Nélkülük nem értenénk a magyar közéletet, de nehézségekkel szembesülnek

Hann Endre nyílt levélben fordult a közvélemény-kutatói szakmához, amelyet azzal kezdett, hogy a Magyar Nemzetben három cikk is „foglalkozott a közvélemény-kutatásokkal, határozottan negatív összefüggésben. Ezekben a cikkekben hét nem kormányközeli kutatóintézetet említettek meg név szerint, ezek: 21 Kutatóközpont, Idea, Iránytű, Medián, Publicus, Republikon, Závecz Research.”

A Medián ügyvezető igazgatója úgy látja, hogy „az írások botrányosak, tele sértő jelzőkkel, rágalmakkal, gyalázkodással, és teljesen nélkülözik az egészséges szakmai elemzést, esetleg a jogos, szakszerű kritikát. A felsorolt intézeteket ismételten a »baloldali« és, »balos« jelzővel látják el, nyilvánvalóan stigmatizáló célzattal. A magam részéről ezeket a jelzőket értékmentes kifejezéseknek tekintem, de tiltakozom megbélyegző használatuk ellen. Személy szerint nem tekintem magam baloldalinak – ha egyszavas jelzővel kellene azonosulnom, a liberálist választanám, de ennek szakmai tevékenységemhez semmi köze.”

Hann Endre megjegyezte, „a kutatók elleni karaktergyilkos kampány megítélésem szerint nem véletlenül indult be éppen most. Hasonló korábban is előfordult már, ha nem is ilyen intenzitással, ilyen nagyszámú célpont ellen. Olyankor lehet ilyesmire számítani, amikor a párt és a kormány kedvezőtlen közvélemény-kutatási eredményektől tart, és megelőző csapással igyekszik hívei körében hitelteleníteni azokat.”

Szaktársak! Kormány-, illetve Fidesz-közeli közvélemény-kutatók! Ezúton szólítalak fel benneteket, hogy egyértelműen foglaljatok állást a szakmánk ellen irányuló szennyes kampány ügyében, a szakmai szolidaritás jegyében határolódjatok el a gyalázatos propaganda-hadjárattól

– kérte a Medián ügyvezető igazgatója.

Lapunk úgy értesült, hogy a Nézőpont Intézet és a Századvég nem nyilvános levél formájában válaszolt Hann Endrének. A két intézet nyitott a szakmai együttműködésre, de a nyilvánosságban nem szeretnék folytatni ezt a vitát.

Információink szerint a magyar közvélemény-kutató intézetek között többször felmerült már, hogy létre kellene hozni valamilyen szakmai minimumot magában hordozó együttműködést, de az erre vonatkozó elképzelések rendszeresen elakadnak. A Századvég egyébként április 30-án tartott konferenciát a választáskutató szakma hazai állásáról, jövőjéről és kihívásairól, amelyen többek között részt vett Stefkovics Ádám (Századvég), Böcskei Balázs (Idea Intézet), Mráz Ágoston Sámuel (Nézőpont Intézet), Sóvágó Sándor (Real-PR 93) és Závecz Tibor (Závecz Research).

A Századvég honlapján elérhető összefoglaló alapján csökken a válaszadási hajlandóság, egyre hevesebbek a kampányok, átpolitizálódott a közvélemény-kutató szakma, „mi, a Századvégnél úgy gondoljuk, hogy ilyen időkben különösen fontos, hogy a szakma megossza és megvitassa egymással a legfontosabb dilemmákat”.

Hann Endre április végén a Klubrádiónak beszélt arról, hogy nemcsak a politikai élet, hanem a közvélemény-kutató szakma is felbolydult. Úgy érzékelte, mintha a közvélemény-kutatók is elbizonytalanodtak volna abban, hogy szabad-e, érdemes-e, helyes-e egy ilyen turbulens időszakban váratlan fejleményekről beszámolni. Mindezt leíró jelleggel fogalmazta meg, nem nagyon azonosul vele.

Forrongás, módszertan, hitelesség

Horn Gábor lapunk kérdésére úgy vélekedett, hogy nehéz helyzetben vannak a közvélemény-kutatók, náluk nehezebb helyzetben csak a választók vannak ebben az időszakban.

