„Ne a puccsisták diktáljanak” – 20 éve jelentette be lemondását Medgyessy Péter

Fantasztikus a hangulat az athéni olimpián, csak a taxisok túl mohók, bizonyítékot talált a marsi víz létezésére a Spirit, meghalt A hét mesterlövész zeneszerzője – ezekkel a hírekkel indult az MTI napi hírfolyama húsz évvel ezelőtt, 2004. augusztus 19-én. Utólag visszatekintve átlagos nyári napnak volt mondható, ma viszont már tudjuk, hogy a rendszerváltás utáni egyik jelentős politikai eseményláncolat volt kibontakozóban ekkor.

Az MTI reggeli hírei között ugyanis talán kissé megbújva, de szerepelt egy lapszemle is, amely a Népszava aznap reggel megjelent írását taglalta. Ebben már arról írtak, hogy koalíciós válság alakult ki Medgyessy Péter kormányátalakítási terveiből. A kormányfő több miniszterét is leváltotta volna a tervei szerint.

Akkor még nem volt sejthető, hogy az események gyorsulásával, kvázi egy hét múlva már el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a megválasztott miniszterelnök önként lemondott a bársonyszékről. Pedig éppen ez történt, de ne szaladjunk ennyire előre.

Gyorsan lett új jelölt

Ugyan délelőtt még maga a fő érintett próbálta megmagyarázni a helyzetet, és kijelentette, hogy „nincs itt az idő, hogy távozzon a politikából, az SZDSZ-szel pedig a lehető legkomolyabban együtt kíván működni”, de hamar más irányt vettek a történések. Aznapra ugyanis már egyértelműen látszott, hogy a kormánykoalíció, azaz a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) nem tudja folytatni a közös kormányzást Medgyessy Péter miniszterelnökkel az élen. Az egyeztetésekből aztán ultimátum született, a kormányfő bejelentette, hogy augusztus 27-ével lemond, ha előző estig nem biztosítja a bizalmáról az SZDSZ vezetése.

Ez végül, mint tudjuk, nem történt meg. Már aznap híresztelni kezdték a lehetséges jelölteket a kormányfői castingról, amelyről azóta kiderült, a háttérben hónapok óta tartott. Elsőként Kiss Péter neve merült fel, akiről már aznap életrajzot közölt az MTI. Idézték Kovács László pártelnököt is, aki 19-én este úgy fogalmazott, hogy az MSZP új miniszterelnököt jelöl majd, akinek a neve megvan, de akkor még nem árulták el.

Őt először másnap, augusztus 20-án a később elhunyt egykori pécsi polgármester, Toller László dobta be, amikor az ünnepnapon úgy nyilatkozott, hogy szerinte Kiss Péter nem képes előregördíteni a párt szekerét, és többek között „Szili Katalin, Gyurcsány Ferenc, Szekeres Imre, Veress János vagy akár bármelyik nagyvárosi polgármester” is inkább alkalmas lenne a posztra. Toller egyébként az egész miniszterelnök-jelölti botrány miatt lemondott elnökségi tagságáról, és puccsistákról beszélt, hiszen Medgyessynek előbb bizalmat szavazott a párt parlamenti frakciója, majd később mégis új kormányfőjelöltet állítottak. Ekkorra már teljes volt a káosz az MSZP-n belül.

A lemondás napja

2004. augusztus 25-én a helyzet már végképp tarthatatlanná vált, Medgyessy Péter ekkor járt Mádl Ferenc akkori államfőnél, hogy lemondásáról és egy esetleges új kormányalakításról egyeztessen. Akkor még nem nyújtotta be a távozásáról szóló dokumentumot, de beszédes volt, hogy az aznapi kormányülésen már részt sem vett. A lemondást végül egy rendkívüli sajtótájékoztatón, nem sokkal 18 óra előtt maga Medgyessy jelentette be az Országházban.

„Sokáig hezitáltam, hogy hogy döntsek egy ilyen helyzetben […], úgy döntöttem végül is, hogy nem a politikusokhoz, hanem az emberekhez fordulok. Úgy döntöttem, hogy nem engedek a nyomásnak, úgy döntöttem, hogy nem lehet, hogy ebben az országban puccsisták diktáljanak” – fogalmazott lemondásakor Medgyessy.

Kik voltak a puccsisták?

Bár voltak próbálkozások a következő napokban, hogy maradásra bírják Medgyessyt, végül nem jártak sikerrel. Medgyessy még szeptember végéig maradt székében, utódja pedig – mint még aznap, azaz augusztus 25-én kiderült – az a Gyurcsány Ferenc lett, aki addig sportminiszterként nem vonzott még magára túl nagy figyelmet. Az elmúlt húsz évben ez alaposan megváltozott, Gyurcsány kvázi berobbant ezzel a politikába, hogy aztán épp ő legyen az a következő kormányfő, aki idő előtt volt kénytelen távozni posztjáról. Ennek ellenére még ma is a hazai politikai paletta egyik meghatározó alakja, még ha sokan most már saját pártjából – a Demokratikus Koalícióból – is kipenderítenék.

