Tiszta vizet öntött a pohárba a szakértő a sinka kutyafajtával kapcsolatban

A Hukosz – Magyar Ebfajták Szövetsége Facebook-posztban jelentette be nemrég, hogy új fajtaként elfogadásra került a sinka. A WCHSA az 1. fajtacsoportban – a pásztorkutyák között – ismerte el a fajtát, mint új magyar nemzeti kutyafajtát. A hír az egész magyar sajtót bejárta, azonban a Magyar Pumi Klub a Telexszel azt közölte, hogy 

a sinkát sem a 9 magyar fajtát fenntartó Magyar Ebtenyésztők Egyesületeinek Szövetsége, sem pedig a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) nem jegyezte be és nem fogadja el önálló fajtaként.

Az én kutyám szakértők segítségével járta körül, hogy hogyan történik egy kutyaállomány fajtásítása, illetve ki döntött a sinkával kapcsolatban. Árkosi József, a Magyar Pumi Klub elnöke elmondta, hogy a fajtásításnak több módja is van.

Elmondása szerint leggyakrabban az FCI (Fédération Cynologique Internationale) és a MEOESZ (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége) kerül szóba ilyenkor, mert a világon az FCI a vezető szervezet, amelyik összefogja a kutyákkal kapcsolatos munkálatokat, de vannak más szervezetek is.

Arról beszélt, hogy ezek a szervezetek megkereshetik a minisztériumot, mint bármely más haszonállat esetében. Egy megfelelő tenyésztési program, amin szigorú szabályok szerint éveken keresztül dolgoznak, elismerést nyerhet a minisztérium részéről. Ha ez esetleg így történik, attól ez az adott új fajta a nemzetközi kinológiai szervezet,

Kiderült, hogy korábban a MEOESZ berkein belül is felmerült már a sinka esetleges fajtásításának kérdése, de ez nem valósult meg. Mint mondja, magának a sinkának a kialakulása, kialakítása körülbelül öt évtizeddel ezelőtt indult, ő maga 25-30 éve ismerkedett meg ezekkel a kutyákkal a Hortobágyon, az ottani juhászok és gulyások mellett.

„Sinka néven alakult ki az a táj típusú kutya, amelyik megjelent és elterjedt bizonyos kezekben, s ami egy abszolút működőképes munkakutyának bizonyult a maga környezetében” – mondta.

Legfőbb cél a munkaképesség volt

Kiderült, hogy eddigi tenyésztésükben a legfőbb cél a munkaképesség volt, így ilyen értelemben nem igazán voltak küllemi megkötések, teljesen egészséges és normális módon a pásztor- vagy gulyásember a munkát részesíti előnyben, minden egyéb másodlagos.

Árkosi József szerint a sinkákkal kapcsolatban mindenképpen megemlítendő Tari József neve, aki nagyon intenzíven és hosszú ideig foglalkozott velük, és a típus talán legnagyobb szakértője volt, a hagyatékában rendkívül sok anyag áll rendelkezésre velük kapcsolatban.

Czéher György is, az archaikus kutyatípusok kutatója is megszólalt a kérdésben. Elmondása szerint a HUKOSZ vezetője arról tájékoztatta, hogy 2 éve gyűjtik a sinkákat, és néhány napja egy nemzetközi szervezet segítségével bejegyezték mint általuk gondozott fajtát. Ezt követően ők bejelentették mindezt a minisztériumba, ahol fogadták a bejelentést.

Azt viszont már nem tudja, hogy ennek az állománynak meg van-e tervezve a fajtásítása, ki van-e dolgozva, és miként zajlik, de tudomása szerint egy embert kivéve mindenki pásztor, aki a tenyésztők sorát adja. „Ha ez így marad, és valóban a törzskönyvezésben és regisztrációban segítenek és részt vesznek a pásztorok, ez akár egy jó kezdeményezés is lehet. Ha beleszólnak a tenyésztésbe vagy nem olyan pásztorok a tagok, akiket a pásztorok közvéleménye osztatlanul elfogad, akkor ez számos későbbi vitához vezethet” – tette hozzá.

Én a magam részéről nem rajongok azért, hogy minden fajtásítva legyen, mert én azt gondolom, hogy a parlagi állattenyésztés egy sokkal gazdagabb repertoár. De a fajtatenyésztés is lehet jó, habár szélsőséges esetben rengeteg hibával járhat együtt

– hangsúlyozta a szakértő.

Elmondta, hogy ha például nyitott a törzskönyv vagy eleinte ideiglenes sztenderdet állítanak fel, kutatásszerű tenyésztési programmal, akkor lehet jó is. Szerinte azt kellene elkerülni, hogy valaki kitaláljon egy fantomképsztenderdet, és ami abba bepréselhető, az sinkának minősüljön, ami meg nem, az pedig nem minősülne annak.