A Hős utcai gettónak már a megépítése sem volt jó ötlet, most felszámolják

A Hős utca X. kerületi oldalán, a 15-ös számnál található a rendszerváltás óta problémagócként azonosított gettó. Az itt lakók körében jelen lévő szegénység, a droghasználat és a nagyvárosi szegregáció legtöbb negatívumáról nemcsak a rendőrség és a kerület vezetése tud, hanem az épületcsoport egyre fogyatkozó lakói által részben elkövetett, részben elszenvedett bűncselekmények a főváros szélesebb közvéleménye előtt is ismertek.

A telep csaknem százéves történetére most a markológépek kotrókanala tehet pontot, a bontási munka azonban önmagában nem jelent megoldást az eddig ott lakók gondjaira. Hogy pontosan mit is jelent a gettó lakói számára a dózerolás, és hogy milyen előzményei voltak a telep teljes leszakadásának, arról Molnár Zsuzsanna, a Kontúr Egyesület elnöke beszélt az Indexnek.

2013 óta van a civil szervezet fókuszában a Hős utca 15. lakóközössége. A közösségfejlesztési és támogatási munkára azért vállalkoztak az egyébként korábban a kőbányai szociális ellátórendszerben dolgozó munkatársak, mert azt tapasztalták, hogy a telepen jelen lévő problémahalmaz nagyságával nincs arányában a hivatalos szervek részéről megmutatkozó figyelem. Az Index 2018-ban átfogó riportban mutatta be, milyen körülmények között élnek, és milyen jellegű problémák tornyosulnak a zömében romák által lakott telepen. A helyzet az azóta eltelt időben sem normalizálódott, így nyilvánvalóvá vált, hogy a 2017-ben hozott bontási döntést végrehajtják valamikor. Az elmúlt időszakban már ez a várakozás határozta meg a légkört.

Kőbánya vezetése azonban korábban sem túl potens módon nyúlt a telepi közösség tagjaihoz, miközben sokan sokféle segítségre szorultak

– állapította meg Molnár Zsuzsanna, megjegyezve, hogy például a gyermekjóléti szolgálat szakmailag máig nem megfelelően működik, csak felügyel és büntet, de nem nagyon segít. Ennek az lett a következménye, hogy egy idő után a Hős utcaiak köréből senki nem fordult hozzájuk. A Kontúr Egyesület elsődleges célja tehát az volt, hogy hidat képezzen az ott élők és a szociális ellátórendszerek között. (Egyesületük a telepi gyerekeknek folyamatos programokat szervez még azután is, hogy 2019-ben az önkormányzat felmondta a közösségi térként szolgáló helyiség határozatlan idejű bérleti szerződését.)

A Horthy-korszak után jött az elgettósodás

A gettósodott épületkomplexum már létrejöttekor sem a kényelmes otthon megteremtésének igényével épült. A Horthy-korszak uralkodó szociális felfogása szerint jól körülhatárolható és felügyelhető telepet kell létrehozni, és helybe vinni a szolgáltatást. Ennek megfelelően az ország, illetve a főváros különböző pontjairól ide koncentrált mintegy 300 család mellé az épületekbe szociális nővéreket is költöztettek. A két épületrésznek az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra kellett elkészülnie.

Annak ellenére, hogy ma már a szociális munka szakmai alapvetése, hogy ilyen koncentrált gettót nem jó ötlet létrehozni (az ittenihez hasonló, IX. kerületben lévő Illatos úti Dzsumbujt 2015-ben bontották le), a hatalom nem sok erőfeszítést tett a telep és a telepiek integrálása érdekében. Az áttörésre egyébként maga a terület sem kínált túl sok alternatívát, hiszen a honvédségi épületekkel, vasúttal és a Hungária körúttal körbezárt telep közösségi élet szempontjából ugyanolyan szegregált ma is, mint volt évtizedekkel korábban.

mert míg az államszocializmus évtizedeiben egyszerűen letagadták a szegénység létezését, addig 1990 után tudomásul vették, de teljesen magukra is hagyták az itt élőket. A spontán privatizáció egyetlen jelentős fejleménye az volt, hogy az önkormányzat a Hős utcai telepen lévő bérlakásainak jelentős hányadát – egészen pontosan az összlakásszám felénél eggyel kevesebbet – eladta a benne lakóknak. Ez tette lehetővé számára, hogy a 15/a és 15/b tömbben, mindkét épületszárnyban megmaradt a többségi tulajdona. Ezzel azonban épphogy csak a közvetlen életveszély elhárításának szintjéig élt.