De mi vezetett idáig azokban a napokban, és kik voltak a puccsisták? Erre maga Medgyessy Péter adta meg a választ, amikor 2014-ben konkrétan árulónak nevezte későbbi utódját az Indexnek adott interjújában.

„Ő sose csinált titkot abból, hogy miniszterelnöki ambíciói vannak, ebben becsületes volt. De engem azzal hitegetett, hogy ő még tanulni akar, és fel kell nőnie a feladathoz. Aztán mégis úgy ítélte meg, hogy gyorsan kormányfőnek kell lennie. Ő nem zsigerileg áruló, hanem alkalom szülte áruló, alkalma keletkezett, és nem tudta visszautasítani a dolgot. Nem jól mérte fel a dolgot, saját képességeit és felkészültségét. Bölcsebben tette volna, ha tényleg pár évet tanul még, ez utólag bebizonyosodott” – mondta akkor a kormányfő, és

Gyurcsány egyébként pont azok között a miniszterek között volt állítólag, akik Medgyessy kormányátalakítási terveiben szerepeltek, azaz többek között tőle is meg akart szabadulni. Természetesen nem ez vezetett azonban a koalíciós partnerrel való vitákhoz – sokkal inkább az SZDSZ-es Csillag István gazdasági miniszter menesztése –, de utólag nézve a történteket nem is elhanyagolható tény.

Bukott választás

Medgyessynek 2004 augusztusra igencsak megtépázódott a hírneve, ami kormánya népszerűségén is látható volt. Szinte rögtön a hivatalba lépése után kiderült ügynökmúltja, a D-209-es ügy pedig hamar ráégett a kormányfőre. De sokan utólag a gazdasági nehézségeket, a félresikerült gazdaságpolitikát és költségvetési helyzetet is a 100 napos programot elindító miniszterelnök nyakába varrták.

A közvélemény szemében sorsa kvázi megpecsételődött, amit sokan az MSZP vezetésében is éreztek. Aztán jött az akkori kormánypártok szempontjából katasztrofális, 2004. júniusi EP-választás, amely után sok szocialista és SZDSZ-es vezető politikus érezte úgy, Medgyessyvel esélyük sincs Orbán Viktor és a Fidesz ellen 2006-ban. Mint ismert: azon a voksoláson a Fidesz került többségbe, a megszerezhető 24 mandátumból 12 jutott a legnagyobb ellenzéki pártnak, az MSZP 9, az SZDSZ pedig 2 hellyel volt kénytelen beérni. Az utolsó mandátumot az MDF vitte el.

Ennek ellenére voltak, akik marasztalták is volna. Érdekes módon, ahogyan azt 2022-es interjúnkban elárulta, éppen az a Kiss Péter, akit elsőként dobtak be utódjaként. Ekkor beszélt arról is, hogy végeredményben miért döntött a lemondás mellett.

„Amikor először komolyan szóba került, hogy lemondok, a többség vissza akart tartani. De akkor úgy éreztem, hogy értelmét vesztette a küzdelem, mert nem tudok magam mögé olyan többséget tenni, amivel végig tudom csinálni azt a politikát és azt a gazdaságpolitikát, amit akartam. Úgy láttam, hogy ehhez nincs meg a kellő elszántság és erő a koalícióban. És azt mondtam, hogy hát akkor én talán ezt most abbahagyom. Így végül kiszálltak mögülem azok is, akik korábban támogattak” – vallotta be Medgyessy két évvel ezelőtt. Arra is kitért, hogy ma már nem biztos, hogy a lemondás mellett döntene.

„Van azonban némi lelkiismeret-furdalásom. Nagyobb elszántság, önbizalom és harci kedv kellett volna. A baloldal sorsa is egészen biztosan más lenne, ha én akkor azt mondom, hogy harcolok tovább” – mondta akkor Medgyessy.

Már nem kérik ki a véleményét

A miniszterelnök lemondása után többé már nem vállalt kiemelt politikai szerepet, de négy évig még kvázi utazó nagykövetként tevékenykedett. Amikor viszont egyre sűrűbben bírálta utódját, Gyurcsány leváltotta a posztról. Később politikai tanácsokat adott. Magyarország uniós csatlakozásának idei, húszéves évfordulója alkalmából ismét interjút adott az Indexnek. Ebben úgy fogalmazott, hogy már egyre kevésbé kérték ki a véleményét a baloldali pártok közül, de igazából „már nem is tudna nekik jót mondani”.

(Borítókép: Medgyessy Péter a Parlament épületében 2004. szeptember 29-én. Fotó: Kisbenedek Attila / AFP)