Világhírű professzor érkezik Budapestre, aki utat mutat Kínának

Mely tényezők befolyásolják leginkább Kína külpolitikáját? Milyen akadályok állnak Kína nemzeti megújulásának útjában? Képes lesz-e Kína felülkerekedni Washington feltartóztatási stratégiáján? – ezekre a kérdésekre is választ ad majd budapesti előadásán Jen Hszüe-tung (Yan Xuetong), a Tsinghua Egyetem kiemelt professzora és az egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének dékánja.

A világhírű kínai professzor a Danube Institute meghívására érkezik Magyarországra, az intézet közleménye szerint csütörtök délutáni előadásán Kína külpolitikai helyzetét és jövőképét vázolja fel, amelyet elsősorban három tényező határoz meg:

1. az Egyesült Államokkal folytatott stratégiai verseny,
2. az ellenglobalizáció trendje,
3. valamint a digitális technológiai fejlődés.

Az előadást követően Jen Hszüe-tung professzor Eszterhai Viktorral, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos munkatársával, a Magyar Külügyi Intézet külső szakértőjével beszélget majd, a moderátor pedig Eric Hendriks holland szociológus, Kína-szakértő, a Danube Institute vendégkutatója lesz. Az Index őt kérdezte arról, hogy mi a jelentősége Jen Hszüe-tung magyarországi látogatásának, és melyek a kínai professzor jövőt érintő legfontosabb geopolitikai meglátásai.

Kína vonzóvá és követendő példává válhat

Az 1952-es születésű Jen Hszüe-tung Kína legjelentősebb politológusa, a távol-keleti ország zászlóshajó oktatási intézményének számító és a világ élvonalába tartozó Tsinghua Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének a dékánja.

Az ókori kínai politikai gondolkodást fejtegető írásaival és a kortárs geopolitikai eseményekről vallott „morális realista” nézeteivel, illetve elemzéseivel szerzett magának világhírnevet. 1996-ban jelent meg nagy hatású Analysis of China's National Interests című könyve, amelyben Kína nemzeti érdekeit elemezte a külpolitikában. 2020-ban megjelent Leadership and the Rise of Great Powers című könyvében többek között azt fejtette ki, hogy minél erősebb egy felemelkedő állam politikai vezetése, annál valószínűbb, hogy kiszorít egy uralkodó államot a nemzetközi rendszerből. Nem véletlen, hogy Jen Hszüe-tungot a kínai Mearsheimernek is szokták nevezni. John J. Mearsheimer nemzetközileg elismert amerikai politológus, geopolitikai gondolkodó; a közelmúltban két könyve is megjelent itthon a Századvég gondozásában: A nagy téveszme (itt és itt is írtunk róla) és A külpolitika logikája.

Jen Hszüe-tung realizmusa magának a hatalom működésének a realizmusa. Úgy véli, a nagy államok közötti változó anyagi erőviszonyok befolyásolják, hogy mely eszmék, ideológiák és rezsimek lesznek leginkább befolyásosak. A professzor szerint egy olyan nagy, felemelkedő állam, mint amilyen Kína, vonzó a kevésbé előnyös helyzetben lévő államok számára, és ezért elképzelhető, hogy a távol-keleti óriás átírja a jelenlegi globális értékrendet

– magyarázta Eric Hendriks.

Jen Hszüe-tung megfogalmazása szerint,

bár még nem világos, hogy melyik ideológia fogja felváltani a liberalizmust, és válik új globális értékrenddé, egy feltörekvő állam – például Kína – hivatalos ideológiájának lesz a legnagyobb esélye az egyetemes elfogadásra, mivel a hátrányos helyzetűek hajlamosak utánozni az előnyös helyzetűeket.

A holland Kína-szakértő rámutatott, utóbbival kapcsolatban érdemes kifejteni a professzor morális realizmusának „erkölcsi” elvét: a hátrányosabb helyzetű államok csak akkor lesznek hajlamosak követni egy felemelkedő állam ideológiáját, ha az előnyös számukra és a világ egészére nézve. Ahhoz, hogy egy ideológia valóban befolyásos legyen, vonzónak kell lennie, ami azt jelenti, hogy erkölcsi tekintélyre van szüksége. Vagyis Kína csak akkor tud új globális értékrendet létrehozni, ha erkölcsi vezető szerepet mutat, és „egy jobb nemzetközi normatív rend létrehozásán” fáradozik.

A kínai gondolkodó szerint egyébként a világnak egy olyan ideológia válhatna »világjobbítóként« a javára, amely a nemzetközileg ugyan még mindig befolyásosnak számító, de jelentősen meggyengült nyugati liberalizmust »kombinálja« a hagyományos kínai értékekkel. Jen Hszüe-tung tehát semmiképpen sem Nyugat-ellenes; sok jót lát az amerikai liberális értékekben. Mégis amellett érvel, hogy ezeket gazdagítani kellene a wangdao nevet viselő klasszikus kínai eszmények beágyazásával, amit »humánus tekintélyként« lehet lefordítani, egy önkéntesen elfogadott legitimitással, amely »jóindulaton, igazságosságon és rítusokon« alapul

– foglalta össze Eric Hendriks a kínai professzor alaptéziseit.

