véleményét, hogy intézményünk mély európai oktatási-kutatási beágyazottságát nem szabad kockára tenni a fenntartóváltás kedvéért.

Időközben a BME Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete és Közalkalmazotti Tanácsa csatlakozott az ELTE kezdeményezéséhez, és több mint 1000 műegyetemi polgár aláírta azt a petíciót, amely az alaptevékenység finanszírozásának rendbetételére és az alapbérek rendezésére irányul.

„A kétfejű vezetés nem működik”

Múlt héten több ízben is foglalkoztunk azzal, hogy a Zeneakadémia sincs könnyű helyzetben, a hallgatók lázadnak, mivel a kancellár, Kotán Attila elutasítja a párbeszédet, egy éve nem jelenik meg a szenátus ülésein, miközben meghatározó dolgozók mondanak fel és a működés feltételei nem biztosítottak.

Aszódi Attila cikkünkre reagálva a múlt héten levélben fejtette ki a véleményét az említett kancellár módszereiről, amelyeket közelről ismer, hiszen Kotán Attila 2022 decemberéig a BME kancellárjaként tevékenykedett. A TTK dékánja írásában ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy nem pusztán Kotán Attila személyével van gond, véleménye szerint az egész kancellári irányítási modell megbukott, a nemzeti felsőoktatási törvény felülvizsgálatra szorul.

Ezt a véleményt a BME szenátusi tagja továbbra is fenntartja, úgy véli, attól még, hogy Kotán Attila kikerült a képből, és új kancellárja lett a Műegyetemnek, a strukturális problémák nem oldódtak meg.

„Tartom, hogy a gazdasági és műszaki területet működtető kancellárnak nem a minisztérium, hanem a rektor alá kell tartoznia. A jelenlegi kétfejű vezetés nem működik, ezt be kell látni. A levelem után egyébként sok pozitív visszajelzést kaptam, többek között más egyetemek vezetőitől is, ami azt jelzi számomra, hogy ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül” – mondta, hozzátéve, abban bízik, hogy Csák miniszter úr érti ezeket a gondolatokat, és előbb-utóbb meghallja a segélykiáltásokat.

(Borítókép: A BME Közponit épülete. Fotó: Jászai Csaba / MTI)