Szájer József visszatérése óta először beszélt széles közönség előtt

„Elfogadtam Schmidt Mária főigazgató asszony megtisztelő felkérését, és az alapítvány keretein belül kollégáimmal létrehoztuk a Szabad Európa Intézetet. Az intézet megalapításával egy régóta tartó szoros együttműködés új szakasza kezdődik el. Intézetünk velem együtt három főből áll, de ambiciózus programot kívánunk végrehajtani” – olvashattuk a Szájer József által jegyzett november eleji közleményben.

Szájer József akkor azt is elárulta, hogy brüsszeli botránya és a közéletből történt távozása óta „az elmúlt négy esztendőt szellemi építkezésre használtam, közben egy súlyos betegséggel is meg kellett küzdenem. Megújulva vágok most neki az új feladatoknak. Jövőbeli megnyilvánulásaim szellemi kérdésekre fognak korlátozódni – abba a privát szférám nem tartozik bele. A 2020 decemberi lemondásommal összefüggő magántermészetű kérdésekről a jövőben sem fogok nyilatkozni, az a jogilag védett magánéletem része, rajtam és közvetlen környezetemen kívül nem tartoznak senkire”.

A visszatérést bejelentő közlemény további részleteiről akkori cikkünkben bővebben is olvashat.

„Kivételes nemzedék, kivételes történelmi pillanatban”

Frontvonalban – Beszélgetések Szájer Józseffel címmel jelent meg egy könyv a Fidesz-alapító, korábbi európai parlamenti képviselő pályafutásáról. A kötetet a Terror Háza Múzeumban mutatták be, az eseményen részt vett G. Fodor Gábor politológus, az Alapítvány stratégiai igazgatója, Lévai Anikó, az Ökomenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, a miniszterelnök felesége, valamint Schmidt Mária, történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója, Szájer József jogász, a Szabad Európa Intézet igazgatója, és Békés Márton történész-politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója. A beszélgetést Fekete Rajmund történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója moderálta.

G. Fodor Gábor nyitásként többek között arról beszélt, a kivételesség gondolata szervezi a könyvet. Kivételesnek tartja a kötetet, ami nem is írva, hanem elbeszélve van, nem is egy, hanem értelmezése szerint több könyv van benne. A politológus tanított egyetemen, az ottani tárgyak többsége nem bevezet a politikába, hanem elvezet tőle, ez a könyv viszont olyan, mint a könyvek sokasága, amelyek nem elvezetnek, hanem bevezetnek a politikába.

Benne rejtőzik a Fidesz története. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe, lehet, ezután már nem is érdemes a Fideszről könyvet írni, mert ha valaki alaposan olvassa a könyvet, rájön, hogy van itt egy nemzedék, amely sajátos módon közelít a politikához. Én úgy értelmezem, hogy a Fidesz egy kivételes nemzedék, egy kivételes történelmi pillanatban kapott egy lehetőséget, hogy formálja a történelmet. Harcban született, harcban edződött

– húzta alá G. Fodor Gábor, majd hozzátéve: a szabadságért és a nemzeti önrendelkezésért küzd ez a nemzedék. Itt igazítaná ki a Fidesz kritikusait. A könyv amellett érvel, hogy nem a töréspontokat kell keresni a Fidesz történetében, hanem azt, ami folyamatos, ez pedig a harc, a küzdelem a szabadságért, a nemzeti önrendelkezésért, vagy egy másik megfogalmazásban, ahogy a könyvben áll, „a lényeg iránt kell elkötelezettnek lenni”.

G. Fodor Gábor a köteten belül több könyvet is felfedezett, mások mellett:

• A könyvben van egy történet a rendszerváltoztatásról. G. Fodor Gábor ezt úgy olvasta, hogy egy nagy közös nemzeti győzelem, de tele van kudarcokkal, tanulságokkal, kísértésekkel. Ha összekapcsolja a Fidesz és a rendszerváltoztatás könyvét, akkor tényleg kivételes történetet látunk, ami odáig jutott, hogy már mintát, receptet kínálnak a világnak.
• A következő könyvet a köteten belül a fundamentumok könyvének nevezte G. Fodor Gábor, ez az Alaptörvény megszületésének, értelmének, mibenlétének a része.
• A köteten belüli újabb könyv arról szól, hogy egy társaság kivételes dolgokat visz véghez, és saját maga munkálja ki a politika elveit, tanulva a kudarcaikból.