Kína számára nem ért véget a történelem

Az Index kérdésére válaszolva a Danube Institute vendégkutatója arról is beszélt, hogy Jen Hszüe-tung hogyan látja kínai szemüvegen keresztül a geopolitikai átrendeződéseket a világban.

„A professzor úgy véli, hogy elérkeztünk az »amerikai–kínai bipolarizációhoz«, amelyben az amerikai liberalizmus még mindig a legbefolyásosabb ideológia világszerte, bár sokat veszített meggyőző erejéből, mind a Nyugaton belül, mind azon kívül. Ideológiai széttöredezés fenyeget, hacsak egy felemelkedő állam – Kína vagy India, de valószínűleg inkább Kína – nem kényszeríti ki az áttörést. Ha megfelelően él morálisan felhatalmazott potenciáljával, és rugalmasan támaszkodik legjobb hagyományaira, Kína letaszíthatja a trónról az amerikai típusú liberalizmust, és egy általánosan elfogadott globális ideológiával válthatja fel azt, amely képes lesz felemelni az emberiséget. Mielőtt eljutnánk ehhez az új rendhez – ha egyáltalán eljutunk oda, a Kína és az USA közötti rivalizálást civilizált módon kell megfékezni, miközben a Kína és az USA közötti feszültségek ellenére fenn kell tartani a globális összekapcsolódást az üzleti életben, az oktatásban, a személyes kapcsolatokban és egyéb más területeken is” – fejtette ki Eric Hendriks.

Jen Hszüe-tung érvelésének legkövetkezetesebb tézise a szakértő szerint egy olyan primordiális megállapítás, amely a kínai tudósok körében annyira általános és nyilvánvaló, hogy általában csendben átugranak rajta: annak megértése, hogy a liberalizmus valószínűleg nem az emberiség utolsó válasza a történelemben.

A jövőben alapvetően más ideológiák, értékek, állami struktúrák és nemzetközi szervezetek között élhetünk – és ezek ugyanolyan legitimek vagy legitimebbek lehetnek, mint a meglévők. Tehát bárhogyan is definiáljuk pontosan a liberalizmust – rengeteg variáció és lehetséges értelmezése létezik –, ez egy változékony és halandó állapot, nem pedig egy örök metafizikai telosz, amelyhez a történelemnek kötelezően el kellett érnie a csúcspontját, mint Francis Fukuyamának a történelem végét jósló tézisében

– tette hozzá Eric Hendriks.

Kitért rá, hogy Jen Hszüe-tung a liberalizmus befolyását történelmileg esetleges konstellációkra vezeti vissza: konkrétan a második világháború utáni és a Szovjetunió bukását követő amerikai hatalomra és presztízsre. „Eközben számos más ideológia ugyanolyan befolyásos vagy még befolyásosabb volt a legkülönbözőbb időszakokban; vegyük például a nacionalizmust, amely a dekolonizáló államok vezető ideológiája volt az 1960-as években” – jegyezte meg a holland Kína-szakértő.

Egy idézetre is felhívta a figyelmet, amely szerint Jen Hszüe-tung „durva vázlata” a huszadik század vezető globális ideológiáiról a következő:

A 20. század történelmét áttekintve, látható, hogy egyetlen modern ideológia sem tudta magát három évtizednél tovább vezető nemzetközi értékrendként fenntartani. Inkább több modern ideológia emelkedett ilyen státusba, köztük a nacionalizmus az 1910-es években, a fasizmus az 1930-as években, a kommunizmus az 1950-es években, ismét a nacionalizmus az 1960-as években, és a liberalizmus az 1990-es években.

Eric Hendriks ezzel kapcsolatban hozzátette: a huszadik századi ideológiai táj pluralista, nem statikus képet mutat, vagyis megállapítható, hogy a vezető ideológiák néhány éven belül váltakoztak. Ezt alapul véve pedig kijelenthető, hogy a huszonegyedik századi jövő radikálisan nyitott.

„Két nap van az égen”

Jen Hszüe-tung magyarországi látogatásáról a Danube Institute vendégkutatója azt mondta: azt szimbolizálja, hogy a szoros magyar–kínai kapcsolatok szellemi vetületet is kaptak.

