Életmentő műtéten van túl Dolly, a labrador

A két és fél órán át tartó műtétet másfél éves szenvedés előzte meg, ami egy gerincbecsípődéssel indult. Hosszas kezelések, gyógyszerek, injekciókúrák sorozata következett, de Dollynak nem használt semmi, a labrador egyre rosszabbul lett. Óriási fájdalmai voltak, nem érezte jól a lábát, nem volt megfelelő a mozgása, nehéz volt neki a vezetői munka.

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Alapítvány a röntgen mellett készíttetett számára MR-vizsgálatot, amely kimutatta, hogy meg kell operálni, mert hosszú távon csak így tudják megszabadítani a szenvedéstől – tájékoztatta az Indexet Berta László kommunikációs vezető.

A történek miatt Sáfrány Írisz, Dolly gazdája is nagyon megijedt.

De attól talán még jobban, hogy Dolly a gerincbetegség miatt kiesik mellőlem, és nyugdíjazni kell, mert egy vakvezető kutyát nagyon nehéz elengedni a látássérültnek. Az én esetemben öt év után, de azt hiszem, hogy már pár hónap után is

– idézte fel Írisz a nehéz pillanatokat.

Csak a műtét segíthet

Jólesett Írisznek, hogy Komondi Piroska, az alapítvány szakmai vezetője megerősítette abban, hogy az lesz a legjobb, ha megműtik Dollyt, mert így akkor sem lesznek fájdalmai, ha nyugdíjazni kellene, ha pedig visszatérhet a vezetői munkába, akkor a látássérült hölgy mellett marad. Erre 99 százalék esély volt, mert több alapítványi kutyát megoperáltak már ilyen betegséggel, és jó arányban felépültek.

Aggódtam érte, de mielőtt elvitték a műtőbe, az orvos elmondta, hogy nem kell félni, vigyáznak rá. Ennek ellenére ideges voltam két és fél órán át, amíg várakoztunk. Akkor nyugodtam meg, amikor az őrzőben hagyták, és Dolly énekelt, úgy nyüszített, hogy kihallatszott a folyosóra. Akkor már tudtam, hogy ébren van, túlélte. De azt még akkor nem lehetett tudni, hogy lábra is fog állni

– emlékezett Sáfrány Írisz.

Amikor az őrzőből kihozta a kutyát egy hölgy, törülköző volt a hasa alatt, azzal támogatták, de jött a saját lábán. Akkor már örült a gazdi, mert tudta, hogy Dolly nem bénult le.

Újra együtt a páros

Két nappal a műtét után Dolly reggel jól ébredt, kiegyensúlyozott volt, újra megfogta a plüssalmáját, jött-ment, cipelte, és nem sírt már.

Akkor nyugodtam meg először, hogy elindult a gyógyulás útján, most már csak jobb lehet 

– mondta Írisz.

Egy hete nem voltak sehol a műtét miatt, a kutyus lábadozik, egyelőre csak pórázon sétálhat. Hat hétig még nem vezethet, de a gazdi minden egyes mozdulatát figyeli. Menni akar, venné föl a hámot, még pórázon is elvezetné Íriszt, ha azon múlna, hogy vele mehessen. Nagyon szeretne visszatérni a munkába.

Nem olcsó mulatság

Sáfrány Írisz nagyon hálás az alapítványnak, hogy létrejöhetett a műtét. Komoly összegbe került, félmillió forintba.

„Ha ezt most nekem kellett volna kifizetni, a legnagyobb jóindulattal se tudtam volna, és akkor nem sikerülhetett volna Dollyt megműteni. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy megszűntek a fájdalmai, felépülhet, és újra visszatérhet a vakvezető munkába. Már alig várom, hogy újra megfoghassam a hámját, és együtt, csak mi ketten elinduljunk” – tette hozzá.

Október a látás hónapja, 15-én ünnepeljük a fehér bot világnapját. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola több témában felhívja a figyelmet a magyarországi látássérült személyek helyzetére és a vakvezető kutyákra. Magyarországon több vakvezető kutyára lenne szükség. Sokan várakoznak hű társra az alapítványnál. A várólistán átlagosan 40-50 fő van. Rendszerint 12-15 kutya áll kiképzés alatt, a tervek szerint a tenyésztői programban évente 30 kölyök születik, belőlük a következő évben vakvezető kutya válhat.

Ez az időszak körülbelül 10 év, amelynek összes költsége: tenyészkutyák, tenyésztés, kölyöknevelés, szűrések, orvosi költségek, ellátás, felszerelés, kiképzés (csak ennek másfél millió forint a munkadíja), gazdi képzése; átadás, vizsgáztatás, utókövetés és gondozás tíz éven át, a felszerelés pótlása, az öregedő kutya extra orvosi költségei, nyugdíjazás körüli költségek, közben rezsi, járműhasználat.

(Borítókép: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola)