Schmidt Mária rendet tesz a Világrendetlenségben
További Belföld cikkek
- Sebestyén Balázs: Nagyon nagy a baj az országban, muszáj segítenünk
- Világelső lett a budapesti karácsonyi vásár
- Az interneten árulta a munkáltatója szerszámait egy karbantartó
- Fékhibát észleltek egy Budapestre érkező repülőnél, azonnal a helyszínre vonultak az illetékes szolgálatok
- Brutális katonai gépjárművek érkeznek Budapestre
Az Orbán-kormányt támogató Széchenyi-díjas történész, intézményvezető körül egy egész kis jobboldali intellektuális birodalom létezik: a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért (KKETTK) Alapítvány égisze alá tartozik a Terror Háza Múzeum, a XX. és a XXI. Század Intézet, a Kommunizmuskutató Intézet, a Habsburg Történeti Intézet, a Kertész Imre Intézet, a Szabad Európa Intézet, továbbá a Látószög blog is, amelyen rendszeresen publikál Schmidt Mária. Ez utóbbin olvasható számos olyan írása, amelyek helyet kaptak már korábbi köteteiben, illetve a Világrendetlenség is túlnyomórészt a Látószögön megjelent eszmefuttatásokból állt össze.
Többek között Schmidt Mária közvetlen munkatársai közé tartozik G. Fodor Gábor politológus, „az Orbán-csapat tagja”, valamint a magát jobboldali gramsciánusnak nevező történész-politológus, Békés Márton. Előbbinek idén jelent meg Orbán kontra Soros című könyve, amit elolvastunk, utóbbiról pedig a nyáron azt írtuk, hogy tézisei, elméletei, gondolatai rendre visszaköszönnek a kormányoldal politikai, geopolitikai alapvetéseiben, és jóval nagyobb ráhatása van a kormányzati ideológiára, mint azt elismeri.
Szintén a Terror Háza Múzeum főigazgatójának csapatában van elemzőként Deák Dániel, a Megafon talán legismertebb aktivistája, A Fidesz-recept című zsebkönyv szerzője, és az Index által az orosz–ukrán háború témájában rendszeresen kérdezett Kosztur András vezető kutató is. Nemrégiben jelentették be, hogy Schmidt Mária felkérésére visszatér az újonnan létrehozott Szabad Európa Intézet igazgatójaként a magyar politika egyik legkellemetlenebb közelmúltbeli botrányának főszereplője, Szájer József volt fideszes európai parlamenti képviselő. Rögtön egy könyv is megjelenik róla, amit ugyanúgy a KKETTK Alapítvány ad ki, mint a Világrendetlenséget.
A fideszes világon belül több olyan intézmény, alapítvány, think tankként értelmezhető intézet is működik, amelyek azon dolgoznak, hogy ideológiai és stratégiai kérdésekben támpillérei legyenek a jobboldali kormányzásnak, a Schmidt Mária köré épült birodalom ennek az intellektuális munkának az egyik legfontosabb bástyája.
A Terror Háza Múzeum főigazgatójának kiemelt pozícióját, befolyását jelzi, hogy Orbán Viktor útjain gyakran látható a miniszterelnök mellett: például szeptemberben vele tartott Észak-Macedóniába, októberben Ausztriába, tavaly októberben pedig tagja volt Orbán Viktor pekingi delegációjának. Idén októberben az olasz sajtó írta meg, hogy együtt látták vacsorázni a miniszterelnökkel és a feleségével.
Tavaly ősszel kisebb politikai turbulenciát okozott, hogy kiderült: Schmidt Mária lányának adriai villájában nyaralt Orbán Viktor. Emiatt leginkább a történész fiának, az ellenzéki politikus Ungár Péternek kellett magyarázkodnia. A Gulyáságyú Médiának küldött válaszában azt írta: „a magyar politika egyik elég részletesen kitárgyalt mozzanata”, hogy édesanyja és a miniszterelnök szoros viszonyt ápolnak egymással. „A miniszterelnök ennek keretében például édesanyám budapesti házában is viszonylag gyakran megfordul” – közölte Ungár Péter.
Ebből a röviden felvázolt kontextusból következik, hogy miért érdemes odafigyelni arra, amit mond és ír Schmidt Mária. Nem csupán történész és intézményvezető, hanem olyan bennfentes, illetve bizalmas tanácsadó a miniszterelnök mellett, akinek minden bizonnyal közvetlen hatása van a kormányzati politikára.
Kína újra a világ közepe lett
A Terror Háza Múzeum főigazgatója, akárcsak Orbán Viktor, úgy látja, hogy a Nyugat és benne Európa nyugati fele képtelen felismerni és kezelni a változó világ kihívásait, nincs rá stratégiája, miközben új erő van a láthatáron: a felemelkedő Kína. A miniszterelnök nem először, erről beszélt a Magyar Nemzeti Bank által szervezett Eurázsia Fórumon is, de Schmidt Mária is több publikációjában foglalkozott a Nyugat és Ázsia viszonyával.
A 2020-ban megjelent, Országból hazát című kötetében azt írta: a hidegháború után az Egyesült Államok győzelmi mámorában nem látta, hogy a nyugati világ elsőbbsége kezd elillanni.
A 19. század még Európáé, a 20. század már Amerikáé volt. Az új, a 21. század minden jel szerint Ázsiáé lesz
– fogalmazott Schmidt Mária, majd azt is hozzátette – utalva Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című munkájára –, hogy a történelem tehát nem ért véget, „az USA sem mondta még ki az utolsó szót”.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója kifejtette, hogy Kína újra a világ középpontjának szerepére készül, miközben a Nyugat elbóbiskolt és lubickolt a jólétben a hidegháború vége óta eltelt időszakban.
Kína már régóta stratégiában gondolkodik, a nyugati világ és benne az USA még mindig taktikában és pillanatnyi profitmaximalizálásban
– vélekedett Schmidt Mária.
Az új esszékötetében található egyik írásában úgy fogalmazott, hogy ha az USA egypólusú világot akar, akkor szembe kell szállnia Kínával is.
Kínát a Nyugat már egyszer, a 19. század közepén megalázta és szétszabdalta. Ezt Kína még egyszer nem fogja megengedni. Kína egy saját modellt működtető, a neoliberális gazdaságpolitikát a kommunista állampárt államkapitalizmusával ötvöző, nemzeti érdekeit hatékonyan képviselő, sikeres birodalommá vált. Hagyományosan hosszú távban, nyolcszáz-ezer éves ciklusokban gondolkodik.
A Világrendetlenségben számos téma – kereszténység a nyugati világban, ukrajnai háború, a koronavírus-járvány hatásai a világban, a magyar szuverenitás – mellett „a kínai ajánlat” is fejezetet kapott. Ennél a résznél olvasható a Látószög blogon 2023. október végén megjelent Kína szövetséget kötött az idővel című írása. Ez egy beszámoló Schmidt Mária kínai tapasztalatairól, miután Orbán Viktor miniszterelnök delegációjának tagjaként részt vehetett a pekingi Övezet és Út Fórum (BRF) eseményein. Ennek a cikknek az állításait tavaly összefoglaltuk az Indexen.
Kína újra a világ közepe lett, elég erős és gazdag ahhoz, hogy újra elfoglalja régi helyét. Befektetéseinek hasznát mindenki élvezheti, aki be akar kapcsolódni abba a hálózatba, amit ő hoz létre, ő finanszíroz és persze ő működtet. Kínának tehát van ajánlata. Partnerséget és együttműködést ajánl, és nem szab sem politikai, sem ideológiai feltételeket (legalábbis most még nem)
– állapította meg Schmidt Mária.
Az Egyesült Államok ajánlatáról azonban úgy fogalmazott:
Fenyegetés, zsarolás, ideológiai nyomás, pénzügyi-gazdasági kirablás, demokráciaexport, vagyis az amerikai way of life rákényszerítése mindenkire. Régen a soft politika tette vonzóvá és kívánatossá az amerikanizálódást, ma azonban a hard politika akarja kikényszeríteni mindenhol, mindenkitől. És ez ellenszegülést vált ki.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint „Kína cukorral jön, az USA korbáccsal”, „Kína a béke országa, a Nyugat állandóan háborút vív”. Továbbá azt is írta, hogy „a kínai modell mindig is a meritokráciát részesítette előnyben”, ezzel szemben a fejlett Nyugat „újabban faji és nemi szempontokon alapuló pozitív diszkriminációt alkalmaz”, így pedig ellehetetleníti a minőségi, teljesítményelven alapuló előmenetelt.