Mindig elmondjuk, hogy a közvélemény-kutatás egy pillanatfelvétel, következtetéseket levonni 5-6 hónap tendenciái alapján lehet. Az adatokat sok minden befolyásolja, és 3-3,5 százalékos hibahatárral dolgozunk. Fontos ez a szakma a politikának és a közvélekedéssel foglalkozóknak is, de nem arra használják ezt, amire való, hanem egy pillanatnyi helyzetből akarnak levonni nagy formátumú következtetéseket

– hangsúlyozta a Republikon Intézet vezetője, hozzátéve: forrongó helyzetben mindenki tudni szeretné, hogy pontosan milyenek az erőviszonyok, de a tendenciákat kell figyelni, ráadásul az egy-egy kutatásban látott pillanatképet meghatározza az adatfelvétel időpontja, módszertana, és a feltett kérdés is.

Horn Gábor megjegyezte: „Nem gondolom, hogy reflektálnom kellene arra, hogy egy, a kormányhoz közel álló társaság nekiront az adatainknak.” Hann Endre levelének tartalmát érti a Republikon vezetője, de tudomásul veszi, hogy „olyanokat írnak az ember munkájáról, aminek nincs köze a valósághoz”.

Horn Gábor arra is kitért, egyre több embert kell megkérdezni, mire a kérdezőbiztos megtalálja azokat, akik telefonon vagy személyesen hajlandók választ adni. Leginkább azokat találják meg, akik érdeklődnek a politika iránt, ez a réteg viszont beazonosítja, hogy melyik intézetnek válaszol, és ennek hatására meg is tagadhatja a választ, vagy nem azt mondja, amit gondol, a minta többféle módon torzulhat, ez is okozhatja az eltérő adatokat.

„A tendenciák viszont nem térnek el, abban minden kutatás egyetért, hogy a Fidesz a 2022-es, 2023-as támogatottságához képest veszített, de stabilizálódott a helyzetük, miközben az ellenzéki oldalon újrarendeződéssel jár Magyar Péter megjelenése” – húzta alá Horn Gábor.

Mráz Ágoston Sámuel arra a kérdésünkre, hogy miért lehet látványos eltérés hasonló időszakokban készült kutatások adatsorai között, kifejtette: „Sok változója van egy kutatásnak. Az adatfelvétel módja és az adatfelvétel időpontja a gyorsan változó helyzetben fontos, ráadásul kevesen figyelnek arra, hogy a számsorok milyen bázison állnak. Ez lehet a teljes népesség, a biztos pártválasztók, azaz biztosan résztvevők közül azok, akik elmondták, hogy melyik pártra szavaznak. Mi a legszerencsésebbnek mégis egy harmadikat, a legvalószínűbb listás eredmény közlését tartjuk, ami a biztos résztvevőknek a bevallott és a segédkérdésekkel beazonosított pártpreferenciáját tartalmazza.”

A Nézőpont Intézet vezetője úgy látja,

segítene, ha minden kutatóintézet azonos bázison közölné az adatait, de az sem jelentene azonos adatokat, az eltérő időpont, az eltérő kérdés és az eltérő adatfelvételi technika miatt.

Pék Szabolcs, az Iránytű Intézet elemzője lapunknak úgy fogalmazott, hogy „messzemenőkig egyetértek Hann Endrével, aki felszólalt az egyértelműen tendenciózus és rosszindulatú lejárató kampány ellen, ami a kormányközeli média bizonyos orgánumaiban zajlik a kutatók ellen. Hann Endre a szakma leginkább tiszteletre méltó tagja, aki idestova 40 éve foglalkozik közvélemény-kutatásokkal, tehát érdemes odafigyelni arra, amit mond. Az elmúlt években személyében is érintve volt több lejáratásban, emlékezzünk rá, hogy az Elk*rtuk című propaganda produkcióban szinte »főgonoszként« volt ábrázolva egy Endre nevű karakter által, majd ezek után még a készítők elleni perben sem neki adtak igazat, ami igazán szomorú fejlemény. Mindezen támadások ellenére a számok viszont Hann Endrét szokták igazolni. Minden választás előtt jelentkeznek adatokkal a legkülönbözőbb intézetek, de legtöbbször a legjobb becslést a Medián szokta hozni.”

