A fürdő, ahol elfelejti Varga Juditot és Magyar Pétert

Már sok jót hallottunk, ezért kíváncsian, kifejezetten nagy elvárásokkal vágtunk neki a Csillaghegyi Strandfürdő és Uszoda felfedezésének. Az első benyomások a személyzetnek hála igazolták előzetes várakozásainkat. A csillaghegyi intézmény riportsorozatunk utolsó előtti, hetedik állomása, és annyira kedves jegypénztárossal, mint ebben a fürdőben, még sohasem találkoztunk, pedig tényleg nem először vetettük magunkat a gőzök és a habok közé. Köszönjük a hibátlan, kedves és teljes körű tájékoztatást. 

A hölgy játszi könnyedséggel idézte fel a szolgáltatóiparban tevékenykedőkből már jó ideje kiveszni látszó empatikus megközelítést, amikor őszinte mosolyával az újdonsült látogató felé fordult. A pozitívumok nem értek véget a pénztárnál. Az öltözőkabinok tágasak, és a szekrényekbe logisztikai nehézségek, magyarán vad passzírozás, gyömöszölés nélkül bepakolhatunk.

A korábbi fürdőlátogatások alkalmával rendre visszatérő nehézség volt a már korai órákban elviselhetetlenné duzzadó tömeg, a fürdőzésben csak a magamutogatás lehetőségét látó turisták végeláthatatlan özöne, de a Csillaghegyi Strandfürdő (kora tavaszi időszakban) kisszámú és láthatóan törzsvendégekből álló közönségének hála, nem kellett különböző megküzdési stratégiákat alkalmaznunk a felhőtlen fürdőzés, úszás, szaunázás érdekében.

Nyilvánvalónak tűnik, hogy a látogatottság nagyságrendekkel nagyobb lehet a klímaváltozásnak köszönhetően egyre forróbb nyári időszakban, de nem a komplexum strandrészlegére, hanem a wellnessmedencékre, az uszodára és a szaunavilágra, valamint az étkezési lehetőségekre szeretnénk koncentrálni, vagyis arra, ami hivatalosan csak Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő és Székely Éva Uszoda néven fut. A főváros egyik legöregebb strandja 2018-ban bővült egy tizenegy medencés fedett fürdővel, ekkor kapta a Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő nevet.

A fürdő személyzete érkezésünk után látványos, szinte minden részleget érintő takarításba kezdett, amit utcai ruhánkat és szerénységünket levetve sem tudtunk nem a riportsorozat korábbi részeinek számlájára írni. De a jó szándék jegyében engedjük meg a fürdő stábjának, hogy akkor is hasonló buzgalommal járták volna el, ha nem írtunk volna részletesen más fővárosi intézmények valóban aggodalomra okot adó higiéniai problémáiról.

Csobbanás és csend

A Csillaghegyi forrásfürdőt nem ajánljuk azoknak, akiknek a fürdő megválasztásnál fontos, hogy minél változatosabb termálmedencékben és különleges gyógyvizekben ázhassanak.

Köszönjük a tervezőknek, a mélyről feltörő forrásvizek isteneinek, az andalító látványelemeknek és azoknak a turistáknak, akik nem találták meg a térképen Csillaghegyet. Az 5200 forintos komplex belépőjegy többek között az említettek miatt megéri az árát, de ennél sokkal többet ne várjanak. A három medencéből igazából csak a 36 Celsius-fokos élménymedence hasznos és használható, a másik kettő valódi funkciója teljesen bizonytalan.

Az akusztikus medence elvileg a víz alatti zene segítségével fokozza a wellnessélményt. Két lehetőség áll fenn: süketek vagyunk, mint a föld, vagy a víz alatti zenekar éppen szünetet tartott, és az Operaház büféjében múlatta az időt. Az biztos, hogy nekünk nem volt semmilyen zenei élményben részünk. Az üresen álló medence csak arra volt jó, hogy egy nagyszülő a tiltás ellenére, figyelmeztetés nélkül játszhasson benne unokájával. Már láttuk a fürdő látogatóknak ezt a jellegzetesen önző karakterét, ahogyan a fuldokló influenszereket, az atlétákat és a magukat óriásbálnának képzelő figurákat is alaposan kiismertük, már nem fognak ki rajtunk.

De a különböző méretű és felségjelzésű reklámszatyrokkal fürdőzni, úszni indulók előtt még mindig tanácstalanul állunk, ezért meg sem próbáljuk átlátni, kibogozni a jelenséget. Itt kell megjegyeznünk, hogy a komplexumban egy teljes emelet áll a kicsik rendelkezésére változatos, szuper medencékkel. Lehet, hogy még zene is van.