„Ez Józsi könyve, ezt ő mesélte el, az ő nézőpontja, az ő szemüvege”. G. Fodor Gábor szerint ez egy kivételes küzdő könyve. A politológus tegnap ott volt a Puskás Múzeum megnyitóján is, Puskás Ferencet totális játékosnak látja, és Szájer Józsefet is totális játékosnak tartja, aki elvégzi a munkát.

„Sok volt a harminc esztendő”

A kerekasztal-beszélgetést Szájer József azzal kezdte, hogy Schmidt Mária ötlete volt a kötet. A volt politikus úgy fogalmazott a saját pályafutásáról, hogy, „sok volt az a harminc esztendő, sokkal több, mint normálisan egy politikusnak adatik. Harminc év nyugat-európai vagy magyar viszonylatban három politikai életútra is elegendő”.

Elfáradtam abban a sok küzdelemben, amiről G. Fodor Gábor is beszélt. Leginkább abban, hogy akkor volt egy olyan történet az európai politikában, ami fordulatnak nevezhető, amiben a hozzáállásunk is megváltozott. Addig úgy gondoltuk, hogy minél jobban be kell épülnünk az együttműködés rendszerébe, ehhez alakítottuk azt a stratégiát, amit én fémjeleztem, hogy minél többet elérjünk Európában. Aztán beláttuk, hogy bármit teszünk, ellenséges reakciókat kapunk. Abban a pillanatban, amikor felhagytunk azzal, hogy bólogatunk, megszűnt a mosoly

– foglalta össze Szájer József, hozzátéve: Nyugat-Európában szemérmetlenül elfelejtették a rendszerváltoztatás azon érdemeit, amelyeket a magyarok értek el, és nem is akartak emlékezni ezekre. A kötet azért született, mert személyesen is úgy érezte, hogy össze kellene foglalni ezt a történetet fideszes szemszögből is.

Schmidt Mária arról beszélt, hogy amikor az első Fidesz-kormány volt, akkor kezdett szorosabban együttműködni Szájer Józseffel, a tanácsadó testületének volt a tagja.

Régóta ismertem, pontosan tudom, hogy talán az egyik legkreatívabb gondolkodója és politikusa volt végig a Fidesznek, fantasztikus képességei vannak. Azt gondoltam, hogy itt az ideje visszatérnie a tudományos pályára, és hogy ez mekkora nyereség lesz a mi intézetünknek, ha Józsi itt végez olyan tudományos munkát, ami az egész magyar nemzeti közösség hasznára válik

– emelte ki Schmidt Mária. Szájer József ezt azzal egészítette ki, tudós már nem lesz belőle, de „gondolkodni képes és hajlandó is vagyok, ilyen értelemben csak a tudományos szót szeretném egy picit tompítani”.

Lévai Anikó azzal a történettel szállt be a beszélgetésbe, hogy Szájer József korábban írt egy könyvet a római jogról.

Viktorék abból már vizsgáztak

– árulta el Lévai Anikó, hozzátéve: ahogy haladtak előre a jogi tanulmányaikban, Szájer Józsefnek alkotmányjogból is voltak olyan munkái, amelyekből tanultak.

Békés Márton jelezte, van egy olyan bölcsesség, hogy a jó dolgokra várni kell, négy évet vártak, hogy Szájer József visszatérjen, „ez nem egy politikai, pláne nem pártpolitikai visszatérés, hanem valóban tudományos”.

Egy olyan intellektus, aki végigcsinálta a tudományos pályát, végigcsinálta a profi politikusi pályát itthon és Strasbourgban is, már egy olyan szintézis birtokában van, ahol az elmélet, a gyakorlat, a jogi hozzáállás, a társadalomtudományos közeg egyben van

– jellemezte Békés Márton Szájer Józsefet.