Ideológiai utópizmus helyett reálpolitika
Még egyelőre sok kérdés övezi, hogyan egyeztethető majd össze az orbáni eurázsiai gondolat és a kínai kapcsolatokra erőteljesen építő gazdasági semlegesség stratégiája a hatalomátvételre készülő Trump-adminisztráció „America first” politikájával, amely ugyanúgy riválist lát Kínában, mint az amerikai demokraták.
Az Orbán-kormány arra számít, hogy Trump elsősorban üzletember szemmel vizsgálja meg az Egyesült Államok kínaiakhoz fűződő viszonyának lehetőségeit. „Jó üzletet akarnak kötni a kínaiakkal. Tehát ők nem ki akarják lökni a Földről a világűrbe a kínaiakat, ez aligha lehetséges, hanem ők itt vannak, erősek, fejlődnek, az a feladat, hogy jó megállapodásokat kössünk velük” – magyarázta Orbán Viktor a Kossuth rádióban.
Annak ellenére, hogy Schmidt Mária írásaiban lesújtó képet fest a Nyugatról és annak domináns hatalmáról, az Egyesült Államokról, mégsem nevezhető USA-ellenesnek. A Látószög blogon megjelent 2023-as írásában – amely a Világrendetlenségben is olvasható – kifejtette: az USA minden erejét leköti, hogy hegemóniáját megőrizze, pedig az időt nem tudja visszafordítani, és a többpólusú világrend kialakulása már folyamatban van. Ezt az USA-nak tudomásul kellene vennie, és el kell kezdenie a megváltozott feltételekhez alkalmazkodnia.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint azért, mert az USA-nak a nyugati világ vezető erejének kell maradnia, de ehhez rendbe kéne szednie magát, vissza kellene térnie azokhoz az értékekhez, amelyekért „csodáltuk és irigyeltük”. Azt is hozzátette, hogy le kéne jönnie a brit imperializmus majmolásáról.
Újra a szabadság, a meritokrácia, a pragmatizmus, a teljesítménykultusz, a méltányosság földrészévé kéne válnia, és fel kéne hagynia avval a projekttel, hogy az egész világot átnevelő intézetté változtassa. Arra ugyanis senkinek sincs szüksége. Az amerikai álomra lenne
– fogalmazott Schmidt Mária.
A Világrendetlenség még az amerikai elnökválasztás előtt írt publikációit és beszédeit tartalmazza, John J. Mearsheimer A nagy téveszme című kötetének 2022-es bemutatóján hosszan fejtegette, hogy az Egyesült Államok „hivatalosan is Wokeisztánná lett”, az amerikai kulturimperializmus az Obama-időszakban kezdett elviselhetetlenné válni, és bár Donald Trump első elnöksége ideje alatt „fellélegeztünk”, a Biden-adminisztráció az Obama-korszak 2.0-s remake-je, amely beindította az ideológiai utópizmust a woke formájában.
Az USA demokratapárti kormányzata mára egyre jobban elköteleződött a társadalommérnökösködés mellett. Az Amerika-barátság fokmérője a transz- és az LMBTQ-jogok abszolutizálását tették, és kabinetkérdést csináltak abból, hogy a draq queenek bevonulhatnak-e az óvodákba és az iskolákba »érzékenyíteni«
– olvasható a két évvel ezelőtti A liberalizmustól a wokeizmusig – Az utolsó utópista ideológiai birodalomról című előadásának szövegében.
Donald Trump mostani győzelmét egy nemrégiben készült interjúban értékelte. Az InfoRádió Aréna című műsorában kifejtette, hogy az Obama-kormányzatnak a világ átalakítása volt a célja, „az volt az elképzelésük, hogy ha a világot Amerika képére formálják, az jó lesz a világnak is, és főleg jó lesz Amerikának”. A történész szerint Trump nem így gondolja, és amerikai elnökként azt tartja feladatának, hogy Amerikának jó legyen, számára az Egyesült Államok az első, vagyis mindenben az amerikai érdekeknek az érvényesülését fogja megpróbálni előidézni.
Őt nem érdekli az értékrend, az üzlet érdekli, ő egy üzletember
– jelentette ki Schmidt Mária. Azt is mondta, hogy a Trump-adminisztrációnál az ideológia helyett a reálpolitika kerül majd előtérbe.
Azt ugyan elismerte, a magyar–amerikai kapcsolatokban konfliktushelyzetet teremthet a Kínával ápolt üzleti kapcsolat, de nem zárható ki, hogy megállapodással zárul az amerikai–kínai kereskedelmi vita, és nem a konfrontáció irányába fog elmozdulni Kínával szemben Trump elnöksége.
Amit egyébként a magyar–amerikai viszonyról mondott, az rímel Orbán Viktor kijelentéseire. Schmidt Mária szerint az üzleti kapcsolatokon túl már az is nagy dolog lesz, ha az Egyesült Államok nem avatkozik be a magyar belpolitikába.
Hiányolja a vitákat
A Mandinernek adott interjújában Schmidt Mária felfedte: új esszékötetének címe – Világrendetlenség – arra utal, hogy mielőtt egy új rend kialakulna, mindig a rendetlenség az úr. A kérdésre, hogy mire tanít a Világrendetlenség, azt válaszolta: arra, hogy a bizonytalanság az életünk része, és mindig jöhet valami váratlan, ami megváltoztatja a világot.
Ha csak a mi térségünket vesszük: az elmúlt évszázadokban három világbirodalom összeomlását tapasztalhattuk meg, folyton újra kellett rendezni az életünket, s most egy negyedik hatalmas világrendváltozás előtt vagyunk. Az optimista tanulság mégis az: eddig mindegyiket túléltük. Itt vagyunk, megmaradtunk. Ezt a tapasztalatot nyugaton nem értik, így ők most jobban félnek.
A Világrendetlenség könyvbemutatóján a Terror Háza Múzeum főigazgatója azt mondta, az a szándéka, hogy kérdéseket fogalmazzon meg, és másokat is kérdések feltevésére, illetve kétkedésre késztessen. „Ne fogadjuk el az egyszerű választ, és ne fogadjuk el azt, amit le akarnak nyomni a torkunkon” – jelentette ki. Nagyon szeretné, ha esszékötetét azok is elolvasnák, akik „vitafelületet” látnak benne.
Az egyik legnagyobb problémának azt tartom, hogy a vita is megszűnt. Nincsenek viták, nincsenek eszmecserék. Pedig az nagyon hasznos, mert az embert újragondolásra készteti.
Schmidt Mária szerint a másik semmibevétele miatt nincsenek már viták:
Van Magyarországon egy elit, ami már egyre kevésbé elit, de egy időben eléggé jelentős pozíciókat foglalt el. Azt gondolták, hogy ők határozzák meg, ki tartozik az elitbe, ki az, aki vitaképes. (...) Szerintük a másik politikai oldal képviselői nem vitaképesek, mert ha leülnének velük vitatkozni, akkor azzal elismernék, hogy másoknak is van teljesítménye, erre pedig nem hajlandóak.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója közérthetően fogalmaz esszéiben, stílusában „követi az Orbán-szabályt”, amivel kapcsolatban G. Fodor Gábor azt írta három évvel ezelőtt megjelent könyvében, hogy „a szavak megmunkálása a politikai világ újrateremtését és újratermelését jelenti”, de a politikai teremtés csak akkor lehet sikeres, ha a nyelvhasználat következetes. A Világrendetlenség – ahogy egyébként Schmidt Márai korábbi kötetei is – valóban következetesen épít fel egy világképet, és rendet tesz a változó világ rendetlenségében, vagy ahogy ő fogalmazott: „Leltárkészítési szándék van bennem, hogy most miben is vagyunk, mivel nézünk szembe, és hogy ez mit jelent a számunkra.” És mint kifejtette, lehet vele vitatkozni.
Schmidt Mária: Világrendetlenség – Esszék
Kiadó: Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány 2024
Szerkesztette: Baczoni Dorottya
388 oldal
(Borítókép: Schmidt Mária a Terror Háza Múzeumban 2024. november 21-én. Fotó: Kocsis Zoltán / MTI)