Kivonul a kormány a kegyelmi ügyekből, az államfő ellenjegyzés nélkül dönthet

A kormány tárgyalt az Alaptörvény módosításáról, amely kizárja majd annak a lehetőségét, hogy olyan személy kapjon elnöki kegyelmet, aki kiskorúak sérelmére követett el szexuális bűncselekményt, vagy ilyen bűncselekményben bármilyen szinten közreműködött – közölte Gulyás Gergely az április 25-i Kormányinfón. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint ez kiegészül a Fidesz-frakció által benyújtott gyermekvédelmi törvényjavaslattal, miszerint tovább szigorodnak a pedofilokat sújtó büntetések: nem évülnek el a bűncselekmények, nincs feltételes szabadlábra helyezés, és nincs reintegrációs őrizet, valamint soha nem kaphatnak tiszta erkölcsi bizonyítványt az elkövetők. Gulyás azt is kiemelte, hogy

Gulyás szerint ezzel a valósághoz igazítják a szabályozást. Eddig egyébként mindössze egyetlen alkalommal történt olyan, hogy nem ellenjegyezte a miniszter a döntést.

Háromféle elnöki kegyelem

A középkori királyi jogosítványokra visszavezethető egyéni kegyelmi jogot az Alaptörvény értelmében a köztársasági elnök gyakorolja. A magyar jog szerint háromféle államfői kegyelem létezik:

• eljárási kegyelem,
• végrehajtási kegyelem
• és kegyelmi mentesítés.

Ebből a szempontból Novák Katalin tavaly áprilisi döntése, amivel kegyelemben részesítette K. Endrét, a bicskei gyerekotthon korábbi igazgatóhelyettesét, akit a bíróság kényszerítésért jogerősen három év négy hónap börtönre ítélt, végrehajtási kegyelemnek minősül.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a köztársasági elnököt megillető kegyelmi jogkör nem jogorvoslati fórum, a kérelemben foglaltak mérlegelésekor az államfő nem az ítéletet (az elítélt bűnösségét vagy a büntetés mértékét) vizsgálja felül, hanem olyan egyéb szempontokat mérlegel, amelyekre a bíróság nem lehetett tekintettel. A hatályos jogszabályok szerint az elnöknek még csak indokolnia sem kell a döntését.

Az Alaptörvény bejelentett módosítása miatt várhatóan az eljárási szabályokat is módosítani kell.

Mi az a miniszteri ellenjegyzés?

A miniszteri ellenjegyzés intézménye az alkotmányos monarchiákig nyúlik vissza, amikor is a végrehajtó hatalom az uralkodótól, akinek a személye szent és sérthetetlen volt, átvette a politikai felelősséget. Az ellenjegyzés biztosította továbbá, hogy az uralkodó az őt megillető jogokat ne teljesen a saját belátása szerint gyakorolhassa.

Az ellenjegyzés intézményét Magyarországon először az 1848. évi III. törvénycikk vezette be, és máig része a magyar jogrendszernek.

Az Alaptörvény értelmében ma az államfő alábbi döntéseihez szükséges a kormány tagjának ellenjegyzése:

1. az Országgyűlés felhatalmazása alapján elismeri a nemzetközi szerződés kötelező hatályát;
2. megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket;
3. kinevezi a minisztereket, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit, az önálló szabályozó szerv vezetőjét és az egyetemi tanárokat;
4. megbízza az egyetemek rektorait;
5. kinevezi és előlépteti a tábornokokat;
6. törvényben meghatározott kitüntetéseket, díjakat és címeket adományoz, valamint engedélyezi külföldi állami kitüntetések viselését;
7. gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát;
8. dönt a feladat- és hatáskörébe tartozó területszervezési kérdésekben;
9. dönt az állampolgárság megszerzésével és megszűnésével kapcsolatos ügyekben.

Ugyanakkor az Alaptörvény szerint törvény rendelkezhet úgy, hogy a törvény által a köztársasági elnök hatáskörébe utalt döntéshez ellenjegyzés nem szükséges.

Petrétei József jogászprofesszor, korábbi igazságügyi miniszter szerint az a megfogalmazás, hogy az ellenjegyzéssel a kormánytag a köztársasági elnök politikai felelősségét „átvállalja” vagy „átveszi”, bizonyos értelemben pontatlannak tekinthető. Egyrészt azért, mert az államfő esetében az Alaptörvény parlamenti politikai felelősséget nem intézményesített: a köztársasági elnök az Országgyűléssel szemben nem felelős. Ha pedig a köztársasági elnöknek nincs ilyen értelmű parlamenti felelőssége, akkor ezt tőle az ellenjegyző – logikusan – át sem veheti. Másrészt az ellenjegyző nem általában a politikai felelősséget vállalja a köztársasági elnök döntéséért, hanem csak a parlamenti politikai felelősséget.

