Ezért dönthetett a Gripen mellett Magyarország

„Minden országtól – különösen a NATO tagjaitól – elvárható, hogy a méretéhez és anyagi lehetőségeihez viszonyítva legyen legalább egy minimális önvédelmi képessége, már csak amiatt is, hogy egy-egy elkószált repülőgéphez fel tudjanak menni azonosítani, adott esetben kiterelni a vadászgépei. A saját szűkebb régiónkban, egy ekkora országban a tizennégy vadászgép a belépőszintnek mondható. A magyar haderőfejlesztés negyedszázados lemaradásokat próbál egyszerre rendezni, a kézifegyverektől kezdve a gyalogsági harcjárművek, a harckocsik és a helikopterek is elavultak voltak. A légierő modernizálása kicsit korábban kezdődött a Gripenekkel” – fogalmazott lapunknak Kaiser Ferenc.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense arra a kérdésünkre, hogy reálisan felmerülhetett-e más típus választása, kifejtette:

Egy ekkora méretű országnak lényegében lehetetlen két típust párhuzamosan üzemeltetni, rendkívül drága lenne, még a nálunk »picit« gazdagabb Egyesült Királyságnak is gondot okoz az F-35-ös és az Eurofighter Typhoon párhuzamos működtetése. A másik verzió a teljes flotta cseréje lehetett volna. A francia Rafale rendkívül drága, a Typhoon kicsit olcsóbb, miközben az F-16-os már a Gripen kiválasztása idején is szóba jött, de a Gripen akkor sokkal korszerűbb volt, mint az F-16-osnak az a verziója, amit kaphattunk volna. Az F-35-ös is drágább, mint a Gripen, persze jelentősen jobb képességekkel rendelkezik, de az amerikaiak abból nem is exportálnak mindenhova, például Törökország sem kapott belőle. Ráadásul a gépvásárlás nem csak önmagában a repülőgépekről szól, hanem a karbantartásukról, a szervizelésükről, a kezelésükről. A meglévő tudás és logisztikai képesség a Gripen mellett szólt. A flotta bővítése régóta tervben volt, sőt több darabot is rebesgettek, de ez a négy lehet a gazdasági realitás.

Kaiser Ferenc a térség hasonló méretű országainak légi képességeiről elmondta: „Bulgáriának tizennégy MiG-je van, valamint néhány elavult, nagyrészt repképtelen csatarepülőgépe, a magyar flotta ennél sokkal korszerűbb. A horvátok most kezdik lecserélni a MiG-21-eseket használt francia Rafele-okra. Ausztriában tizenhárom Eurofighter Typhoon teljesít szolgálatot, a cseheknek tizennégy Gripenjük van, F-35-ösöket szerezhetnek be. A szlovákok a régi MiG-eket átadták Ukrajnának, helyette F16-osokat kaphatnak. Szerbiának MiG-29-esei vannak. Finnország jelentősen kisebb lakosságszámmal, mint Magyarország, de az orosz szomszédság miatt más biztonsági helyzettel 64 darab F-35-öst vásárol, ők az F-18 Horneteket cserélik erre.”

A Gripen, mint svájci bicska

Az NKE docense a Gripent úgy jellemezte, hogy

relatíve kicsi gép, a méretéhez képest viszont komolyan felfegyverezhető, az egy hajtóműves kialakítása miatt pedig olcsóbban üzemeltethető, mint a Rafale, a Typhoon vagy akár a MiG-29. Univerzális NATO-felfüggesztésirendszerű sínjeik vannak, bármilyen NATO-szabvány szerint készült fegyverrendszer (hivatalos nevükön ejtőlőszer) felszerelhető rá. A Gripen a vadászgépek között svájci bicskaként tud működni, csak az adott ország anyagi lehetőségei és politikai szándékai szabják meg a felfegyverzettségét.

Kaiser Ferenc arra a kérdésünkre, hogy meddig üzemeltethetők a Gripenek, úgy vélekedett, hogy „ez függ a korszerűsítésektől is. Az amerikai légierő üzemeltet olyan F-16-osokat, amelyek papíron lassan ötven éve szolgálnak, de szinte mindent kicseréltek bennük. A svéd légierő közel száz darab Gripent használ, folyamatosan korszerűsítik a tapasztalataik alapján. A sárkányszerkezetnek van egy optimális üzemidőhossza, de ettől nagyon messze vagyunk, még két-három évtizedig is használhatjuk a Gripeneket a megfelelő korszerűsítésekkel. Hozzáteszem, ha például F-35-ös típus lenne a légierőben, tíz-tizenöt év múlva azokat is korszerűsíteni kellene, a fedélzeti elektronikai rendszerek rendkívül gyorsan fejlődnek, ráadásul az orosz–ukrán háború elképesztő mennyiségű tapasztalattal gazdagítja a gyártókat, katonákat, amit tudnak hasznosítani”.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)