Schmidt Mária tanregénynek nevezte a kötetet, amiből az is tanul, aki olvassa, és annak a tanulási folyamatát is végig tudja kísérni, akiről szól a könyv. „Nem tudom, én leültem és beszélgettünk Dorottyával” – utalt Baczoni Dorottya szerzőre Szájer József, hozzátéve: inspiráló közegben ültek le és inspiráló kérdéseket kapott. Békés Márton frontregénynek nevezte a könyvet.

„Anikó az, aki emlékszik azokra a dolgokra, amiket mindenki más elfelejt”

Lévai Anikó felidézte, hogy 1981-ben, almaszedés közben találkoztak Szájer Józseffel. Az egyetemistáknak akkor még kellett társadalmi munkát végeznie. A történet szerint egy szőke hajú lány azt állította, hogy azt mondták róla, úgy néz ki, mint Bébé. Egy fiatal szemüveges srác megfejtése az volt, hogy Bébé Bartók Bélát jelenti. Szájer József arra a kérdésre, hogy ez így történt-e, leszögezte: „Anikó az, aki emlékszik azokra a dolgokra, amiket mindenki más elfelejt.”

Lévai Anikó a szakkollégiumi időszakból kiemelte Stumpf Istvánt, arra hívva fel a figyelmet, ha megnézzük a mai közéletet, a politikai elit jelentős részének ő a tanára volt. Megemlítette Sólyom Lászlót is, akinek a gondolkodásmódja nyomot hagyott a jogászi tevékenységükön.

Szájer József szerint tudták, hogy kivételes korban élnek, kivételes lehetőségeik vannak, és amit csinálnak, az számít a világban. Amikor kíméletlenek voltak, az akkor jött, amikor már viták voltak a tárgyalásoknál.

Schmidt Mária szerint ez egy olyan generáció, amely jókor volt jó helyen, és tudott élni a lehetőségekkel. Volt köztük egy olyan bizalmi alap, ami a mai napig megvan, ennek a hozadéka, hogy nem lehet kívülről kikezdeni, egymás ellen fordítani őket, mert az összetartozás érzése, a közös ügy kivételes generációvá, kivételesen összetartozó csapattá teszi őket. Schmidt Máriának ez az aranycsapat.

Békés Márton úgy látja, a Fidesz grundja a Bibó Szakkollégium volt. Ezt a nemzedéket hatalmas erőnek nevezte, „nemcsak kulturálisan, szociológiailag és az évfolyamát tekintve volt hasonló, hanem közös célrendszert talált magának”. A rendszerváltoztatás óta eltelt évtizedek legnagyobb jellegadó eseménye a Nemzeti Együttműködés Rendszere, „ez az a korszak, ami értelmet ad visszafelé is a rendszerváltoztatásnak”.

„A Fidesz nemcsak Magyarországon, ebben a közegben kiemelkedő. Meg merem kockáztatni, különösen a miniszterelnök idei év második felére eső nemzetközi találkozói kapcsán, hogy európai, de továbbmegyek, világviszonylatban is politikailag számottevő, úttörő” – vélekedett Békés Márton.

„Na ezeknek annyi”

Lévai Anikó szerint a rendszerváltozás környékén érezte mindenki, hogy rozsdásodik az egész világ. A rendszerváltás fordulópontjának Nagy Imre újratemetését nevezte, „az volt az a pont, amire mindenki emlékszik”, és mindenki tudja, hogy azon a napon hol volt, mit csinált.

Schmidt Mária számára a különleges pillanat az volt, amikor meghallgatta Orbán Viktor akkori beszédét, és másnap nem az volt a hírekben, hogy letartóztatták. Amikor Orbán Viktor másnap nem volt börtönben, akkor tudta, hogy „na ezeknek annyi”, mert annyira tabudolgokat mondott ki a későbbi miniszterelnök.

Szájer József a rendszerváltás idejére úgy emlékezett vissza, optimisták voltak azzal kapcsolatban, hogy mennek előre, „nem lehetett másfelé menni”, bele volt kódolva, hogy a jövő jobb lesz. A flow vitte őket, aztán rádöbbentek, hogy el kell dönteniük, párt legyen-e a Fideszből, és induljanak-e a választáson.

(Borítókép: Szájer József, Lévai Anikó, Schmidt Mária és Békés Márton 2024. november 26-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)