Mintegy 300 ezer magyart már életében „elveszítünk”

A WHO adatai szerint a világon 55 millió ember él demenciával, évente 10 millió idős embernél diagnosztizálják a betegséget, ami nagyjából minden harmadik 85 év felettit érint. „Ma egy 60-as éveiben járó beteg fiatal betegnek számít, a 90-es korosztályra inkább jellemző. Előfordulási gyakorisága a kor előrehaladtával jelentősen nő, az elöregedő társadalmakban a demenciában élők száma növekszik, ami itthon becslések szerint 250-300 ezerre tehető” – kezdte előadását Németh Zsófia Klára, a Budapesti Uzsoki Utcai Kórház osztályvezető főorvosa. Mint mondta, az Egyesült Államokban ötmillió ember küzd a betegséggel, minden harmadik aggkorú ebben hal meg, ami meghaladja az emlő- vagy a prosztatarák halálozási arányát.

Sokáig nem derül ki, hogy baj van 

A belgyógyász szakorvos arra is kitért, hogy vannak bizonyos kockázati tényezők a betegség megjelenésére, mint például az elhízás, a diabétesz, a szív- és érrendszeri betegségek, az elmagányosodás. Ebből adódóan a nem Alzheimer-hátterű esetek akár egyharmada megelőzhető lenne, korai diagnózissal, életmód-terápiával az állapotromlás pedig lassítható lenne – jegyezte meg a szakember.

A betegségnek első jelei nem markánsak, felismerését számos dolog nehezíti. Egyik betegük egy idős geodéziaprofesszor volt, a kórházba kerülése előtti napokban előadást tartott az egyetemen, ami előtt feleségének kellett felöltöztetni, de ezt a házaspár mindkét tagja csupán a szeretetből eredő gondoskodásként fogta fel. „A férfi osztályunkra kerülve már kevés dologra emlékezett, nem tudta, milyen nap van, de mikor a katedrán előadott témáról kérdeztük, megváltozott az arca, gond nélkül tudott beszélni a földméréstanról” – szemléltette a belgyógyász. 

Egervári Ágnes neuorológus elmondta, hogy a szüleiktől távol élőknek még nehezebb felismerni a mentális hanyatlást, ugyanis a nagymama a vasárnapi ebédre összeszedi magát, miközben a hétköznapokban már számos problémát okoz neki a mentális állapota.

A magány fokozza a rizikót

Az elszigeteltség fokozza az aggkorúak szellemi leépülését, Németh Zsófia Klára kiemelte: a Covid-járvány alatt elképesztően magas lett a demencia kialakulása, az arctalanság még inkább fokozta a rizikót. Az időskori kiegyensúlyozott mentális státuszhoz nemcsak verbális, de taktilis kapcsolatra is szükség van, az érintésnek, ölelésnek, nyugtató kézfogásnak kiemelt jelentősége van ebben – világított rá. Ficzere Andrea, a FOEA alapítója megjegyezte, hogy tisztában vannak azzal, állapotromlásuk megakadályozásához milyen fontos az idősek mentális támogatása, „csak amíg 40-50 ágyra két nővér jut, akkor az egyéb teendők elviszik a fókuszt”.

Éppen ezért náluk önkéntesek bevonásával igyekeznek szebbé tenni a magányos idősek kórházban töltött napjait. Többek között beszélgetnek velük, felolvasnak nekik, akiknek állapota megengedi, azokkal a parkban sétálnak.

Állapotromlás idegen környezetben

Egervári Ágnes az intézményben töltött napokról elmondta, hogy sokszor a hozzátartozók nem értik, miért lesz zavartabb az illető, miután kórházba kerül.

Ha a kezdődő demenciához jön valami, elesés, lázas betegség, hirtelen állapotromlás következik be. Nemzetközi adatok szerint a kórházi osztályokon 20 százalékban észre sem veszik a demenciát, az akut eseteket látják el

– részletezte a neurológus. A demensek számára mindeközben az idegen környezet is bizonytalanságot okoz – említette, amit egy nemrég megtörtént esettel szemléltetett. Egy idős férfi az éjszakás nővérnek ellentmondva alvásidőben többször is a folyosón járkált, mikor harmadszorra is ágyához kísérték, dühösen lökte el az ápoló kezét, majd a legközelebbi növényhez sietve könnyített magán. Az ismeretlen helyen addig hiábavalóan kereste az illemhelyet. „A demenseket gondozóknak mindig át kell gondolniuk, nem éhes-e, nem szomjas-e, nem kell-e mosdóba mennie” – mutatott rá a neurológus, hozzátéve: ezért fontos az ilyen betegekkel foglalkozók demenciára specializált képzése.

