Számos borász kiakadt a MOHU kötelező üvegbegyűjtési rendszerén

Európai uniós elvárás, hogy a csomagolási hulladékok újrahasznosítása üvegek esetében 2025-ig 70, míg 2030 végéig 75 százalék legyen. A termékek előállítói június 30-ig kaptak haladékot arra, hogy az ital-csomagolóanyagokat (jellemzően PET-palackokat, alumíniumdobozokat és üvegeket) az új visszaváltási szabályoknak megfelelővé tegyék. Az új visszaváltási rendszerben a MOHU kihelyezett automatáiba július 1-től lehet majd bedobni ezeket a csomagolóanyagokat.

A dolog ott kezdődik, hogy minden borászatnak nyolc felcímkézett, dugózott, kapszulázott üveget kell beküldenie a MOHU-nak. 2-2-2-2 üveget kell postázniuk négy különböző helyre. Ez sok tízezer üveget jelent évente.

A hulladékhasznosító szerint erre azért van szükség, hogy meg tudják határozni a fizikai paramétereket (forma, tömeg, hossz, átmérő, színvilág, címke elhelyezkedés stb.) majd a mintacsomagolásokból egy adatbázist hoznak létre a visszagyűjtő automata gyártója számára. A gépekkel való kompatibilitás kialakítása érdekében töréstesztet is végeznek a palackokkal, hogy megelőzzék az esetleg épen maradt palackok ismételt visszaváltását. Ez után a GS1 Magyarország Nonprofit Zrt. által biztosított számtartományból a borászat legenerál egy új vonalkódot, amelyet a már meglevő termékekre rá kell ragasztania, e nélkül ugyanis nem lehet forgalomba hozni a bort.

A 2024. június 30-a után forgalomba hozott borok esetében a legyártott új címkén az alkoholfok megadása mellett már az újonnan generált vonalkódot kell megjelentetni, amely az eddigi kiskereskedelmi pénztári leolvasás mellett a visszaváltási díj kezelését is biztosítja. Mindezeken felül a borászatnak a visszaváltási logót is meg kell terveztetnie, majd elhelyeznie a címkén.

Van olyan borászat, amely azt feltételezi, hogy a most bevezetett visszaváltási rendszer jelen formájában annyira alkalmazhatatlan, hogy inkább kivár, és nem is küld be semmit.

Az Indexnek név nélkül nyilatkozó egyik érintett azt tette szóvá, hogy

A MOHU álláspontja szerint a borászatokban általánosságban használt véges számú üvegfajta több száz típust takar, ezért az üvegek beküldését érintő egyszerűsítés a jelentős informatikai fejlesztési igény miatt ebben az évben nem reális. Az IT-fejlesztést követően mód nyílik majd a regisztrációra küldendő darabszámok csökkentésére, viszont ebben az esetben is be kell küldeni a termékcsomagolás ellenőrzése miatt egy-egy mintapéldányt. Ezt teljesen nem lehet kiváltani.

Másutt egyszerűbb

A legtöbb nagy bortermelő európai országban (Olaszország, Franciaország, Spanyolország) az italos csomagolóanyagokra nincs is ilyen kötelező visszagyűjtés, vagy ahol van, ott a borosüvegekre nézve nem kötelező, feltehetően azért, mert az üveg csomagolóanyagok összességében a borosüvegek ott is elenyésző arányt képviselnek.

(a nem hivatalos indoklás szerint a magyarok a konzerves üvegeket újrahasznosítják).

Az uniós visszagyűjtési direktíva mellett azért kellett a MOHU-nak lépnie, mert míg Ausztriában az emberek többsége bedobja a hulladékszigeteken a szelektív üveggyűjtő konténerekbe a palackokat, a magyarok lusták, és jobb esetben is a kommunális szemétbe teszik, rosszabb esetben szétdobálják. Nem is elsősorban a borosüvegeket, hanem a PET-palackokat és az aludobozokat, a nagy rendrakást azonban mégis a kisebb borászatok szenvedik meg. A lakosság szelektív üveggyűjtési hajlandóságát persze eddig sem ösztönözte, hogy alig van egy-két helyen üveggyűjtő sziget. Budapest egyik legnagyobb lakosságszámú kerületében, Újbudán csupán 8, a XII. kerületben pedig csak 4 található belőlük.

Dániában egyébként már széles körben elterjedt a „jótékonykodás” üvegvisszaváltáshoz kapcsolódó formája. A rászorulók számára ugyanis jól hozzáférhető helyen, kukaborogatás nélkül is elérhetővé teszik a visszaváltható üvegeket a gyűjtőpontokon. Az új magyar rendszer bevezetése egyelőre még nem párosult efféle szociális edukációval, így a legkiszolgáltatottabbak körében ismét lendületet kaphat a hulladékszigeteken az üvegkukázás, annak minden kellemetlen velejárójával együtt.

A MOHU jól kereshet rajta

Az új rendszerben a bortermelő a termék átadásával a forgalmazónak 50 forint termékdíjat is kiszámláz, de azt a MOHU-nak fizeti be. Ha üvegének vonalkódját a visszaváltó automata beolvasta, annak az utána befizetett 50 forintját a visszaváltó visszakapja vagy levásárolhatja, a kereskedés pedig a MOHU-val elszámol.

A magyarok felhasználási szokásait alapul véve az új szisztéma legnagyobb nyertese azonban minden bizonnyal maga a MOHU lesz, mivel nem várható, hogy a borfogyasztó hazai közép- és felső osztály nyár közepétől tömegével változtat a hozzáállásán, és cekkerekkel kezdi majd visszavinni az üzleteknél lévő automatákba a borosüvegeket. Ebből adódóan a vissza nem vitt üvegek után befizetett minden egyes 50 forint a MOHU-nál marad. (A hulladékhasznosító cég abból indul ki, hogy a szomszédos Szlovákiában az első évben 70 százalékos lett a visszaváltási arány.)

A mérleg egyik serpenyőjében az üvegregisztrációhoz kapcsolódó adminisztrációs terhek találhatók (melyek éppúgy sújtják a sok ezer embert foglalkoztató, sok milliárdos árbevételt realizáló üdítőital-gyártó multikat, mint a néhány főt foglalkoztató kis borászatokat), a másikban pedig az attól való hipotetikus félelem, hogy valaki majd csalni fog, és néhány olyan üveget is vissza tud váltani, amit nem regisztráltak. Látható, hogy a kettő nincs egyensúlyban.

A MOHU az ügyben azt közölte, hogy intenzív együttműködést folytat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával és számos borászati szervezettel.

Tapasztalataink alapján az egyszerűsítések és azok közös megértése segítette a borászokat a termékregisztrációs feladatuk elvégzésében, amit bizonyít nagy számuk a már jóváhagyott regisztrációk között. Természetesen mint minden érdekcsoportban, a borászok között is találkozunk elégedetlen hangokkal, de összességében elfogadják és jogkövetően alkalmazzák a jogszabályi rendelkezéseket.

Az Indexnek nyilatkozó érintett azt mondta, hogy a regisztrálók magas száma önmagában nem igazolja a szisztéma elfogadását, csupán azt, hogy a jelen adottságai között is sokan szeretnének bort értékesíteni.

Egy ismert bortermelő szerint még amikor a bor jövedéki terméknek minősült, és havonta jöttek ellenőrizni, akkor sem volt ennyire súlyos az adminisztrációs teher. A most bevezetett rendszer leegyszerűsítése vagy a borászatok törlése a kötelezetti körből ezért többet érne a szakma számára, mint az az évi 3 milliárd, amihez bormarketing-támogatás címén a borászok hozzáférhetnek.

(Borítókép: Getty Images)