Már a Tisza Párt előtt csapdába esett az ellenzék, hiába kerestek ellen-Orbánt

A Méltányosság Politikaelemző Központ blogoldalán Az antikarizmáról címmel közölt rövid írást Rajnai Gergely, aki szerint az olyan karizmatikus vezetők korát éljük világszerte, mint például Donald Trump, Vlagyimir Putyin, Emmanuel Macron, vagy éppen Orbán Viktor. Mindannyian meghatározó személyiségek, és a mögöttük lévő „pártok, mozgalmak jelentősége mintha elenyészővé vált volna”. Minden a vezetőkről szól, állítja a vezető elemző.

„A hazai ellenzék is hosszú ideje az »ellen-Orbánt« keresi, azaz egy olyan politikust, aki Orbán karizmájával rendelkezik, de épp ellene politizál. Erre volt jelölt régebben Gyurcsány Ferenc, talán egy ideig Vona Gábor, majd néhány hónapra Márki-Zay Péter, legújabban pedig Magyar Péter” – fogalmazott Rajnai Gergely. Ugyanakkor szerinte a karizma ellenszere nem csak egy másik karizmatikus vezető megjelenése lehet, és ezt a jelenlegi amerikai politikai helyzetből vezette le.

A vezető elemző rámutatott, hogy Donald Trump a karizmatikus politikusok újkori archetípusa, és teljesen átvette a Republikánus Párt vezetését; ahogy a párt, úgy az ideológia és a szakpolitika is csak másodlagos a korábbi amerikai elnök személyiségéhez képest. „A republikánus szavazók azért szavaznak a jobboldalra, mert szimpatikus számukra Trump, a demokraták pedig elsősorban Trump elutasítására alapozzák politikai identitásukat” – tette hozzá Rajnai Gergely.

Úgy véli, logikus lett volna, hogy a demokraták is karizmatikus jelölteket, vezetőket válasszanak maguknak, de Joe Biden egyáltalán nem volt az, és ugyanez a helyzet most Kamala Harris és alelnökjelöltje, Tim Walz esetében is.

„Bár Kamala Harris korábbi előválasztási kampánya és alelnöki tevékenysége miatt viszonylag ismert, de mégsem igazán meghatározó politikus, és nem kifejezetten lenyűgöző szónoki képességeire emlékeznek leginkább az amerikai politikát követők. Tim Walz pedig országos szinten szinte teljesen ismeretlen, és sokkal inkább nevezhető unalmasnak, semmint karizmatikusnak” – vélekedett Rajnai Gergely.

Állítása azonban az:

„Az egyik oldalon a legmegosztóbb, a másik oldalon a legsemlegesebb jelölt állt. Akik valóban egy meggyőző személyiséget kerestek a politikában, azok megtalálhatták Trumpban. Van azonban egy másik csoport, amelynek tagjait sokkal jobban zavarja, hogy a politika egymást túlharsogó népvezérek véget nem érő szócsatájává vált, és egy nyugodtabb, semlegesebb politikát részesítenének előnyben. Az ő szavazataikra támaszkodva sikerült megnyerniük a 2020-as választást a demokratáknak” – fejtette ki az elemző. Azt is hozzátette: a Joe Biden visszalépése óta eltelt nagyjából egy hónap megint azt igazolja, hogy ez a stratégia működhet, mert Harris és Walz kiválasztása óta Trump közvélemény-kutatási eredményei folyamatosan gyengülnek.

Teljesen reális forgatókönyv, hogy ismét visszafogottabb jelöltek győzik le korunk talán legkarizmatikusabb politikusát

– írta Rajnai Gergely. A demokraták erre játszanak rá: Harris és Walz nem harsányak, nem próbálnak feltűnősködni, de ők a legintelligensebbek, és a feladatok elvégzésére a legalkalmasabbak; így próbálják az antikarizmájukat mindenki számára átélhetővé, azonosulhatóvá tenni.

A Méltányosság Politikaelemző Központ vezető elemzőjének konklúziója az, hogy az amerikai példa talán magyar vonatkozásban is tanulságos lehet.

Nem biztos, hogy az egyetlen lehetőség a magyar ellenzék kezében az, hogy Orbán Viktornál is Orbán Viktorabb jelölteket próbál előállítani. Lehetséges, hogy a publikum előbb-utóbb belefárad a népvezérek személyes csatájába, és egy nyugodtabb, semlegesebb jelöltet többen támogatnának, mint egy újabb karizmatikus politikust

– hívta fel a figyelmet publicisztikájában Rajnai Gergely.

Megmagyarázhatatlan és nehezen tanulható

A júniusi európai parlamenti és önkormányzati választások után az elemző az Indexnek már kifejtette: 2010 vagy 2014 előtt még elképzelhetetlen volt, hogy komoly pártstruktúra, párttagság és aktivistahálózat nélkül betörjön egy új erő a magyar politikába. Most már azonban nem elengedhetetlenül szükségesek ezek a feltételek, és ezt leginkább a megváltozott médiaszokások, a mindennapokat átszövő közösségi platformok tették lehetővé.

„Valójában az a lényeg, hogy legyen egy karizmatikus vezető, egy személy, akivel azonosulni tudnak a választók. Az, hogy mögötte milyen szervezet van, az egy másodlagos kérdés” – nyilatkozta az elemző júniusban.

Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, kérdeztük most Rajnai Gergelytől, azaz a karizma adottság, amire politika épülhet, vagy a politika karizmatikussá tehet valakit.

A karizma lényegi eleme, hogy szinte megmagyarázhatatlan. Egy megnyerő fellépést, kisugárzást jelent, ami túlmutat az átadott üzeneten, szóhasználaton, és gyakran a stíluson is. Ennélfogva nehezen tanulható vagy tökéletesíthető

– válaszolta az elemző.

Donald Trump példája jól mutatja szerinte, hogy valaki lehet karizmatikus az üzleti világban és a szórakoztatóiparban, ezt pedig át tudja váltani politikai karizmára is. Ez azonban a ritkább eset, tette hozzá Rajnai Gergely.

A karizma leggyakrabban egy adott területen tud kibontakozni, így van, aki csak politikusként karizmatikus, és van, aki épp politikusként képtelen karizmával fellépni. A kérdés, hogy azok, akik politikai karizmával rendelkeznek, eljutnak-e olyan pozícióba, hogy ezt be is bizonyítsák

– mutatott rá az elemző.

Mértékletesség a harsánysággal szemben

Mióta kiderült, hogy Joe Biden nem indul újra, és helyette Kamala Harris méretteti meg magát elnökjelöltként, beindult a kampánygépezet, amely potens jelöltként építi fel az elmúlt években jelentéktelenné vált alelnököt.

Lapunk felvetette, hogy nem azt látjuk-e Kamala Harrisnél, hogy egy antikarizmatikus jelöltet hogyan tesz karizmatikussá a demokratapárti sajtó, illetve a demokratapárti nyilvánosság. De Rajnai Gergely nem így látja, szerinte azonosulható, „mindennapi” emberként, szakemberként, illetve mérsékelt politikusként állítja be Harrist a kampánya.

„Ezek mind-mind antikarizmára épülő stratégiát sejtetnek. A harsányság, az erős állítások, hosszú beszédek nem jellemzik az eddigi fellépését, ez éppen a kontrasztot építi Trump karizmára alapuló kampányával szemben” – vélekedett az elemző.

Korábban csapdába esett az ellenzék

A magyar vonatkozással, illetve a Magyar Péter-jelenséggel kapcsolatban arra kérdeztünk rá, hogy a Tisza Párt elnökének sikeréhez hozzájárult-e a karizmája, vagy az folyamatosan a szereplésével együtt épült fel az elmúlt hónapokban.

Magyar Péter egyértelműen karizmatikus vezérként lépett fel

– jelentette ki Rajnai Gergely. A Tisza Párt elnökének mondanivalójában kevés új elem van, mégis elementáris erővel lépett be a politikai térbe. Kellett ehhez a jó időzítés, a különleges, kormánypárti táborhoz köthető háttér, de elsősorban mégis a karizma az, ami a sikerességéhez hozzájárul.

Az elemző szerint a korábbi ellenzéki vezetők és vezetőjelöltek – különösen Vona Gábor és Márki-Zay Péter – esetében gyakorta az volt a helyzet, hogy a közönségük szerette volna őket karizmatikusnak látni, de ez nem volt reális.

Az ellenzéki szavazók és különösen az ellenzéki politikusok abba a csapdába estek, hogy csak karizmatikus jelölteket kerestek, de nem ez lett volna az egyetlen út. Karizmatikus jelöltet találni nagyon nehéz, mert a karizma a tömegekre hat, a jelöltek kiválasztása pedig sokkal inkább az eliten múlik, de a két csoport eltérően ítéli meg a politikusokat. Nem véletlen, hogy a legtöbb karizmatikus politikus, így például Donald Trump vagy Emmanuel Macron éppen az elit által felkarolt jelöltekkel szemben tudott kiemelkedni, és hasonló a helyzet Magyar Péterrel is, aki nem a hagyományos ellenzéki struktúrákból bújt elő

– magyarázta Rajnai Gergely.

Nem mindig működik az antikarizmatikusság

Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy „antikarizmatikus” politikusnak, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezető elemzője kifejtette:

Egy antikarizmatikus politikus legfontosabb jellemzője, hogy nem harsány, nem feltűnő, nyugodtságot sugároz magából. Érkezhet ilyen jelölt a politikán belülről – egy korábbi »szürke eminenciás« vagy kívülről is, például az üzleti világ egy »szakértő« jelöltje. Fontos, hogy azt sugározza és kommunikálja a választók felé, hogy egy nyugodtabb, visszafogottabb légkört hozna el a politikába.

Ez azonban Rajnai Gergely szerint csak akkor tud működni, ha egy széles réteg megelégeli a karizmatikus népvezérek csatározását, és mérsékeltebb politikai atmoszférát szeretne.

„Amerikában ez a réteg 2020-ban láthatóan megvolt, és talán most is megvan. Németországban jellemzően a többséget alkotja, a mai magyar helyzetben viszont úgy tűnik, ez a réteg elég szűk, vagy kevéssé tudja képviselni az érdekeit, hiszen karizmatikus, vagy karizmatikusnak látszani akaró jelöltek váltják egymást az ellenzéki oldalon, a kormányoldal pedig már évtizedek óta Orbán Viktor karizmájára épít” – állapította meg az elemző, de arra hívta fel a figyelmet: nem szabad elfelejteni, hogy 2002-ben, amikor a magyar társadalom politikai megosztottsága hatalmas volt, Medgyessy Péter épp az antikarizma eszközével tudta legyőzni a Fideszt, tehát a magyar politika közelmúltjában is van rá példa: van, amikor a polgárok megunják a karizmatikus jelölteket, és nyugalomra vágyva egy antikarizmatikus opciót választanak inkább.

(Borítókép: Magyar Péter 2024. június 8-án Budapesten. Fotó: Szollár Zsófi / Index)