Kortársai gazdának nevezték a Horthy-korszak talán legmeghatározóbb politikusát

Bethlen István 1874. október 8-án született a Maros-Torda vármegyei Gernyeszegen, anyai nagyapjának öreg kastélyában. Apai és anyai ágon is ősi erdélyi nemesi családból származott: apja gróf Bethlen István, anyja gróf Teleki Ilona volt. Nővérei közül Klementina 1871-ben, míg Ilona 1872-ben született.

Sámsodtól Trianonig

Négyéves korától magántanárok foglalkoztak vele Sámsodon, így aztán már hatévesen írt és olvasott. 1883-ban került a bécsi Teréziánumba. Romsics Ignác, a nagy sikerű Bethlen-életrajz szerzője ezt írta erről az időszakáról:

Bizonyos, hogy a Teréziánumban eltöltött tíz év nemcsak Bethlen eszmei-világnézeti felfogására, hanem jellemére is igen jelentős hatással és befolyással volt. Mértéktartását, visszafogottságát, megfontoltságát és hallgatagságát ugyan szüleitől is örökölhette, de bizonyos, hogy a teréziánumi évek, a hátratett vagy karba font kezekkel végzett séták és a katonai gyakorlatok is ilyen irányban formálták egyéniségét. Elhivatottságtudata, fensőbbségérzete, exkluzív arisztokratizmusa ugyanitt alakulhatott ki benne.

Bécsi tanulmányai után a budapesti egyetem jogi karán tanult, majd elvégezte a magyaróvári mezőgazdasági akadémiát is. 1901-ben feleségül vette a család egyik távoli ágához tartozó Bethlen Margit grófnőt, akitől három gyermeke született: András, István és Gábor.

1901 és 1918 között sajátos erdélyi jegyekkel rendelkező regionális politikussá vált. A háború alatt pedig, amikor Apponyi Albert és Andrássy Gyula a forradalom elkerülése érdekében a választójog bővítését sürgették, Bethlen az engedményeket konokul ellenző Tisza István mellé állt, mert attól tartott, hogy a jogkiterjesztés veszélyeztetheti az erdélyi magyarság helyzetét. Kezdetektől fogva élesen bírálta a Károlyi-kormány intézkedéseit, és így 1920-ban már senki sem lepődött meg azon, hogy tagja lett a trianoni szerződést előkészítő párizsi békekongresszus magyar delegációjának.

A bethleni konszolidáció

A két háború közötti magyarországi politika egyik legmeghatározóbb eleme Horthy Miklós és Bethlen István szövetsége volt. A gróf 1920-ban elfogadta Horthyt, és a kormányzó is arra törekedett, hogy a politikai vezetést Bethlennek juttassa. Horthy igényt tartott a tanácsaira, ugyanakkor a gróf igyekezett befolyásolni a kormányzó döntéseit. Így történt ez azt követően is, hogy Bethlen kikerült a miniszterelnöki székből.

1921. április 14-én alakította meg kormányát. Bethlen, akit kortársai nemes egyszerűséggel „gazdának” neveztek, valóban gazdája volt a kormányzat egész tevékenységének. A gróf első számú feladatának a Horthy kormányzóságával létrejött politikai rendszer konszolidálását, a szélsőséges pártok visszaszorítását, illetve a trianoni békediktátum által megroppantott magyar gazdaság talpra állítását tekintette.

1921-ben megegyezett a Szociáldemokrata Párttal, felajánlva Peyer Károly pártelnöknek a parlamenti munkában való részvételt, amiért cserében a szociáldemokraták ígéretet tettek a köztársasági propaganda beszüntetésére, a politikai helyzet elfogadására, és a közalkalmazottak, valamint a mezőgazdasági munkások között szervezett sztrájkok beszüntetésére.

Szakály Sándor történész szerint Bethlen sajátos, szinte kiismerhetetlen alakítója, vezetője volt a magyar politikai életnek. Kevés barát, önálló döntések, magas szakmai felkészültség és azonnali reagálóképesség jellemezték. Politikus társai sem tudták szinte soha, hogy milyen váratlan lépéssel rukkol elő. Döntő jelentőséget tulajdonított az oktatásnak, elemi és felső fokon egyaránt. Kultuszminisztere, Klebelsberg Kuno elképzeléseit mindig támogatva, arra anyagi fedezetet biztosítva épült ki az elemi iskolai oktatási rendszer és a külföldi magyar intézetek – Collegium Hungaricum – rendszere. Emellett az állam által biztosított ösztöndíjakkal is százak gyarapíthatták tudásukat külföldi egyetemeken.

Kormányának bukását az 1929-ben kirobbanó gazdasági világválság okozta, ami 1930-ban gyűrűzött be az országba, és ideiglenesen a háborús jegyrendszer bevezetését eredményezte. A gróf kissé bele is fáradt a kormányzásba, de tény, hogy támogatottsága folyamatosan zuhant, ezért az 1931-es választások megnyerése után, tíz év és 132 nap miniszterelnökséggel a háta mögött lemondott tisztségéről.

A politikai élet nagy öregje

1931 után, ahogy Romsics Ignác találóan nevezte, Bethlen a magyar politikai élet „grand old man”-je (nagy öregje) lett. Nem történt szinte olyan politikai döntés, amelyről nem tudott volna, melynek milyenségéről ne adott volna véleményt.

Mindvégig nagy energiával agitált külföldön a területi revízió érdekében, mert úgy vélte, hogy a versailles-i békerendszer megváltoztatása előbb-utóbb bekövetkezik.

1944 decemberében a szovjetek elfogták, házi őrizetben tartották, majd 1945 áprilisában a Szovjetunióba vitték. Sztálin állítólag attól tartott, hogy a kommunistaellenes erők élére áll.

1994-ben tárták fel azt a közös sírt, amelyben, a moszkvai Donszkoj kolostor melletti temetőben, a hamvait elhelyezték, miután 1946. október 5-én a Butirszkaja börtön kórházában meghalt szívbénulásban.

A miniszterelnök jelképes hamvait – a kolostor temetőjéből hozott földet – 1994-ben hazaszállították, és június 17-én a Kerepesi-temetőben helyezték végső nyugalomra.

(Borítókép: Bethlen István gróf egykori miniszterelnök bronzszobra Győrben a Bethlen István téren 2018. október 11-én. Fotó: Krizsán Csaba / MTI)