Tevékkel érkeztek a minisztérium elé az Alföldért aggódók

Kárpát-sivatag karaván. Így mutatta be az Alföld elsivatagosítása miatt aggódó gerillamozgalom vezetője érdeklődésünkre az V. kerületi demonstrációjukat. Balogh Péter geográfus, az esemény szónoka arra hívta fel a figyelmet, hogy a táj hűtése, a klíma szabályozása csak a víz által lehetséges. Az eseményen az is elhangzott, hogy a Tisza szabályozása túl jól sikerült, mára mindent elborítottak a szántók, így ma már nem árvízveszélyről kell beszélni, hanem szántóveszélyről. Ez maga a tevőleges sivatagosítás, aminek eredménye, hogy egyre rosszabbak a terméseredmények.

A Táborfalváról érkezett ázsiai kétpúpú tevék kellően tájidegennek mutatkoztak az Erzsébet téren, a turisták által látogatott óriáskerék mellett.

Az állatok és gólyalábasok részvételével vonuló menet a Vörösmarty tér érintésével érkezett az Agrárminisztérium épülete elé. Itt hangzott el felvezetésként, hogy senki ne úgy gondolkodjon, hogy ez életünk legmelegebb nyara, hanem inkább úgy, hogy ez lesz hátralévő életünk leghűvösebb nyara.

Az Indexnek Balogh Péter geográfus, volt egyetemi óraadó, az esemény támogatója azt mondta, az Alföld ciklikus működésében benne van az aszályhajlam: sokat süt a nap, és ehhez képest keveset esik az eső. (Emlékezzünk Arany János nem tegnap írt soraira: ég a napmelegtől a kopár szik sarja...) Az aszály hajlamból valódi aszályt azonban maga az emberi tevékenység, a helytelen tájhasználat csinál.

Nem egy természeti csapásról van szó a sivatagosodást tekintve. E jelenségre jobban szeretem használni a sivatagosítás kifejezést. Ez már nem óceáni éghajlat, hanem félkontinentális vidék. Kevés a víz, a napsütés pedig onnan veszi el a vizet, ahol van: a légkörből, majd a talajból, növényekből, állatokból, emberekből. Ez a légköri aszály maga a sivatagosítás, ezt érezhetjük most mindannyian.

Az alföldi vízelvonás intő jele, hogy a növények levelei már lógnak. A folyószabályozásokkal az elmúlt több mint százötven évben elvezették a vizet az árterekről. Kezdetben ezt azzal indokolták, hogy túl sok a víz, a vízzel borított mocsaras területek pedig semmire sem használhatók, ezért egyenlítő hosszúságú csatornarendszert építettek, hogy az árvíz vagy belvíz formájában megjelenő csapadékot mielőbb elvezessék. Ezzel párhuzamosan a 200 évvel ezelőtti árterek 95 százalékát mára lecsapolták. A túl sok víz azonban már akkor sem volt igaz, csak a tavaszi áradások után tűnhetett úgy. Az áradások vizét most visszavezetik a folyóba, ami így el is hagyja az országot.

Ha súlyosbodik az aszály és termőtalaj-erózió, akkor akár egy-két éven belül összeomolhat a hazai élelmiszer-termelés jelenlegi nagyüzemi modellje, elsősorban az Alföldön, ahol a magyar élelem több mint kétharmadát termeljük – kongatta meg a vészharangot tavalyi véleménycikkében Kardos Gábor.

Szó szerint égető kérdés a Homokhátság vízutánpótlásának megoldása. Erről beszélt korábban lapunknak Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, aki elmondta, a kormányzat alapvetően az öntözés fejlesztésében gondolkodik. Azt vizsgálják, hogy hány hektáron nőhet az öntözött területek nagysága és az mennyibe fog kerülni.

Két évvel ezelőtt az agrártárca épületében a Magyar Talajtani Társaság és a Szövetség az Élő Tiszáért képviselőivel közösen tartottak tudományos konferenciát, ahol műszaki modellezés keretében mutatták be, miként lenne érdemes a vízmegtartást erősíteni. Az ott elhangzottaknak azonban alig volt a kormányzat részéről értő fogadtatása. A demonstráción részt vevő Vágó Gábor, az LMP egykori országgyűlési képviselője, aki jelenleg egy biodiverzitást és a fenntartható mezőgazdaságokat finanszírozó startup munkatársaként dolgozik, lapunknak azt mondta, hogy a víz megtartása által lehet csak magas ökológiai értéket létrehozni. Cégükkel azt is kutatják, hogy ezekhez a vízmegtartó projektekhez honnan lehet piaci forrásokat találni.

Az állami források úgy elapadtak mint a talajvíz

Az állam egyáltalán nem finanszírozza ezeket a törekvéseket. Az EU helyreállítási alapjában a Hanság és a Duna–Tisza köze csatornázása szerepel ugyan, de ezeket a pénzeket egyfelől zárolták, másfelől a csatornákból történő öntözéssel egyáltalán nem oldódik meg, legfeljebb elodázható a probléma. Sok helyen ezért önkéntes alapon végzik a vízmegtartást célzó munkákat, másutt a piaci érdek diktálja, hogy átvegyék azokat a feladatokat és területeket, ahonnan az állam kivonult. Vágó Gábor szerint az ökológiai folyosók révén a kialakított kis oázisok hálózatba kötése jelenthetne egyfajta megoldást. A megépített záportározók az árvízi védekezéshez jók, de nem kellően alkalmasak vízmegtartásra.

A Tisza-táj hűtéséről és élővilágáról hosszú évszázadokig a folyó vizet megtartani képes kanyargása biztosította a maga ártereivel és mocsaraival. Nem egy egyszeri balesetről van tehát szó, a probléma súlyosságát az okozza, hogy a mesterséges többletvízelvonás rendszerszerű – hangsúlyozta Balogh Péter, hozzátéve, hogy

az árvíz ellen nem védekezni kellene, hanem megfelelően kezelni azt. Csakhogy ez máig nincs benne még a szakmai köztudatban sem. Ezt a mai abszurd felvonulást sem jókedvünkben, inkább kínunkban szerveztük meg

– fogalmazott a szakember, gazdálkodó. Úgy vélte, Farkas Sándor földművelési államtitkár, egy csongrádi nagygazda, aki már 50 éve a mezőgazdasággal foglalkozik, teljesen adaptálódott is az adottságokhoz, s ez a politikájára is kihat. A kormányzat azonban egy illúzióhoz ragaszkodik. Aszálypolitikáját ahhoz a síelőhöz hasonlította, aki minden évben elmegy síelni, és annyira szereti e sportot, hogy észre sem veszi, a kedvenc síterepén már alig van hó.

Az Alföldön évente 10–20 milliárd köbméter víz hiányzik a párolgási kereslet miatt! (Összehasonlításként a Balaton vize 2 milliárd köbméter.) Ekkora a klimatikus vízhiány. Az idei 3 hónapos tiszai árvíz 7 milliárd köbméteréből be lehetne tározni 2–3 milliárdot. Az idei dunai árvízből – mivel az sokkal nagyobb folyó – 10 milliárd köbméter többletvíz jött be, de a magyarországi szakasza rövidebb a Tiszáénál. Nem véletlen ezért, hogy az Alföldön keletkezik a hazai vízgazdálkodás legtöbb problémája.

Balogh Péter szerint mielőbb lépéseket kellene tenni annak érdekében, hogy minél lassabban távozzon a víz. Időt és lehetőséget kellene adni számára, hogy beszivároghasson a talajba, illetve elpárologhasson a levegőbe, mert az később, csapadék formájában visszahullhat. A Budapesti Műszaki Egyetem adata szerint az Alföldön évente 1 milliárd köbméterrel lesz kevesebb víz a talajban. Az apadás folyamata már legalább 20 éve zajlik, de most érte el a kritikus szintet. Ki kell tehát mondani, hogy trendszerű a sivatagosodás, ezért a jelenlegi mezőgazdálkodás sem gazdaságosságában, sem környezeti szempontból nem fenntartható – szögezte le Balogh Péter.

(Borítókép: Az Alföld elsivatagosítása miatt aggódó gerillamozgalom az Agrárminisztérium előtt 2024. augusztus 1-jén. Fotó: Németh Kata / Index)