A pszichiátriai ellátás bukása vagy szélsőséges eset az eutanáziát kérő fiatal nő története?

Az elmúlt hetekben a hazai és a nemzetközi sajtót is bejárta Zoraya ter Beek története. A 29 éves, fizikailag egészséges, ám súlyos mentális problémákkal küzdő holland nő májusban hunyt el eutanázia következtében.

Zoraya tünetei gyerekkorában kezdődtek, lényegében az egész életét végigkísérte a krónikus depresszió és a szorongás, de autizmust, valamint borderline személyiségzavart is diagnosztizáltak nála. Az öngyilkosság többször megfordult a fejében, ám mivel a környezetében már történt hasonló eset, tudta, milyen traumát okozna ezzel a hozzátartozóinak, ezért választott inkább más utat.

Döntését számos gyógykezelés megelőzte, a 2010-es években több módszert is kipróbált, de úgy érezte, semmi nem segít neki, mígnem az orvosai kijelentették: „Nem tudunk többet tenni érted. Nem fog javulni.” A fiatal nő számára ez adta meg a végső löketet az asszisztált távozáshoz, kérvényét 2020 augusztusában nyújtotta be.

Ugyan a holland törvények 2002 óta lehetőséget biztosítanak arra, hogy a mentális problémákkal küzdő – és elviselhetetlen szenvedést átélő – személyek a halálba segítés mellett dönthessenek, máig elenyésző az ilyen esetek száma, ezért is kavart nagy port Zoraya kálváriája.

„Ez egy hosszú és bonyolult folyamat. Nem arról van szó, hogy hétfőn eutanáziát kérsz, és péntekre már halott vagy” – reagált korábban a döntését megkérdőjelező kritikákra.

Könnyen ítélkezünk, de a legtöbben csak a felszínt ismerjük

„Mint az a reakciókból is kitűnik: széles körű vita övezi az eutanázia jelenségét, mely egyszerre vet fel jogi és társadalmi kérdéseket, különösen akkor, ha pszichiátriai betegekről van szó” – véli dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, aki az Index megkeresésére arra hívta fel a figyelmet: az ilyen esetek lehetőséget biztosítanak arra, hogy mélyebb tudást szerezzünk a témában.

„Fontos, hogy ne csak a felszín alapján ítéljünk. Érdemes tudatosítani, hogy már önmagában a döntést, majd a későbbiekben az engedélyt is egy többlépcsős folyamat előzte meg. Ne gondoljuk azt, és ne is fogadjuk el, hogy olyan könnyű ezt az utat választani, higgyük el: senkinek nem oltják ki az életét hirtelen felindulásból, egyik napról a másikra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy még Hollandiában is – amely az egyik legelfogadóbb ország e tekintetben – csupán 1 százalék a mentális betegek számára engedélyezett eutanázia aránya” – jelezte a szakember, megjegyezve, hogy

A mentális betegségek alapvetően gyógyíthatók, kezelhetők, az esetek túlnyomó többségében pszichoterápiával és gyógyszeres kezeléssel eredményeket lehet elérni. Csak nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy valakinek semmi nem használ, ha valaki bekerül az ellátórendszerbe, többnyire a legsötétebb időszakokat is képes átvészelni. Kétségkívül nehezíti az előrehaladást, ha valaki több problémával küzd párhuzamosan, a határok ilyenkor elmosódnak, a felépülés bonyolultabbá válik, de semmiképpen sem lehetetlen.

Mint azzal egy korábbi cikkünkben részletesen is foglalkoztunk: hazánkban nem engedélyezett az aktív eutanázia, vagyis a szakemberek senkit sem segítenek halálba, bármilyen fizikális vagy mentális problémával is küzd a páciens. Passzív eutanáziára ugyanakkor nálunk is van lehetőség, ami azt jelenti, hogy a betegek bizonyos körülmények között visszautasíthatják a kezelést.

Az egyik legfontosabb kritérium, hogy az engedélyt kérő személynek cselekvőképesnek kell lennie, tiszta tudattal kell rendelkeznie – és éppen ez az, amit a közvélemény Zorayánál is kétségbe vont. Ugyan a nő többször jelezte: biztos a döntésében, több év leforgása alatt egyszer sem bizonytalanodott el, képes volt reálisan mérlegelni, áttekinteni a helyzetét, sokan nem hittek neki.

Dr. Makai Gábor szerint ez amiatt lehet, mert a depressziónak valóban van olyan formája, amikor az érintett elveszti a realitásérzékét.

„Ha torzul a valóságfunkció, az illető nem minősül beszámíthatónak, ezt nevezzük pszichotikus állapotnak. Ilyen esetben senki nem kaphat eutanáziát, attól nem kell tartani, hogy valaki ilyen körülmények között gondol egyet, és meghal, mert átcsúszik a rostán. A konkrét esetben sem ez volt a helyzet” – mutatott rá a szakember.

Járvánnyá válhat?

Stef Groenewoud, a holland Kampeni Teológiai Egyetem egyik egészségügyi etikusa Zoraya története nyomán egy rendkívül veszélyes jelenségre hívta fel a figyelmet. Mint mondta:

Különösen a pszichiátriai betegségekkel küzdőknél, azon belül is a fiataloknál látom azt a jelenséget, hogy az egészségügyi szakemberek könnyebben lemondanak a felépülésükről, mint korábban.

Dr. Makai Gábor álláspontja szerint ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy ebből egy járványszerű fellángolás lesz, a szakemberek általában nem mondanak le egykönnyen a pácienseikről. Előfordulhat ugyanakkor olyan, hogy hullámvölgybe kerülnek, és úgy érzik: elfogyott a kompetenciájuk, a terápia megrekedt.

„Ilyen esetben hátra kell egyet lépni, és más szakembert, gyógymódot ajánlani. Semmiképpen sem bevett gyakorlat magára hagyni a pácienst és végignézni, amint maga alá gyűri a betegség” – emelte ki a klinikai szakpszichológus.

Mint ismert, az elmúlt időszakban hazánkban is nagy érdeklődésre tartott számot az eutanázia témaköre. Ennek oka Karsai Dániel ügye. Az alkotmányjogász ALS nevű gyógyíthatatlan betegsége miatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mert szerinte az élet végi döntések meghozatalának teljes magyarországi tilalma alapvető emberi jogokat sért.

Az alkotmányjogásszal nemrég videóinterjút készítettünk, amit ide kattintva érhet el.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy 06 80 820 111-es telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

(Borítókép:  Kolumbán Kitti / Index)