Forrongást nem látok a szakmán belül, nyilván egy hónapon belül választás lesz, ez a politikusokon kívül a közvélemény-kutatókra is nyomást gyakorol, hogy kinek jönnek be a számai és kinek nem. Emiatt vannak kisebb feszültségek és ide-oda mondogatások, ami részben természetes egy ennyire átpolitizált piacon, viszont június 9. be fogja árazni az erős politikusi vagy kutatói mondásokat. Azonban azt is gondolom, hogy a kutatások szerepét hajlamosak túlértékelni a pártok és a közéleti megmondóemberek, mivel a felmérések nem teremtik a valóságot, hanem tükrözik azt – már amelyik tükrözi

– mutatott rá az Iránytű Intézet elemzője, hozzátéve: „Magyarországon van közel 8 millió választópolgár, jelenleg arra számítunk, hogy 50 százalék körül lehet a részvétel júniusban, ami durván 4 millió szavazót jelent. Kérdezem, hogy a 4 millió szavazó közül hány emberhez jutnak el ezek a felmérések, és ezek közül hány lehet az, akinek érdemben módosít a pártválasztásán, hogy mit mértünk mi, vagy a Medián, vagy a Publicus, vagy a Nézőpont? Gyanítom, itt egy nagyon csekély számot kapnánk, tehát úgy vélem, ezeknek a kutatásoknak nagyobb a füstje, mint a lángja, és valódi választói magatartást befolyásoló erővel nem rendelkeznek.”

Pék Szabolcs leszögezte, csak a saját intézetük módszertanáról és kérdezési szokásairól tud beszámolni, „hogy más intézeteknél hogyan jönnek ki azok a számok, amik kijönnek, arra nem tudok felelni”.

„Mi a magunk részéről egy klasszikus telefonos úgynevezett CATI-módszert használunk, ami egy régi jól bevált formula. Természetesen akadnak kutatói nehézségek, mert a digitális forradalom miatt egészen eltérő szokásrendszerű generációk torlódtak össze. Ez azt is jelenti, hogy ezen generációknak merőben eltérőek a médiafogyasztási és internethasználati szokásaik és a politikai preferenciáik is. Ezen jelentős változásokra a kutatói szakmának is reagálnia kell, mivel egyértelműen látható, hogy telefonon egyre nehezebb elérni a fiatalokat, míg a digitális platformokon az idősebbeket, akik viszont a legaktívabb szavazóbázist alkotják” – hívta fel a figyelmet az elemző.

Pék Szabolcs szerint a probléma feloldására alkalmasak lehetnek a különböző, hibrid módszertanú kutatások, amikor kombinálják a telefonos és internetes megkérdezést. Azt is fontosnak tartja, hogy ki milyen adatbázisból dolgozik, ha valakinek elavult az adatbázisa, akkor torzak lesznek az adatai, „erre szoktam tréfásan megjegyezni, hogy régi MSZP-adatbázisból dolgozva még lehet két számjegyű adatot kapni a szocialistákra vonatkozóan”.

Egy viszont biztos, ha ez a szakma szeretné a még megmaradt hitelességét megőrizni, akkor komoly önvizsgálatot kell tartania június 9. után, ami például 2022-ben elmaradt. Az nem működik, hogy egy nappal a választások előtt döntetlent mérünk a kormánypárt–ellenzék-viszonylatban, majd másnap lesz egy újabb kétharmad, és erre aztán nem mondunk semmit. Majd ugyanezek a szereplők pár héttel később újra ott mosolyognak a legnagyobb politikai csatornák képernyőin, mintha mi sem történt volna. Ez nem mehet így tovább a jövőben, mert ezzel sárba tiporják azokat a szakmabelieket is, akik egyébként teljesen tisztességesen igyekeznek végezni a dolgukat. Az ilyen önreflexió nélkül maradt elhibázott mérések után egy átlag médiafogyasztóban – jogosan – az a kép alakulhat ki, hogy a kutatók megint félremértek, és vagy nem értenek, ahhoz, amit csinálnak, vagy tisztességtelenek. Ezzel az a gond, hogy egy kalapba kerülnek a munkájukat precízen, önreflektíven végzők, és azok is, akik nem felelnek meg a szakmai sztenderdeknek

– mondta Pék Szabolcs.

Az Iránytű Intézet elemzője végül úgy vélekedett, hogy „a politikai palettán várható egy átrendeződés és tisztulás június 9. után, ez a közvélemény-kutatói piacnak sem feltétlenül ártana. Régi gondolat egyfajta önkéntes szakmai szervezet felállítása, ami valamiféle minőség-ellenőrzést gyakorolna az intézetek felett, ám a személyes ellentétek és az egyre szélesedő politikai árkok egy ehhez hasonló grémium felállítását eddig mindig megakadályozták. Bízom benne, hogy az általam is képviselt fiatal generáció feltűnése a pályán ebben majd hozhat egy pozitív irányú elmozdulást.”

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)