Nehéz megfelelő idősotthont találni

„Az utolsó pillanatig lehet jó életminőséget biztosítani, ha ismerjük a betegséget, és tudjuk, mit kell tenni” – hangsúlyozta. Egervári Ágnes arra is kitért, hogy ha intézményi ellátásra van szükség, milyen szempontokat vegyenek figyelembe a hozzátartozók: az otthonlakók napközben fel legyenek öltözve, az ott élők tekintete ne mutasson zavartságot. Fontos még, hogy napközben értelmes tevékenységekkel legyenek elfoglalva, a kézműves-foglalkozások, zeneterápia, táncterápia mind a mentális hanyatlás hátráltatását szolgálja. Az aktivitás, mozgás, séta számos élettani előnnyel jár, a szellemi frissességhez is hozzájárul. „Az állami intézmények listája a szociális ágazati portálon elérhető, de a magánintézményeket illetően nincs ilyen lista” – tette hozzá. Ezzel szembesült az egyik jelenlévő hozzátartozó is, mikor 87 éves édesanyja a betegség miatt elhelyezésre szorult.

Sok helyen nem fogadnak demenseket, vagy 1,5-2 éves várólisták vannak

– említette. Mikor a családtagok szembesülnek a betegséggel, már 24 órás felügyeletre szorul az érintett hozzátartozó, ha az aktív dolgozók nem tudják megoldani az otthon ápolást, az elérhető idősotthonok tekintetében nehéz helyzetbe kerülnek. A mielőbbi gondoskodás érdekében magánintézmények felé fordultak. „Észak-Budapest agglomerációjáig mentünk, 300 ezer forintos havidíjtól indult minden” – árulta el. Egy 30-as listát állítottak össze a szóba jöhető otthonokból, tíz felkeresése után végül, a figyelmes ápolószemélyzet miatt, sikerült megtalálni az édesanyja számára megfelelőt. A különböző szempontok szerint – ágyszám, személyzet, programok, elérhetőség, szakmai vezető személye, orvosi ellátás, árak – felállított lista azóta körbejár ismerősei közt. „Segítség lenne, ha egy hasonló adatbázis elérhető lenne az érintettek számára” – fogalmazott. Németh Zsófia Klára, az Uzsoki Kórház belgyógyász főorvosa megjegyezte, hogy miután a képalkotók és pszichológusok igazolják betegeiknél a demenciát, a környéken lévő idősotthonok listáját tudják átadni a betegeknek.

A hozzátartozókat is megviseli

A szakorvos rámutatott: mivel a betegség visszafordíthatatlan mentális hanyatlással jár, a hozzátartozókat is megviseli, hogy „akit szerettek és ismertek, a szemük előtt válik idegenné, már életükben elveszítik őket”. Mikor az otthonba kerülve a zongora mellé ültették a neves zongoraművészt, már nem tudta, hogy az mire való – osztotta meg az egyik szomorú esetét Egervári Ágnes neurológus. Volt olyan nyolcvan feletti nő, akiről ugyan otthon tudtak gondoskodni szerettei, de minden délután az óvoda felé akart sétálni, hogy hazavigye – akkor már nyugdíjas – gyermekeit. A neurológus elmondta, hogy az érintettek többségéről otthon gondoskodnak. Az életútját ismerve lehet magyarázatot találni sok irracionális cselekvésre. Ilyenkor bele kell helyezkedni a világába, a betegséggel való szembesítés dühöt vált ki a betegekből – tanácsolta az idősellátásban több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakorvos.

A demenciát személyes ihletésű könyvek mellett egy hollywoodi film is feldolgozza, igaz, az igen ritka, fiatalabb korban jelentkező Alzheimer-kóron keresztül. A Megmaradt Alice-nek Julianne Moore alakításával egy neves nyelvészprofesszorról szól, aki az 50. születésnapja után kezd elfelejteni szavakat, dolgokat. Németh Zsófia Klára, az Uzsoki főorvosa szerint arra, hogy mit éreznek maguk az érintettek, a film főszereplőjének alábbi kijelentése világít rá a legjobban:

Nem szenvedek, harcolok azért, hogy kapcsolatban maradhassak azzal, aki voltam.

(Borítókép: Alexandra Beier / Getty Images)