A súlyos deprivációban élő lakók jelentős része egy idő után elmaradt a közüzemi számlák befizetésével, és közös költséget sem fizettek sokan, el-elmaradoztak az állagmegóvó karbantartási munkák, ami egyenes úton vezetett az épületek drasztikus leromlásához. (A Google Térképen látható az épület utóbbi éveket jellemző, befalazott vagy kiszedett ablakú, bontást megelőző állapota.)

nem tudnak kilépni a Hős utcát nem csak földrajzi értelemben határoló falai közül. Egy idő után feladták az integrálódásba vetett hitüket és felmondták az együttélés normáit rögzítő társadalmi szerződést. Ebben a kezükre játszott a dizájnerdrogok betörése, amivel elkezdtek kereskedni. A korabeli híradásokban egymás után sorjáztak a rémisztőbbnél rémisztőbb történetek a kábultan ténfergő vagy agresszíven randalírozó ügyfelekről. Ennek a legdurvább esetéről, amikor egy drogos kábítószeres tűvel szúrt meg egy négygyermekes anyát az 1-es villamoson, az Index is beszámolt.

A rendőrség a droghelyzet kulminálásakor ugyan demonstratív razziákat tartott, azóta azonban Molnár szerint a testület is kivárásra játszott. Egy közmeghallgatáson elhangzott rendőrségi vezető hozzászólását idézte, amely szerint csak akkor mehetnek be a rendőrök magánlakásokba, ha bűncselekmény elkövetésére utaló értesülésük vagy bizonyítékuk van. Térfigyelő kamerák ugyan vannak a Hős utcában, ezeken keresztül pedig láthatták, mi folyik a házak előtt, mégsem intézkedtek. Azzal, hogy a hatóságok hagyták elfajulni a helyzetet, a maguk oldalára állították a közvéleményt, akik a drogosokban nem a szociális ellátórendszer csődjét látták elsősorban, hanem emberi mivoltukat elvesztő zombikat, akiktől mielőbb meg kell szabadulni. Az épületek most megkezdett elbontása világos üzenet arra vonatkozóan, hogy egyik illetékes sem az ott élők problémáját akarja megoldani, hanem inkább a helyszínt felszámolni.

Lett volna más megoldás?

A Kontúr Egyesület elnöke egyébként a nemzetközi példákból merítve ismer olyan megoldást, amely a Hős utcai szegények felzárkóztatása irányába mutathatott volna. E szerint az önkormányzat minden harmadik lakását megtarthatta volna a tömbben, és egy átfogó rekonstrukció keretében a másik két, szomszédos garzonnal összenyithatta volna. Kemény szociális munkával egy-egy család számára már egészen élhető körülményeket lehetett volna így teremteni. Az efféle integráció ha nem is azonnal, de középtávon eredményes lehetett volna.

Más belpesti félkomfortos lakásokkal ellentétben ezeknél nem a folyosó végén volt a WC, hanem két lakáshoz tartozott egy, az átlagos lakásméret 26 nm volt, és konvektoros fűtéssel is rendelkeztek. A most már bontás alatt álló B épületben korábban volt egy gázrobbanás, akkor statikailag megroppant, így ennek a dózerolását az egyesület sem kifogásolja.

Azt azonban igen, hogy a lakhatási válság kellős közepén 300 lakás tűnik el hamarosan a kerületből. Jelenleg a maradék néhány tulajdonossal zajlik a huzakodás a vételár összege körül. Amennyiben nem sikerül a 4-5 millió forint körüli árról megegyezni, az ügyben az önkormányzat a kormányhivatalnál kisajátítási eljárás megindítását kezdeményezi. Az árakat jelentősen lefele hajtotta a tény, hogy a vevői oldal értelmezése szerint itt valójában nem ingatlanvásárlás, hanem telepfelszámolás történik. Azokban az esetekben, amikor a közérdek érvényesítés alapján kisajátítási eljárás zajlik, ott az eljáró Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) perelhető. Ilyenre akadt is példa, a tulajdonosokat az Utcajogász képviselte.

A kőbányai önkormányzat 2,1 milliárd forintot kapott a Hős utcai szegregátum helyzetének rendezésére. Arra pontos választ nem kaptunk, hogy mire költötték a kormányzati forrást, csak annyit tudtunk meg, hogy ebből vásárolták ki a tulajdonosokat, és hogy minden önkormányzati bérleményben lakó családot el tudott az önkormányzat máshol helyezni.

A kerület tulajdonába került 254 lakást a telekkel együtt tavaly adta át (illetve részben eladta) a magyar államnak. Ugyanakkor a két tömbben összesen 317 lakás van, a maradék ingatlanok jövőjéről már az MNV egyeztetett, és a bontást is ő koordinálja. Jelenleg a B épületet bontják, az épületben már csak két bent lakó tulajdonos van. Az egyikük esetében zajlik a kisajátítás, a másik tulajdonos cserelakásra vár.

illetve más, szegregáció veszélyét magában hordozó környékre. A helyi közvélemény ugyanakkor üdvözölte a telep felszámolását, és egyáltalán nem bánja, hogy a drogprobléma áttevődött máshová. Egyébként nem túl messzire, a vasút, valamint a 3-as villamos menti helyekre és a Népliget környékére. Molnár Zsuzsanna szerint az egész bontással egyedül a terület új használója, a Terrorelhárítási Központ járt jól, a szociális problémát ugyanakkor a dózerek nem oldották meg, sőt valamivel beljebb tolták a városba.

(Borítókép: Tövissi Bence / Index)