Az intézmény hivatalos honlapján azt írják, hogy a 36 fokos relaxmedence kizárólag a kikapcsolódást és a jó érzést szolgálja. Örök rejtély marad számunkra, hogy pontosan milyen eszközökkel. A fürdő kétségkívül legjobb, forrásvízzel töltött medencéje a 36 fokos élménymedence. Vízbuzgárja és hátmasszírozója elképesztő erejű, de a Pesterzsébeti fürdőben sokkal jobban funkcionálnak ezek az élmény fokozását szolgáló elemek. Sokkal finomabban hangolták be őket.

Az épület ötödik emeletén a szaunavilág is saját szintet kapott, ahogyan a wellness, a gyermekvilág és az étterem. A részleg öt szaunával, hideg, forró és meleg vizű ülőmedencékkel, valamint a teraszon elhelyezkedő panorámajakuzzival operál. A Csillaghegyi Forrásfürdő szaunavilága egyértelműen kiemelkedik az eddig megismertek közül, talán a legjobb, miközben ezen a területen sem kellett felvennünk a harcot a pihenést és gyógyulást érdemben gátló tényezőkkel. Meglepő, hogy ilyen kevesen látogatják.

A körítés átverés

Talán nem is kell hosszan ecsetelnünk, hogy pár óra fürdőzést követően az ember óhatatlanul megéhezik. A fürdő gasztronómiai élményt ígér honlapján, ezért úgy gondoltuk, hogy ebben az esetben érdemesebb a büfé helyett az étterem, a „nagy átverés” porondja felé venni az irányt.

„Az Aqua Stella Bisztró minden nap 11:30–19:45 óra között várja éhes szájú vendégeinket olaszos ételkínálatával, minőségi alapanyagokból, frissen készült kézműves hamburgerekkel, pizzákkal, frissensültekkel” – írják. Ki ne szeretné az olasz konyhát vagy a frissensülteket? A fürdő étterem helyett valójában egy tisztességes önkiszolgáló büfé, ahol többet fizetsz a köretért, mint a főételért. A számlából derült ki, hogy a görögsaláta 2990, a grilltarja (egy szelet) 2690 forintba kerül. Most már csak nevetni tudunk rajta, hogy csak a fizetésnél vált nyilvánvalóvá, hogy a táblán hirdetett főétel ára nem tartalmazza a köretet. Semmilyen formában nem jelezték, a fizetésnél sem árulták el a pontos összeget. Csak a bankkártya gyanútlan használatára vártak.

Gasztronómia, dehogy is, sokkal inkább jól begyakorolt szemfényvesztés. De mentségünkre szóljon, hogy a hiénáknak egy szál köntösben és farkaséhesen a legkiszolgáltatottabb az ember.

Nem a legjobb, nem a legrosszabb

A korábbi tapasztalatok alapján a Csillaghegyi a jobb, tisztább, megbízhatóbb budapesti intézmények közé tartozik, de egy olyan sterilnek ható fiatal fürdő, amely különösebb érzelmeket és lelkesedést nem vált ki a látogatóból. Visszatérni nem fogunk és még előnyei ellenére is messze alul fogjuk értékelni, amikor a pontozásra kerül a sor. A wellnessrészleg jól használható, de nagyon apró és nem túl változatos. Gondűzésre jó, miközben nem képes maradandó fürdőzési élményt nyújtani, a helyszín sokkal inkább szaunázásra, strandolásra és úszásra alkalmas. De arra tényleg kiváló.

Ha Dandárnak 10-es skálán 4, a Gellértnek 8, a Paskálnak 7, a Rudasnak 8, a Lukácsnak 6, a Pesterzsébeti fürdőnek 8, akkor a Csillaghegyi Forrásfürdőnek 7 pontot kell adnunk.

A budapesti gyógyfürdőkről szóló riportsorozatunk korábbi részeit itt olvashatják:

A Dandár fürdőről szóló riportunkat ide kattintva olvashatja el.

A Szent Gellért Gyógyfürdőről szóló cikkünktől már csak egy gombnyomás választja el.

A Paskál fürdőről szóló riportunkat ide kattintva olvashatja el.

A Rudasról pedig ebben a cikkben írtunk.

A Lukács fürdőt is meglátogattuk.

A Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógyfürdő és Strandfürdővel pedig ebben a cikkben foglalkoztunk.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)