Göncz adta a kegyelmek háromnegyedét

A kegyelmi kérelmet legtöbbször a védő nyújtja be – mégpedig nem az államfőhöz és nem is az igazságügyi miniszterhez, hanem – az eljáró bírósághoz. Az eddigi eljárás szerint a bíróság a kérelmet, a büntetőügy résziratait, valamint a további beszerzett iratokat (például a büntetés-végrehajtási értékelő véleményt) azok beszerzésétől számított nyolc napon belül az igazságügyi miniszterhez terjesztette fel.

Aztán a miniszter a kegyelmi kérelmet minden esetben felterjesztette a köztársasági elnökhöz, aki indokolási kötelezettség nélkül döntött. Az elnök határozata a kegyelmi elhatározás napjával hatályosult, de a miniszter ellenjegyzésére is szükség volt a határozat érvényességéhez.

A kegyelmi döntések – legyenek azok elfogadók vagy elutasítók – nem nyilvánosak, nem hirdetik ki őket sem a bíróságok, sem az ügyészségek honlapján, sem a Magyar Közlönyben, sem pedig a Sándor-palota hivatalos oldalán.

A kegyelmi ügyek statisztikáját most még az Igazságügyi Minisztérium vezeti.

Átlagosan minden tizennyolcadik ügyben született pozitív döntés. A legtöbb kegyelmet Göncz Árpád adta (1245), míg Mádl Ferenc 138, Sólyom László 106, Schmitt Pál 23, Áder János 120, Novák Katalin pedig 48 alkalommal élt ezzel a jogkörével.

Zendülő és kémkedő katonák

A rendszerváltozás óta – K. Endre ügyén kívül – több kegyelmi ügy is nagy vihart kavart. Egyik ilyen volt a törökbálinti zendülő katonák ügye. Azt történt ugyanis, hogy 1991 áprilisában húsz sorkatona kimerültségre hivatkozva nem volt hajlandó őrségbe menni. Ezért ellenük zendülés bűntette miatt nyomozás indult, majd a bíróság különböző időtartamú börtön- és fogházbüntetéseket szabott ki.

Göncz Árpád akkori köztársasági elnök előzetesen úgy nyilatkozott, ha elé kerülnek a kegyelmi kérelmek, akkor elfogadja őket. Végül kompromisszum született: három családos sorkatona kegyelmet kapott, míg a többiek esetében az államfő nem talált elegendő indokot arra, hogy eltérjen Balsai István igazságügyi miniszter javaslatától.

Egy másik ilyen ügyben a rendszerváltozás utáni első kémper vádlottja több mint egy évtizeden át háborítatlanul szolgáltatott ki katonai adatokat a jugoszláv hírszerzésnek. A titkokért cserébe a családja néhányszor az Adriai-tenger partján nyaralhatott. Szántó Rudolfot kémkedésért tízévi fegyházra ítélték, de a honvéd zászlós a kiszabott büntetésből – az előzetes letartóztatásban töltött idővel együtt – összesen négy évet húzott le, mert Vastagh Pál igazságügyi miniszter előterjesztése alapján Göncz Árpád 1995. február 23-án végrehajtási kegyelemben részesítette.

Amikor elmaradt a miniszteri szignó

Ahogy arra Gulyás Gergely is utalt, eddig mindössze egyetlen alkalommal történt olyan, hogy nem ellenjegyezte a miniszter a döntést. Göncz Árpád 1998 őszén végrehajtási kegyelmet adott Kunos Péter bankárnak, akit egy jogilag vitatott ügyben két év börtönbüntetésre ítéltek.

A miniszter azzal indokolta addig példa nélküli lépését, hogy a kegyelmet nem támasztja alá az igazságügyi orvosszakértő véleménye, és hogy Kunos, illetve védője előtt nyitott még az ítélettel kapcsolatos felülvizsgálati kérelem lehetősége. Dávid Ibolya azt is elmondta, hogy döntéséről tájékoztatta Orbán Viktort, aki teljes mértékben egyetértett álláspontjával.

Az ügy további érdekessége volt, hogy a kérelmet egyszer már aláírta az igazságügyi tárca büntetőjogi ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára, aki az orvosi véleményeket átnézve úgy ítélte meg, hogy engedélyezhető a büntetés halasztása. Ám Tóth Mihály 1998. október 6-án még nem tudta, hogy főnöke, Dávid Ibolya egy rendeletmódosítással előírta, hogy a büntetés halasztásához igazságügyi orvosszakértői véleményre is szükség van. Márpedig Pozsgai Tamás igazságügyi orvosszakértő szakvéleményében úgy találta, hogy „Kunos Péter jelenleg nincs életveszélyes állapotban”, és a börtönben is kezelhető. Egy másik orvos, Pogátsa Gábor korábbi véleménye, amelynek alapján a Fővárosi Bíróság elhalasztotta a börtönbüntetés megkezdését, ezzel szemben így szólt:

Idegesség, dohányzás hirtelen halálhoz is vezethet. Kardiológiai szakintézeti kezelés szükséges.

Több közgazdász is úgy kommentálta a történteket, hogy Kunos nem kegyelemre, hanem felmentésre lett volna érdemes, mert ő egy Nyugat-Európában is alkalmazott és más magyar kereskedelmi bankoknál is szokásos gyakorlatot folytatott.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)