„Ez a szellemi dimenzió sokkal kevésbé ismert, mint a gazdasági és a diplomáciai. Széles körben elhangzott például, hogy az uniós országok közül vitathatatlanul Magyarországnak vannak a legjobb diplomáciai kapcsolatai Kínával. Orbán Viktor miniszterelnök volt az egyetlen uniós ország vezetője az Új Selyemút tizedik évfordulóján tavaly Pekingben; más uniós országok szerényebb delegációkat küldtek. Eközben Magyarország gyorsan a kínai ipar központjává válik Európában, olyan vállalatokkal, mint az elektromos autókat gyártó BYD és az akkumulátorgyártó CATL. Budapest azonban szellemi központtá is vált, amely nyitott, illetve kíváncsi a kulturális és civilizációs sokszínűséggel teli világra. Budapesten sokkal többet láthatunk ebből a létező kulturális és civilizációs pluralitásból, mint a liberális Nyugat-Európában, ahol a liberálisok a homogenizáló értékrendjükkel átfestik a pluralizmust. A budapesti konzervatív értelmiségi körökben mélyen tudatában vannak annak, hogy a Nyugat dekoncentrálódása a globális rendben az eszmék birodalmában is ki fog teljesedni, még ha nem is teljesen előre látható módon” – közölte Eric Hendriks, továbbá úgy vélekedett: biztos, hogy az európaiaknak fel kell készülniük egy olyan jövőre, amelyben a politikai legitimitással kapcsolatos nyugati és liberális feltevések nem fogják automatikusan meghatározni az alaphangot nemzetközi szinten, és amelyben a politikai gondolkodás nem nyugati hagyományait már nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, még a nyugati központi régiókban sem.

A kínai professzor nézőpontjának és a magyar álláspont különbségeiről Eric Hendriks kifejtette: önmagában már az lényeges perspektívabeli különbség, hogy Jen Hszüe-tung a nagyhatalmi bajnokságban szereplő világhatalom, Kína lehetőségeire reflektál, míg Magyarország Közép-Európa „középszereplője”.

A Danube Institute vendégkutatója úgy véli, Orbán Viktor miniszterelnök 2023-as tusványosi beszédében reálisan jegyezte meg, hogy a világhatalmi verseny eszkalációs kockázatainak kezelése „a nagyfiúk” feladata, ebben a kártyajátékban Magyarországnak nem osztottak lapot. Ezen túlmenően azonban Eric Hendriks szerint meglepően hasonló a globális ügyek és a főbb kockázatok megítélése, különös tekintettel arra, hogy Magyarország és Kína mennyire eltérő politikai rendszerrel, illetve kulturális gyökerekkel rendelkezik.

Jen Hszüe-tung professzor véleménye, miszerint a legsürgetőbb politikai kihívás egy bipoláris amerikai–kínai rend civilizált kezelése, megegyezik az Orbán Viktor által 2023-ban a Magyar Állandó Értekezlet ülésén elmondott beszédében elhangzottakkal. Akkor a miniszterelnök úgy fogalmazott: »két nap van az égen, és egyik sem európai« – vagyis Kína és az Egyesült Államok

– idézte fel a Danube Institute vendégkutatója.

Emellett úgy látja, hogy a magyar külpolitika konnektivitásra épülő stratégiája is szorosan összecseng Jen Hszüe-tung globalizációfelfogásával, ami alatt a kínai professzor a civilizációk és a rendszerek közötti kapcsolatok kiépítését, illetve fenntartását érti – a feszültségek ellenére is. Mindezt ráadásul anélkül, hogy a világ teljes kulturális és civilizációs sokszínűségét megpróbálnák belelökni egy homogenizáló liberális vagy szocialista formába.

Megállíthatatlan, veszélyes és radikálisan nyitott

Eric Hendriks azt is kifejtette, számára úgy tűnik, hogy – a liberálisokat is beleértve – már senki sem ért egyet Fukuyama „történelem végéről” szóló tételével. A Danube Institute vendégkutatója rámutatott: Fukuyama valójában azt akarta mondani, hogy a harc a liberális demokráciáért örökké tart.

Fukuyama hegeli története csak abban az értelemben ért véget, hogy már nem tud valami jobbat alkotni, mint a jelenlegi liberális rend. A domináns liberális képzelet kiindulópontja, hogy csak abból kaphatunk többet és jobbat, ami már létezik: liberálisabb demokráciát, több civil szervezetet, több Európai Uniót, és így tovább. Ezzel szemben a kulturálisan pluralista világ lakói számára – legyenek akár újkonfuciánusok, vagy konzervatívok – a történelem él és virul, a jövő is, amely megállíthatatlan, veszélyes és radikálisan nyitott

– fogalmazott Eric Hendriks.

A Danube Institute által szervezett előadás és panelbeszélgetése mellett Eric Hendriks csütörtökön 13 órakor egy közös webináriumot is tart Jen Hszüe-tung professzorral.

Tavaly év végén Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatójának segítségével elemeztük a magyar–kínai kapcsolatokat, többek között kijelentette: diverzifikálni kell a kapcsolatokat, és a Nyugat mellett a Kelettel is együtt kell működni, mert ez Magyarország érdeke. Emlékeztetett rá: 2024-ben van a 75. évfordulója annak, hogy Magyarország és Kína diplomáciai kapcsolatokat létesített, ez pedig lehetőséget adhat rá, hogy Kína államfője Budapestre látogasson. Minden jel szerint május elején érkezhet Hszi Csin-ping kínai elnök Budapestre európai körútja keretében.

(Borítókép: Yan Xuetong. Fotó: Wikipédia)